Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

102 Az országgyűlés képviselőházának 342, vény javaslatot is terjesztettek elő erről, mégsem lett belőle semmi — de

1 előre kell nézni airra az időre, amikor a hábo rúnák egy-két észtté ndő vagyi bizonyos idő múlva mégisi csak, vég© lesz és már a háború vége előtt is igyekeznünk kell a mezőgazdasági termelést minél intenzívebbé tenni. Tőkére szükségünk lesz, akkor pedig ea az. ingójelziálegtörvény lesz a legjobb remédium, ,ez lesz az egyik, elhelyezkedési formája ai tőkének, aimielyre a mezőgazdaságnak szükség© van. Elnézést kérek ezért a sok köhögésért, rendrendkívül ínfiuenzási vagyok, b© is fedezem mondianivalóimiat. Atz, igazságüg-ymániszter úrnak a költségvetés inidlokolásáham foglalt és kifejtett álláspontja és nézetei igazán elismerésre iméltók éls a parlament minden tagja részéről miegérdömilik azt, hogy tiszteletté! és elismeréssel fogadjuk. A magáim részéről is ezien az állásponton vagyok, miután azonban politikailag a koirmlányirányzattal (Szemben állok, a költségvetést nincs imiódomban elfogadni. (Helyeslés esi taps a» slzélíSŐbaloUdkti loN* —> A szónokát üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Boezonádi Szabó Imre jegyző: Bartha Ignác! Elnök: Bartha Ignác képviselő urat illeti a szó. Bartha. Ignác: T. Ház! Az igazságügyi tárca 1944. évi költségvetésében! a kiadások, fő összegei 99,417.000 pengő. Ai tavalyi költségvetéssel szemben a kiadási tételek 24,506.000 pengő többletet mutatnak. A többletként! jelentkező összegből 21,421.00% pengőt ai személyi járandóságokra fordítamiak, noha — Jegyem szabad már itt megjegyeznem — a bírák, az ügyésizék és a segédszeuiélyzíet további fizetésemelésére kiell számítani. A legutóbbi fizetésemelés ugyanis nem, áll aranybam a fokozott drágulással. (Halmai János: De nem ám!) és az élet miniden voma^ám megnyilvánuló áremelkedéssel. A költségvetést elfogadom. A költségvetés elfogadásának e spóroltán megnyilatkozásával (egyidejűleg 'legyem szabad! a legmélyebb hála liangján mag emlékeznem az igazságügyminiszter úrnak atyai szeretetig menő gondoskodásáról, amellyel az igazságügyi tárcához tartozó intézmények! vezetésében a múlt évben' is eljárni méltóztatott, egyben munkatársainak is önfeláldozó és odaadó munkásságáért köszöneteit miomdok. Maga az igazságügyminiisztérium, a királyi bíróságok, azi ügyészségek és az ezekhez tartozó vagy önálló intézmények mind magukon viselik a gondoskodó atyai k|éz nyomait. Hogy mást ne említsek, azt hiszem, mindnyájunk előtt emlékezetes még a hartai kirándulással kapcsolatos szemleút, ahol mindent a legpéldáfiabb rendben talá-ltunk. Nemi csodálatos tehát, ha mimdlmyájan ragaszkodó szeretetünkről biztosítjuk a miniszter urat és kiváló munkatársait. Legyen szabad azonban arra kérnünk öt, hogy látogasson ©1 Erdélybe is, jöjjön el gyakrabbami hozzánk, akár hivatalos szemleúttal kapcsolatosan, akár más alkalommal. Mi Ígérjük, hogy igen őszinte erdélyi szeretettel várjuk ós fogadjuk őít. (Êl\énk> Haps a balközépen.) A költségvetés indokolásaképpen a miniszter úr rámutat arra, hogy aa igazságügyminisztérium működésének egyik legfontosabb munkaterülete a törvényelőkészítés és & rendeleti jogalkotás. A műit évben kevés törvény . ülése 1943, november 23-án, kedden. kjelakiezett', de annál több rendelet látott napvilágot. Szorosan vett igazságügyi törvény egy se került a Ház elé, ezt már megállapította Mosonyi Kálmán képviselőtársaim is. Mindenben fedi a valóságot az az állítás, hogy a jogszabályalkotás súlypontja & törvényekről a rendeletek felé tolódott el. Az országgyűlés munkájának szünetelése, valamint a háborús helyzet, a különleges viszonyok, a mai rendkívüli idők mind okai ennek az el tolódásnak. Be minél inkább kiszorul a törvényhozás munkája, a jogszabályalkotás területéről, annál inkább vigyázni kell arra, hogy a beálló gazdasági válság idején szükségesnek mutatkozó széleskörű rendeleti jogalkotás alkotmányos eszközökkisl biztosíttassák. Alig van az állami életnek ága, amely szálaival ne kapcsolódnék beleaz alkotmányosság kérdésébe. Napjainkban is az alkotmányosság kérdésiéi minduntalan felvetődik akár rendeletekké»!, akár törvénn3

r

el kapcsolatiban. Mielőtt az 1896 : XXVI te szövését a. közigazgatási bíróság: hatáskörére vonatkozólag módosították, volna, nagy vita folyt az alkotmány os biztosítók okról. Dr. Szivák Imre országgyűlési képviselő, aki annakidején a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke volt, még 1906ban törvényjavaslatot készített az alkotmányos biztosítékokról. Ezeket a biztosítékokat vagy áliLambíróság felállításában, (vitéz Makray Lajos: Nagyon helyes!) vagy pedig a. közigazgatási bíróság hatáskörének olymérvű kiszélesítésében látta, amelyben az egyes érdekeltek is sérelmeiket pauasz kapcsán ai közigazgatási bíróság elé viheti. Az ő elgondolása szerint ki kellene egyenlíteni aiz ellentétet a felelős kormány és az önkormányzat rendszere között, más szóval, úgy kell megosztani közöttük a hatalmat, hogy a központi kormányt, amidőn a magyar állam szempontjait, annak kulturális és egyéb feladatait érvényesíti, ne bénítsa meg oselekvésébeu!'senki viszemt a részek legyenek

1 elég erősek ahhoz, hogy bennük és általuk a nemzeti szabadságukat érintő kormányhataloim megállítható legyem azi esetleges törvénytelen*ség útjáni Bzenfellül arról is gondoskodni kell, hogy a szabadság- és jogvédelem hatékony, élő igazság legyen, amelybe az ©Hő erőt a bírói hatalom lehelje

1 bele, és ennek folytán a jog eszmej© a szervezetet olyan hallhatatlanná tegye, mimt amilyen maga al nemzet. Szivák felfogása; szerint az állambíróság tagjainak egy része kinevezett, másik része pedig a képviselőház- és a főrendiház által javaslatba hozott egyéniekből államai. Ö azzá] indokolja meg álláspontját, hogy jöhetnek idők, amikor a most megalkotandó bírói védelemre nem az őrt álló .'hazafiság, hanem csak maga a hatalom is felülről, vagy a nemzetellenes eleinek alulról emelnek; igényt és ebben az esetben nem lesz elég erős a kinevezett bíróság, hanem szükség r lemmé azt független politikai, eleimeik) bevonásával is erősíteni. Ámde — mint egy jogtudós mondja — »a jog bíró nélkül, a jog politikai hatóság kezében nem jog«. Nyilván ezt ia megállapítást tévesztette szem elől a< szerző is. ^Az országgyűlés közben megszavaztál az .1907 : LX. .te-t, amellyel a közigazgatási bírósáarrój sízióló 1896 : XXVI. te. hatáskörét módosították. Ez a módosítás azonban egyáltalán nem volt kielégítői, mert még minidig jogorvoslat nélkül maradhatott bármely közhatóság sérelmes intézikedése, amennyiben azt az .egyéni jog és a jogos érdek megsértésével hozták, épp-