Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
Àz országgyűlés képviselőházának 342: ülése 1943. november 23-an, kedden. 11 amely a mai (rendkívül súlyos időkben hazánknak^ nemcsak a létét biztosíthatná, hanem a jobb jövőjét is. (Helyeit és és taps a szélsŐbaloidalon.) Hogy mit jelent majd áz^ hogy valakit az alkotanánybiztiosítékot jelentő illetékes bírótól bűnügyének letárgyialására tisztán) kormányparancsra elvonnak és Töreky Géza első- és végsőfokú bíráskodása alá helyeznek, arra érdekes példát hozott fel Rajniss Ferenc kedves képviselőtársam ez év niovember lO^én elmondott és máig is válása nélkül maradt im<terpel : lációjában. Rajniss képviselőtársam a Salló Jánosnak négy évvel ezelőtt megjelent, a felsőházat kritizáló cikke miatt inldult sajtóperben a Töreíky-tauáes, által hozott ítéletről beszélt. Éhben az ügybeni a királyi Kúria és a tanács ugyian illetékes bíróság volt, azonban Töreky Géza elnök úr már nem, mert ő, mint felsőházi tag- egyben sértett is volt és így a bűnvádi perrendtartás 67. §-ánia'k 1. pontja alapján az ítélkezésből ki volt zárva. (Rajniss Ferenc: Legalább ízlés dolga! — vitéz Lipesey Márton: Tessék objektivem beszélni! — vitéz Imrédy Béla: Objektív! — Rajniss Ferenc: Ez ízlés dolga, kérem!) Elnök: Rajniss képviselő urat figyelmeztetem, legyen szíves csendben maradni. Nagy László: Töreky Géza felsőházi tag a királyi Kiíria elnötki minőségében egyszerűéit semmibe vette a bűnvádi perrendtartás 6,7. §-ának azt »a parancsoló rendelkezését, hogy az ilyen ügyben a bíró »köteles minden hivatalos tevékenységtől tartózkodni« s ítéletet hozott és a foüntetőtörvényszék felmentő ítélete után Sallóra hét havi börtönt szabott ki. Ennél nagyobb és megrendítőbb bizonyíték arra, hogy az előbb elmondott aggodalmaim tragikusan indokoltak, azt hiszem, nem kell. (Ügy van! a széUőbaloldaiton^) Nem hiszem, hogy valaha is a királyi Kúrián ilyen világosan törvénysértő ítéletet, sőt a bűnvádi perrendtartás 384. §-ának '2. pontja alapján semmis ítéletet, kihirdettek volna. Szerény véleményem szerint a miniszter úrnak ebben az ügyben a törvény érvényesítése érdekében a megfelelő intézkedéseket meg kell tennie és Salló javára be kell adatnia az ügyészségggel az újrafelvételt. (Rajniss Ferenc: A saoeiáldemiokrata párt programma ában benne van!) •* T. Ház! A laikus előtt is világos, hogy ebben az ügyben Sáliéval Justizmord történt, mert az alsóbíróság felmentette és csak azután jött a Töreky-féle héthavi börtön, {vitéz Livcséy Mártán közbeszól.) Lipesey t. képviselőtársam, megmondhatom, nem kívánom önnek, hogy olyan körülmények között álljon egyszer bíróság előtt, mint ahogyan Salló állt bíróság előtt (vitéz Lipesey Márton: Én meg azt kívánom magának, hogy egyszer legyen objektív! — _Az elnök csenget.), de előfordulhat és akkor emlékezzen rám, hogy ezt mondtam. A 4810-es rendelet aLapján való tárgyalásnál és ítélkezésnél ez már elő nem fordulhat, mert ott Töreky lesz az első és végső fórum. Zárt tárgyalási, titoksértés, cenzúra.-, majd gondoskodik arról, hogy csak a megbélyegzés ténye, a királyi Kúria magas tekintélyére hivatkozva kerüljön a nagyközönség elé. (Rajniss Ferenc: Rémes! Most erre van idejük!) A 4810-es rendelet után a főfelügyeleti jog kényelmetlen alkalmazására sem kerülhet sor, mert az alsóbb bíróságok kikapcsoltatnak. Egyébként az alsóbíróságok jogi gondolkodásának önállósága ellen ebben a Házban már 1933-ban is merültek fel aggodalmak, amikor az egyik képviselő úr felállt itt a Házban és azt mondotta, hogy olyan javaslatot kell előterjeszteni, amely kiterjeszti /az igazságügy miniszter főfelügyeleti jogát a bírói ítéletek érdemébe való beavatkozásra is. T. Ház! Engedjék meg, hogy Juhász Andornak, a királyi Kúria néhai nagyérdemű és Örökké felejthetetlen elnökéneik a felsőházban erre a képviselői indítványra tett válaszából felolvassak egy részletet, {Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Juhász Andor ezt mondta 1931. június 27-én (olvassa): »Mélyen t- Felsőház! Fölösleges ebben az illusztris testületben bővebben fejtegetnem, hogy minden olyan törekvés, amely ^ minisztert a bírói ítélkezés érdemébe való •beavatkozásra kívánná^ feljogosítani, szöges ellentétben állana a bírói függetlenség nagy gondolatával és keresztültörné a bírói és akormányhatalmak egymástól való függetlenségének garaniciális jellegű aikoitmányjogi alapelveit. Ilyen, retrográd lépésre nézetem szerint semi alapul, seiml ürügyül nem lehet felhozni azt a. tapasztalatéit, hoigyi az alsóbírák adott esetben megmaradnak kialakult jogi meggyőződésük mellett, holott más hasonló esetekben a felsőbíróságok más álláspontra helyezik ed ték. Ehhez ugyanis annak az alsóbírónak is törvényben, gyökerező, mondhatnám, veleszületett joga van, mert a bírót csak a Kúria teljes ülési és jogegységi döntvényei kötik, egyszerű határozatali azonban nem.« Az alsóbíróságokHiak jogi önállóságuk miatt tett ez a s'zemirehányás egy humoros esetet juttatott eszembe a régmúlt időkből...« — mondja Juhász Andor- Ittl azutáni röviden elmioindja, , hogy még tartalékos hadbíróként szolgált, amikor egy aktív hadbírótársa odajött hozzá és azt mondta: Borzasztó, rendkívül szigorú altábornagy a kerületi pairancsniokoim, amikor referáltain neki a fő törvényszékről visszajött ítél elteimet,, már három olyan ítélet, volt, amelyet a honvédfőtörvénysizék megváltoztatott, így szólt: Százados úr t \ la ez imégegyiszer előfordul, lecsukatom. (Derültség.) Öriási derültség volt akkor a felsőházban, de Juhász Andor még folytatta: »és amikor az én kedves hadbír ókollegá m a bírói függetlenséggel, a lellkiisunerettel stb., szóval ilyen civil fog almákkal operált- (Derültség.) az altábornagy azt mondta: »Százados úr, ön elsősorban! katona, megparancsolom önnek, tálaljai el a fŐtörvénysizéik álláspontját.« Ez volt a válasz). (Élénk derültség.) Az akkori igazságügyminiszter. 1933-ban felállotti ,a felsőházban és a következőket mondotta válaszul Juhász Andor felszólalására (olvassa): »Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy az az elismerés, amely a bírói kart általában körülveszi, a legteljesebb mértékben indokolt. Alkotmány unknak olyan védőbástyája a mjaigyar bíróság a maga függeitleniségével, amelynél erősebb védőbástyát kiépíteni nehéa volna. A legveszedelmesebb térre lépne tehát az a kormányzat vagy azi az igazságügyminiszter, aki ëbbeni ai védőbástyában igyekeznék réseket vágni.« Már most a felvetett kérdésre voin/atkozóliag megjegyzem, hogy! a főfelügyelői jognak olyan értelmezése, hoigyi ez a főfelügyelői jog a bírói ítéletek érdemi felülbíráláséira is kiter-
