Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
108 Az országgyűlés képviselőházának 342, ülése 1943. november 23-án, kedden. elsötétítés csak preventív intézkedés, az elsötétítés allait a lakók otthon tartózkodnak, semmi fieszélyezésnek minőseinek alávetve, űsatj éppen az ablakot sötétítik el, bent a lakásban azonban világosság van, tehát & lopás nem olyan könnyű, minit légiriadó alatt, amikor a lakást el kell hagyni és a légoltalmi óvóhelyre kell mernni, azi ajtókat pedig nyitva kell h agytni. Persze, h» valaki ilyenkor lop, sokkal súlyos? fob bűnt követ el. T. Ház! Egyiki képviselőtársunk a közoiktatásügyi tárca keretében felemlítette a javítóintézetekeit, különösen azt, hogy a női javítóintézetekből a leányok bizonyítvánnyal kerülnek ki és- ezi a> bizonyítvány egész életükön keresztül kíséri és feszélyezi őket a munkavállalásnál a szol gáláiba áll ásnál. T. Ház! A nő amúgy is védtelenebb, mint a férfi, (vitéz Lipcsey Márton: Ingatag!) Voltesett, hogy egy leány gyermekét beburkolta a kabátjába és a menház ajtajánál hagyta, ő maga meg a Dunának ment. A leányt kimentették a Dunából, elfogták és két hétre becsukták, azért, mert gyermekét elhagyta. Hol van a férfi? Az hagyta el őt, melg a gyermeket ! (Úgy van! Úgy van! a jobb-, és a szélsőbalolda,lon.) Saját-gyermekét hagyta ott! (17.92/ van! Ügy van!) Az a férfi büntetlen- de a leányt megbüntetik. (Ügy van! a szélsőbaloddá on.) Megbűnhődött a férfi miatt is, pedig az à leány azért tette ezt, (Mester Miklós: Igaz, varnak gazemberek!) mert elkergették az állásából, a szolgálatából- mivel a nagysága nem bírta gyermekének sírását. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalmi.) Tessék, itt van a nő! Pedig ki a nő? Anyánk, •feleségünk, testvérünk, leánygyermekünk. Ha ebbe a négy kater góriáifca nem tartozik, félrelökjük. "Nincs jogunk rá. Nincs joga a társadalomnak félrelökni azt a szerencsétlen nőt, mert igazán szerencsétlen, hiszen a nőnek semmi védelme nim csen a társadalomban. (Ügy.van! a szélsőbaloldalon. — Mester Miklós: Férjével szemben sincs! — Nagy László: Ezen segít iaz iij családbaifogadási javaslat!) Szolgálati pragmatika van a bíróságra nézve;. Legyen szabad itt előhozni azt a kívánságomat, amelyet a képviselők már a múlt század végén előadtak, hogy szolgálati pragmati kii legyen minden minisztérium keretében, ne csak a bíróságokra nézve, (Rajniss Ferenc: Ez már hagyomány, hogy nem csinálják meg, ha már a múlt század óta kérik! Ez már nemzeti tradíció!) és szolgálati okból ne; lehessen valakit áthelyezni- nem mondva meg neki, hogy milyen szolgálati ok tette azt az áthelyezést szükségessé. (Rajniss < Ferenc: Enyedyt kérdezzék meg, hogy mi volt a szolgálati ok! Szép kis dolog! Majd beszélünk még róla! Állandóan beavatkoznak az igazságszolgáltatásba!) Mélyen t. Ház! Amikor visszakerültünk a királyság kenetébe, a királyság "határai közé, a)kkor igazodóbizottságokat .neveztek ki- Egyes igazolóbizottságok kulánsan jártak el, de volt eigy olyan rendelkezés, amely szerint bárki vádat emelhet, azt alá sem kell írnia, ha pedig mégis aláírta,, aláírását nem adják ki. Vájjon mi e%_ ha nem a legközönségesebb denunciació? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: A Kacsóh-ügy! Nagyon jól ismerjük ezt a dolgot! Erről még fogunk majd beszélni!) Igen sok embernek ártott ez a rendszer. Az egyik tanítónak egész halom írása volt, de az írás fellé a tanfelügyelő azt írta, hogy a tanító a Slovenska Liga tagja volt és ezért a tanítót azonnal .áthelyezték Ungvárról Szerencsre, A tanító valóságban nem volt tagja a Slovenska Ligá-nak s amikor megtudta, hogy ki írta ezt ,a meg jegyzést, feljelentette a tanfelügyelőt és azt a járásbíróság meg is büntette 100 pengőre, de a tanítót otthagy iák (Piukovich József: Szerencsen!) és ügye még ma sincs rendezve, bár főhadnagy és IJngvárott nagy tiszteletben áll a katonaság előtt(Nagy László: A másikv meg tényleg tagja és az Nemzetvédelmi Keresztet kap! — Úgy van! úgy van! bal felől.) Több ilyen eset van- de ezek felsorolása nem tartozik ide. (Piukovich József: Ugyanez van a Délvidéken is!) A Délvidéken még több van. T. Ház! Legyen szabad csak érintenem, it» vallatás kérdését. Aia egyik újság közölte hogy halálra ítéltek két embert, mert a Városligetben! vagy; valahol a, XIV. kerületben megtámadtak egy asszonyt. Az egyik vádlott a bíróságnál a kérdezésre azt válaszolta, hogy társait ne bántsák, mert assoit nem. vettek részt a bűnicseieikirafény elkövetésében. »De akkor a rendőrségnél miért vallotta, hogy a társai is részt vettek?« : — kérdi a bíró. Azt feleli a vádlott: »Mert kikötöttek«. (Rajniss Ferenc: Kacsóht is megverték; a. bíróságom! Ö mondta, hogy megverték!) Ismételt kérdésre megint csak azt momidta, hogy kikötötték és ezért kellett rájuk vallania. Halálraítéltek 1 mind a kettőt. Az ítéletet nem kritizálom, de a tárgyalást jogom van. kritizálni, mert azt mindenki meghallgathatja. (Nagy László: Az ítéletet is lehet kritizálni! — Rajniss Ferenc Még Zalán futásáról is lehet beszélni! — Derültség. — Zalán Kornél futásáról! — Elnök csen fret) Vájjon nem lett volna-e sokkal szebb, sokkal célravezetőbb, ha a bíróság vissizadtp, volna az ügyet a vizsgálóbírónak, vagy legalább t* felfüggesztette volna a 1 tárgyalást? T. Ház! Aggodalomra ad okot, vájjon ki szavatolja azt, hogy külö'űiöse'nJ a. nagyobb bűnözők, mire a fogházból kiengedik őket, a fogházban megjavultak és többé bűnözni nemi fognak. (Egy hang jobbfeP&l: Azt nem lehet — Felkiáltások balfel m : Nehéz! — Záf. — Hátijuk! Haitijük!) A fogháznak elvégre nemcsak az a hivatása., hogy büntessen/, hogy ott a büntetést le lehessen ültetni azzal a szerencsétlen, emberrel, hanem főleg az a hivatása., hogy javítson. Ezzel kapcsolatba» megemlíteni, hogy még a század elején, éppen Budapesten volt egy kriminológiai kongresszus, amelyen éppen ezt a kérdést tárgyalták, hogy a büntetésnek nem bosszúnak kell lennie, a büntetés nern a társadalom bosszúja, hanem; ahbarni igenis a társadalom javítási szándéka nyilvánul meg. Vájjon mennyiben felel meg a fogház vagy a fegyház ennek a hivatásnak, feladatának? Vájjon 1 mennyiben; javította meg a fogház az elbocsátott foglyot, vájjon mennyiben igyekezett a lelkét megmásítani és belőle jó embert csinálni? Hiszen azt látjuk, hogy amikor a javítóintézetből a kis fiatal gyerkőcök kijönnek, az első dolguk azt mézni, Ji«t£V hol, mi rosszat csináljanak és hogyan bűnözzenek. Nagv feladat vár még ai kriminológiára és mi nagyon örülnénk, ha a mi magyar kriminológusaink járnának elől ebben; a tekintetben. A háborús bűnözéseik, aiz elsötétítés, meg
