Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

Az országgyűlés képviselőházának 342. a^ légiriadó alatt elkövetett cselekményeken kívül is nagyon sokfélék, árdrágítások stb. van. Azt hiszem, nemi túlzok, ha' azt mondom, hogy most a börtöntöltelékleiknek jó nagy százaléka éppen ezekhői <a szerencséitlenekből rekrutálódik. (Rajniss Ferenc: Szegény öreg zsidók, egyet-kettőt árdrágítanak és már becsukják! — Derültség.) Kérdem, mi lesz és hogyan fognak egymásra nézni az emberek, amikor a háború utáni teljes szabadság, szólásszabadság és mozgásszabadság lesz? (Derültség és mozgás a széisőball- és a jobbodcdon.) Hogyan fognak egymásról írni, egymásról beszélni m emberek? (Rapcsányi László: Sok) lesz a jóból!) Mindem ilyeni' esetben körültekintéssel kellene lenni. Azt jobban tudják a kriminológusok mint én, nogyani lehet ezt véghezvimma. Antal István miniszter úr azt mondja, hogy alá kell támasztani è belső front ellenálló erejét. (Hel2fes.és.) Urainm, mivel támasztjuk alá a belső front ellenálló erejét ezekben' a nehéz időkben? Kétféleképpen: tekintéllyel és bizalómmal Azt hiszem, a lakosság bizalma., semmiféléi tekintéllyel

1 nemi pótolható. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A 'bizalom, ez a legjobb út és ez vezet a célhoz, én tudom. Ha a büntetés olyan, amelyet a bűnöző, a megbüntetett elfogad, mint igazságszolgáltatást, akkor nincs semmi baj. (Mozgás és ~ ellenmomdások a szélsöbakdda.on.) Ez persze nagyon, bonyolult kérdés, és azt hiszem, valahogyan felvilágosítással lehetne eliminálni, (vitéz Makray Lajos: Neveléssel!') hogy a nehéz körülmények között, a nehéz pillanat okban elő ne jöjjön, mint szeg a zsákból. (Deriiïtség a szélsőbaloldxilm, — Rapcsányi László: És' ai börtön, jobb, mint az akasztófa!) Azt hiszem, hogy sem: ia múltban, semi a -jelenben az ; igazságszolgáiltatálssiai szemben, sem! az igazságügyi tárca keretében történő igazgatással szemben senkinek közülünk semmi kifogása, nem volt es nincs is, ezért úgy gondolom, az egész Ház helyeslésével találkozom, ha az igazságügyi tárca költségvetését elfogadom*. (E érik el'elmondások a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Ezi nemi logikus, eddig volt helyes, most már

1 nem az! — A helyét elfoguló szónokai a mé^sőbaioldal meg(apsolja.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal jegyző: Haala Róbert! Elnök: A képviselő lír nincs jelen, jelentkezései töröltetik. Szólásra következik? Tneze Antal jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. : i Nagy László: T. Ház! Ötödik esztendeje veszek részt az igazságügyi költségvetés tárgyalásában. Eszembe jut, hogy amikor 1939-ben a vitában felszólaltam, tele voltam hittel,, tele voltam reménnyel- hogy az igazságszolgáltatás olyan fejlődésének megindításánál vehetek részt, amely büszkén fog sorakozni azokhoz ,a lapokhoz» amelyeket a régi igazságszolgáltatást megalapozó törvények a magyar történelemben jelentetteik. Reményeim azonban lelohadtak, csak a hitem maradt meg. S amikor ma a költségvetés vitájában végighallgattam a szómokoikat s meghallgattam a kormánypárt részéről felszólalt Benkő t. képviselőtársiáimiat,, mint előadót, azután Esse és Sarvay t. képviselőtársamat, akkor csodálkoztam! magamban és azt mondottam, Istenem, ülése 1943. november 23-án: kedden. 109 úgy látszik, az én t. ' képviselőtársaim nem érzik és nem tudják, hogy azok mögött a Szép szavak mögött, amelyeket itt ők elmondanak, a valóságban milyen súlyos krízis van a bírói függetlenség vonalán és általában a bírói vonalon. (Ügy van! a szét sőba oldalán!) A javaslat elfogadói közüli tavIán leg jobbam Hoanicskó t. képviselőtársam érezte meg .a való tényt, amikor azt mondotta, hogy a bírónak olyan^ képesítése van, mint az igazságügyminitízter úrnak, ezért az igazságügyminiszter tír ne avatkozzék bele a bírói munkába. (Radoesay László igazságügyminiszter: Nem is avatkozom bele!). A többiek nem érezték meg, bogy itt miről' van szó. Pedig, ha » a költségvetés indokolásának 24. oldalát jva lak 1 megnézi, ott láthatja, hogy a miniszter úr lelkendezve 'bejelenti (olvassa): »Teljesen elkészült és alkotmányos tárgyalás végett a törvényhozás telié terjesztetett az »igazságügyi szervezetre vonatkozó^ egyes

1 rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat. — A törvényjavaslat fegyeilmii jogi vonatkozású részében szervezeti szempontból is teljesebbé teszi a bírói függetlenség biztosítéka inak rendszerét.« T. Ház! Ezt az indokolást Radiocsiay László igazságügyminiszter úr adja elénk- Ugyanez a miniszter úr Csánk Bélának a bírói .függetlenségről szóló kitűnő könyvében, amely tavaly jelent meg, a következőket írta (0 vassá): »Könyvéből — a tükörkép gyujtópolnítjaként — régi tanulság villagít elénk. Bírói függetlenség nélkül nincs »igaz, ítélet«, igaz ítélet nélkül pedig az ember földi életének vajmi kevés volna az értéke és értelme. Ez a tanulság nem új, ez az igaizság szinte útszéli igazság. Vannak azonban igazságok, amelyeket sohasem lehet elég' szer hangoztatni«. v A t. Háa és t, miniszter úr engedjék meg, hogy ezt az útszéli igazságot, most én is itt ismételten hangoztathassam. Engedjék meg, hogy megmondjam, ha ez a törvényjavaslat, amelynek beterjesztését a miniszter úr bejelentette, törvény lenne;, akkor a bírói fügetlenség törvényesen megszűnnék. Tökéletesen ismerem e javaslat születésének körülntónyeít, most erről nem akarok beszélni, de engedjék meg, hogy néhai Vargha Ferenc kiiváló koronaügyészünlkí »A bírói függetHieinséig,« című muníkájálból idézzem a következőket (olvcssa): »Szenzációs bűnperekkel kapcsolatosan mostanába-n sok szó esett a a bírói függetlenségtől, azonban akik azt védték, dogmának tekinteHéki, mely a kritikát nem tűri, akik támadták, azok pedig olyan bálványnak nézték, amit le kell dönteni, mert bizonyos egyéneknek' s csoportoknak kényelmetlen, miután cirkulusaikban a megközelíthetetlen bírói függetlenség zavarja<o (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) T. Ház! A Ház tagjai közül á beavatottak és a miniszter úr biztosan megértette, hogy mennyire találó Vargha Ferenc könyvéből felolvasott előbbi idézet. Nemcsak a javaslat benyújtása, de ennek a költségvetés indokolásában lelkendező bejelentése szerény véleményem szerint elmaradhatott volna. Sajnos, e törvényjavaslat nélkül is már ma is látunk olyan jelenségeket és cselekedeteket, amelyek a bírák befolvásolására és megfélemlítésére vezetnek. Vargha Ferenc »A bírói függetlenség« című tanulmányában még később a következőket írja: »A bírói függetlenség ....... azt fejezi