Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-329

Az országgyűlés képviselőházának erre, hogy a tanyaképződés, illetőleg a tanyai közigazgatás kiképzése terén a meg y e segítséget nyújthasson majd azoknak a szegény községeknek, amelyek a maguk erejéből nem tudnak megbirkózni a nehézségekkel. (ŰQy van! a balközéven.) Ezek voltak azok a megjegyzéseink, amelyeket nem a törvényjavaslattal szemben, hanem inkább a törvényjavaslatnak a megszépítésére, kijavítására tettem. Mi ezt a törvényjavaslatot a legnagyobb készséggel tudjuk elfogadni azért, mert először r

— mint mondottam — önkormányzati alapon áll, másodszor a néppel való törődést foglalja magában, harmadszor pedig a városhoz, a községhez tartozást ápolja. Hiszen éppen azt a célt szolgálja a tanyai közigazgatás rendezése, hogy ne. szakadjanak el a községekhez régen odatartozó tanyák a községektől és hogy meginduljon egy nagy folyamat, egy nagy országos munka annak elérésére, hogy a tanyák otthonokká és az otthonok hazává képződjenek. Ezeken a réveken új kulturális és közgazdasági feladatok ápolásának szükségessége fog majd előállni és a törvényjavaslat egy nagy közösséari szellem kifejlesztését fogja előmozdítani. Ebből a szem-pontból mi olyannak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, hogy orszásros, nagymagyarorszáíri szempontból is< szükségesnek tartjuk hozzájárulni, a részletes tárgyalás során azonban kérjük a szabályrendeletekkel kapcsolatos álláspontunk figyelembevételét. (tJémk hehfpslés és tavs. — A szónokot, számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Ineze Antal jegyző: Thassy Kristóf! Elnök: Thassy Kiristóíf képviselő urat illeti a szó. Thassy Kristóf: T. Képviselőház! Teljesen igazat adok Paál Árpád t. képviselőtársamnak abbain, hogy ez a tanyai közigazgatás rendezéséről szóló javaslat neun helyi jellegű, hanem az egész országot érinti. Éppen ezért, mivel az egész országot érinti, kívánok én is felszólalni. Őszintén megvallom, hogy ennek a javaslatnak birálatánál nehéz helyzetben vagyok, mert mint dunántúli ember, mint a

( Dunántúl egyik legsűrűbben lakott vidékéről való ember, ahol a kisközségek egymást irik, nem lehetek tisztában a tanyavilág problémáinak gyakorlati megoldásával, már esak azért sem, mert ezeket a kérdéseket csak ^ közvetve ismerem. Ezért felszólalásom keretében csak nagy általánosságban kívánok a javaslattal foglalkozni. Előttem felszólalt képviselőtársaim kritikáiból azt állapíthatom meg. hogy erre a javaslatra égető szükség van és hogy már ré°"en szükség lett volna rá. De ugyancsak ezekből a felszólalásokból azt is megállapítom^ hogy^ ez n javaslat még nem elegendő, ez tulajdonképpen csak a kezdetet jelenti, mert a tanyavilág jelenlegi rossz helyzetén csak kis mértékben javít. Felfogásom azonban _ az, hogy bármilyen kismértékben iavít is a jelenlegi állapotoKoii. a fő az. hogy javítani és segíteni akar. Minden kezdet nehéz, minden alapot nehéz letenni, ha azonban már egyszer megvan a keret, akkor azt a keretet hosszú és alapos munkával mindig jobban és jobban ki lehet fejleszteni, gmint azt a miniszter úr az indokolásban is megisréri. és -ennek a keretnek kifejlesztése után érjük el tulajdonképpen azt a célt, amelyet a javaslat el akar érni. A javaslat azokat az óriási távolságokat kívánja megszüntetni, amelyek a tanyai embert a hatóságoktól elválasztják. Az indokolás sze•329. ülése 1943 május 4-én, kedden 67 rint ezt háromféleképpen lehet elérni: vagy úgy, hogy az állandó tanyai központokba előre meghatározott napokon a közigazgatás kirendeltje, az orvos és az állatorvos kimegy és a nép rendelkezésére áll, vagy úgy, hogy a nagyobb központokon közigazgatási kirendeltségeket alakítanak, vagy pedig harmadsorban úgy, hogy a, nagyobb tanyai közületek önálló községekké fejlődnek. Az én felfogásom szerint ez voLna a leghelyesebb megoldás, annak ellenére, hogy a javaslat ezt különösen nem ajánlja, mert egyrészt költséges, másrészt pedig a javaslat indokolása szerint azzal a lélektani körülménnyel is számolni kell, hogy esek a nagyobb tanyai alakulatok a tanyaközületektől nem akarnak elszakadni. Én ezt nem írom alá, nem írom alá pedig azért, mert tapasztaltam, hogy az embernek a vérében, az egyéniségében van az • önállóságra való törekvés és így természetesnek tartom, hogy az emberek kisebb-nagyobb csoportjából alakított közületeknek is a természetében van az önállóságra való törekvés és ezek önálló községeket szeretnének alkotni. Ezt a tapasztalatomat onnan vészeim, ' hogy vármegyémben, Zala vármegyében, ahol 500-on felül van a kisebb községek száma, sokszor teljesen egybeépített községek is késhegyig menő harcot folytatnak és mereven tiltakoznak az ellen, hogy őket a szomszéd községgieil egyesítsék. Mindegyik önállóságra tör, mindegyik továbbra is meg akarja óvni önállóságát, pedig sok olyan kisközség van nálunk, ahol a lélekszám még a 200 főt is alig éri el és ezeknek a községeknek a pótadója nagyon sokszor a 150%-on is felül van. Azt hiszem, hogy a tanyavilágban is inkább az anyaközület tiltakozik a nagyobb tanyai alakulatok elszakadása ellen. Ez érthető, mert hiszen eddig az anyaközületeket szolgálták a pótadójukkal, anélkül, hogy megfelelő ellenértékben részesültek volna, s ha most a tanyaközségek megalakulnak, megalakulásuk után a saját pótadójukból a saját jövedelmüket arra a célra fordítják, amelyre akarják, amelyre a saját szempontjukból a legjobban szükség van. Azt hiszem, minden tanyaközség^ szívesen venné, hogyha a sorsát maga intézhetné, mert a mostani helyzetben . bizony legtöbbször róluk, nélkülük intézkednek, vagy sokszor róluk sem, hanem csak a befizetett pótadójuk hovafordításáról. Akárhogyan is oldja meg a miniszter úr a javaslatban érintett problémákat, arra kéj rem, ne álljon meg a kezdetnél, hanem fejleszsze ezt tovább fokozatosan, minisztertársaival j karöltve, a hitélet, a közoktatás, a iföldimivelés, az értékesítés, a kereskedelem, az ipar, az î igazságszolgáltatás stb. terén. I A hitélet terén a múltban már történt is I valnraii a közoktiaitással fcaposolatba.n. Elévesz | István, a ^későbbi tábori püspök, még kecskei méti plébános korában az egyik katolikus nagygyűlésen szóvátette ezeket a tanyai állaI pótokat, erre Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter és Hanauer István váci püspök felfiervelt, elfogadta az ő megállapításait és kezelték ott fejleszteni a hitéletet és a közoktatást. Később, Hóman Bálint mimiszters'ge idipjében ez a folyamat továbbtartott. Ez azonban még nem elegendő. Feltétlenül szükséges, hogy ne álljunk meg ezen a térem, hanem a megkezdett munka folytatódjék tovább. Sok tennivaló volna még a földmívelés, az értékesítés, kereskedelem és az igazságszolgáltatás terén is. Ezekkel azonban — kívül esvém ennek a javaslatnak a keretén — most nem kívánok foglalkozni, hanem a közigazga12*