Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
438 Az országgyűlés képviselőházának 339. Bácska nem az, aminek sokam gondolják, amint azt t- képviselőtársam is említette, hanem egy elszeigéuyedetíti országrész, amely hivatását esiak úgy tudja betölteni, ha a földmívelésügyi kortmányziat továbbra is támogatjai és segítségére siet, (Vgy\ van! a jobbközépen.) Nem akarom kihagyni legelőinket steint, mert meg vagyok arról győződve, hogy Bácskai Diószegienyésztésémiek alapvető kérdése a legel őkérdéssel kapcsolatos. Éppen azért meg kell említenem, hogy a legjobb földek, sajnos, nem a matgyarok kezén vannak és ahol legelők vannak, ott bizony magyarok vámnak, mert azért lett a legelő magyar föld, mivel szikes és hasznavehetetlen terület. Kérem a miniszter urat, mélltiótstasiséki feltétlenül támogatni a 'mii kérvényünket, amely már a - földmívelésügyi minisztériumban vau és kérjük, hogy a Zöldmező Szövetségen keresztül Szilágyi, Gomíboisi és Boroszló legelő területei minél előbb megjavíttassanak* (Helye® és a jobbközépen.) Most, amikor Bácskáról egy általános képet adtam és annak gazdasági helyzetét itt a. t. Ház színe előtt feltártam, le kell szögeznem, hogy ennek a nagy gazdasági nyomorúságnak ellenére is Bácska gazdatársadalma ép-lelkű, törekvő és egészséges nép. Merem állítani, hogy Bácska a nagy terhek alatt nyögve, de nem megtörve végzi mindennapi kötelességét. En arra kérem a földmívelésügyi kormányzatot, hogy ebbeli szándékában támogassa Bácskát és kérem a miniszter urat, hogy gaizdatársadalmunkat na engedj© az ipar és kereskedelem részéről kihasználni, — hiszen ezt mindannyian érezzük — mert lia földművestársadalniunk léte meginog, vele együtt meginog az ipar és a kereskedelemi is és ezzel együtt meginog az, is, ami nekünk a legszentebb: a haza. Meg vagyok győződve arról, hogy kormányzatunk kivezető utat fog találni ebből a helyzetből é» éppen aizért, mert a költségvetés minden sorából kirí a jóindulat és a jószándék, én ezt ai költségvetést egészében a Délvidék nevében elfogadóul. ( É jenzés és taps n jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnöki: Szólásra következik a yezérszóuokok közül 1 ? Vámos János jegyző: Thassy Kristóf! Elnök: Thassy Kristóf képviselő urat illeti a szó. Thassy Kristóf: T. Ház! A földmíveuésügyi tárca költségvetését mindi a magam, mind pártom részéről elfogadom. Elfogadom, de nem azért mintha ez a költséig^vetés az én és pártom felfogásával mindenben megegyeznék, hanem azért, mert nem tartom, és nem tartjuk, politikuscselekedetnek azt, hogy a mostani nagy világégés közepette a kormány nehéz helyzetét még jobban megnehezítsük. Éppen ezért ebből a felfogásból kiindulva következik az, hogy költségvetésre megteszem; mindazokat az észrevételeimet, amelyekeit megtenni egy célszerű, egy jobb költségvetés érdekében, a földmívelésügy problémáinak jobban való karolása érdekében feltétlenül szükségesnek éfs> célravezetőnek látom. Az 1942. évi költségvetés tárgyalásaikor örömmel állapítottam meg, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetése az, előző évihez képest 105 millió pengővel emelkedik, örömmel, mert az volt a meggyőződésem, hogy ezzel a 105 millióval felemelt költségvetéssel már a földmívelésügy terén is lehet valamit kezdeni és hogy a földívelésügy is kezd kibontakozni a feledés homályából. Az 1943. évi költségvetés ülése 1943 november 18-ári, csütörtökőri. tárgyalásakor az akkori 108 millió pengős emelkedést már aggodalommal fogadtam, mert •a;ttól féltem, hogy ez az összeg nem leszi arányban az ország teherbíróképességévieL Ma, azonban más a helyzet. A tárca költségvetése az 1943. évi költségvetéshez képest mindössze csak 12 millió pengővel emelkedett. Amikor az általános költségvetés emelkedése mintegy 45 százalékot tesz ki, akkor a földmívelésügyi tárca költségvetése mindössze csak 4-5 százalékkal emelkedik. Ezt az emelkedést 1 én a mostani viszonyok mellett nagyon kevésnek tartom, mert ha hozzászámítjuk ehhez a pénz vásárlóerejének csökkenését akkor megállapíthatjuk, hoigy tulajdonképpen nem is emelkedett a földmívelésügyi tardai költségvetése, hanem mésr inkább csökkenést mutat. A költségvetésben egy dolgot vehetek meg*nyugvással tudomásul, és ez az, hogy a miniszter úr megkezdte a decentralizációt, sót meg is igérite, hogy ezt a decentralizációt még nagyobb mértékben fogja folytatni és szélesebb körre fogja kiterjeszteni, örülök ennek azért is, mert éveken keresztül sürgettem ezt a decentralizációt és most hízelgek magamnak azzal, hogy talán ezek a 'sürgetések is hozzájárultak ai miniszter úr elhatározásához. Mégis arra, kell kérnemi a miniszter urat hogy vigye ezt a decentralizációt minél előbb az egész vonalon, keresztül és hogy tegye a falu népének minél előbb hozzáfér'hetőbbé a földmívelésügyi kjözigazgattást. Méltóztassék nekem elhinni, hogy ha a falusi ember könnyen hozzáférhet azokhoz, akik a sorsát intézik, akik ügyes-bajos dolgait vannak hivatva! elintézni és ha emellett, ez az elintézés még gyorsan is történik, talán nem is lenne olyan fontos, hogy az eredmény mindig kedvező legyen. Nincs rosszabb és kellemetlenebb, minit egy esetleg évekig húzódó ügy, amikor az érdekelteik örökös kétségek és bizonytalanságok közölt élnek, neon tudjáki, hogy mit tegyenek, nem tudják, hogy milyen lesz a befejezés. Sokszor egy gyors elutasítás többet ér. mint egy késői kedvező döntés.. T. Ház! A központi igazgatásnál két dologra akarok rátérni. Az egyik az, hogy annak ellenére, hogy a központi tisztikar létszámában 50 főnyi apadás mutatkozik atz előző évi létszámhoz képest, a most meglévő központi tisztikar létszámát még mindig magasnak tartom, de remélem, hogy ezien a decentralizáció keresztülvitele mindig jobíban és jobban segíteni fog. A másik pedig az, és itt a többi címek alatt felsorolt tisztviselőket is értem, hogy az alacsonyabbrangú tisztviselők fizetés© nagyon kevés. Nem tudom, honnam veszik a tisztviselők a lelki erőt ahhoz, hogy anyagi gondjaik közepette el tudjáik láitni) hivatalukat. Jó, pontos és lelkiismeretes munkát csak jólfizetett tisztviselői kartól »lehet megkövetelni, olyan tisztviselői kartól, amelynek nem kell a megélhetés, niagy problémáival küzdenie. Hiszen, hal kisebb anyagi gondjai is elkísérik a hivatalába, néni vánhaljuk tőle, hoigy ott intenzívebb munkát végezhessen. Ha azonban tisztességes fizetésrendezéssel le tudjuk vezetni a tisztviselői osztály gondjait, akkor megkövetelhetjük tőle a jó és sok munkát. XJgy látom, hogy ma kü'ön tudomány az, hogyi abból a párszáz pengős fizetésből hogyan lehet családokat élelmezni, ruházinii és eltartani. Megfontolandó volna, ez nemcsak ennél a tárcánál, hanem ai többinél is, az ország érdeke szempontjából. A pénzügyminiszter úr megígérte ugyan a tisztviselők hedy^
