Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-329
68 Az országgyűlés képviselőházának tással kapcsolatban szeretném, még valamire felhívni a figyelmet. Mindenekelőtt meg kell állapítanom azt, hogy a törvény végrehajtása mem lesz könnyű, mert nyilvánvaló, hogy a tanyai igazgatás rendjének kifejlesztéséhez nagyobbszámú munkaerőre van szükség. Igaz, hogy ezeknek a munkaerőknek egy részét a központokban nélkülözhető tisztviselőkkel lehet majd pótolni, (Szöllősi Jenő: Olyan nincs!) de még így is nehéz lesz ezeknek az alkalmazottaknak az előteremtése, egyrészt azért, mert a mai nehéz, mostoha tisztviselői sors miatt a tisztviselői pályától mindenki idegenkedik és más pályán igyekszik elhelyezkedni, másrészt pedig azért, mert mindenki elő fogja venni a lehető legmagasabb protekciót, hogy a nagyobb kulturáltságot nyújtó központokból ne kelljen kimennie a tanyára. (Szöllősi Jenő: Ez igaz!) Nagyon nehéz lesz arra vállalkozó tisztviselőt kapni, aki szívesen hagyja ott a központot és megy ki a sárba, a porba apostol oskodni. Akik erre vállalkoznak, azoknak olyan lelki erőre lesz szüségük és olyan idealizmussal kell rendelkezniük, amely párját ritkítja. Akiből ez az idealizmus hiányzik, akiben ez a lelkierő nem lesz meg, az csak azért megy ki a tanyára, hogy állását valahogyan élne veszítse s az .nem lesz a tanyai nép pártfogója. Azt hiszem, nem maradok egyedül azzal a felf oá:ásómmal, hogy ezeket az apostol oskodásra kiüldött tiszviselőket megfelelően kell honorálni. Számításba kell venni azt, hogy jó munkát csak jó] fizetett alkalmazottól lehet kívánni, akinek nem kell a megélhetés nehéz problémáival -foglalkozni, akinek nem kell a családalapítás és a gyermekneveltetés nehézségeit érezni, hanem ha már valakinek az a sors jutott osztályrészül, hogy a tanyai igazgatást kell ellátnia, akkor azt legalább tegye jókedvvel, megelégedettséggel és ezt a jókedvet és ezt a megelégedettséget bizonyos anyagi szempontokból lgalább is alá kell támasztani. Ezeket a tanyán kötelességüket teljesítő tisztviselőket bizonyos előnyben kell részesítenünk. Ezt az előnyt talán meg lehetne adni a fizetésnél, később talán be lehetne számítani valami magasabb fokba a tanyai szolgálatot az előléptetésnél. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanom azt is, hogy országos viszonylatban sincs elegendő tisztviselő a vidéken. Ha ennek okát keressük, azt tapasztaljuk, hogy az _ abban rejlik, hogv egyrészt senki sem megy ki szívesen a vidékre, annak ellenére, hogy ott talán könynyebb a megélhetés, másrészt pedig abban, hoery az, 'alacsonyabbrangú tisztviselő fizetése a mai viszonyoknak nem felel meg, nem elegendő a tisztességes megélhetésre. Ezért nincs elég jegyző, elég közigazgatási gyakornok, elég: tanító, stb. Tudom, hogy ez csak átmeneti állapot és a háború befejezése után sokan vissza fognak térni az állandó megélhetést biztosító közpályához, de amíg ez megtörténik, azokon, akik hívek maradtak régi állásukhoz, akik hívek maradtak hivatásukhoz, legalább megfelelő magasabb pótlékkal kellene segíteni addig, amíg mem késő. T. Ház! Nem kívánok ezzel bővebben foglalkozni, mert tulajdonképpen nem tartozik ennek a javaslatnak keretébe. Még csak azt kívánom megállapítani, hogy a javaslat felfogásom szerint, a tanyán élő népnek minden tekintetben az előnyét akarja szolgálni és abban a reményben, hogy ez a javaslat csak kezdet és ez megfelelő módon ki lesz fejlesztve. 329. ülése 1943 május 4-én, kedden úgy pártom, mint magam nevében a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Töhib vezérszónok nincs! Szólásra következik? Incze Antal jegyző: Rapcsányi László! Elnök: Eapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapesányi László: T. Képviselőház! Mikor minden oldalról azt tapasztalhatjuk, hogy úgy kiezeljük ezt a javaslatot, ahogyan valóban megérdemli, akkor feltűnik, hogy az a liberális sajtó, amely mindenkor felhorkan abban a pillanatban, mihelyt őt valami támadás éri, ezt a javaslatot szinte agyonhallgat ja és mindazt, ami ezzel a kérdéssel kapcsolatos, annyira mellőzi, hogy egy tárgyilagos figyelőnek az feltétlenül feltűnik. Visszapillantást kell tennem ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy lássuk, mi az, ami idáig juttatta ezt a kérdést s mi volt az az ok, amely Magyarországon eddig is elhallgattatta ezt a kérdést. Régen is ugyanaz a kéz, ugyanaz a szervezet, dolgozott ugyanazzal a céllal, amely ezt a sajtót ma is szinte gépszerűen, egy gombnyomásra elhallgattatja. Pedig az a réteg, amelyről ez a javaslat szól és amely réteget ez a javaslat egy bizonyos irányban előbbre szeretne vinni, igazán megérdemelné, hogy ne csak azok foglalkozzanak vele szeretettel, akik közvetlenül érdekelve vannak, hanem foglalkozzanak vele azok ' is, akik ennek a rétegnek a munkaerejét mindenkor kihasználták, hiszen ez a réteg az ő érdekeiket hosszú évtizedekre visszamenően szolgálta. Miért érdemli meg ez a réteg ezt a támogatást 1 ? Azért, mert )ha nemzietvédelemről, gyakorlati nemzetvédelemről van szobákkor ez a réteg az, amely leteszi a kaszát-kapát, ott hagyja az ekeszarvát és odaáll, hogy a nemzetet életével és vérével védje. Ha gyakorlati fajvédelemről van szó, akkor ez a réteg az ő kiállásával olyan példát mutat, amelyet ennek a nemzetnek minden' egyes rétege fenntartás nélkül követhet. Nyugodtan állíthatom tehát, hogy ez a réteg sokkal több figyelmet, sokkal több szeretetet és sokkal több gondoskodást, érdemelne meg azok részéről, akiknek plsősorban ez lenne a hivatásuk, de azok részéről is, akik hivatottak volnának arra, hogy ezt a munkát támogassák. Egy kétségtelen: nem könnyű dolog ma 400 esztendő mulasztását pótolni, nem könnyű dolog ma ennek a 400 esztendőnek iszonyatos munkáját máról-holnapra helyrehozni. De ha mi csak így fogunk hozzá ennek a kérdésinek megoldásához, ahogyan ez a javaslat indul, akkor szerény véleményem szerint mem túlzok, ha azt mondom, hogy ilyen tempó mellett még f évszázadok fognak eltelni ahhoz, hogy az a réteg odáig jusson, ahol neki már lennie kellene. Hogy ez mennyire így van, azt maga a Javaslat tanúsítja, amikor az indokolás megállapítja a következőket: szörnyű a tanyákon az egészségügyi szolgálat, a legelemibb közegészségügyi berendezések is hiányoznak, beszélni se flehet róla, — a javaslatból vett kitételeket idézek — rettenetesek az útviszonyok, az állategészségügyi szolgálat hiányzik, a ' lelkigondozás teljesen hiányzik, az elemi kulturális szükségletek kielégítetlenek. Hivatalos megállapítások tanttsítják mindezeket. Felesleges tehát részleteznem, elég bizonyíték mindez és ha egy kicsit elkezdünk gondolkozni , hogy mit jelent ez a nemzet egyetemessége szempontjából, akkor nagyon találó képet tudnék errevonatkozólag a t. Ház elé tárni. De nem teszem és nem merem elmondani, mivel lehetne legjobban aposztrofálni azt a helyzetet, amely-
