Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-329

Âz Országgyűlés képviselőházának ben ezidőszerint a tanyai színmagyarság, a magyar fajta utánpótlása él. (Szöllősi Jenő: Ez örök titok marad?) Nézzük meg, hogyan akar maga a kormányzat ezen segíteni. Beterjeszt egy törvényjavaslatot a tanyai igazgatás rendezéséről — ez a javaslat magva — és megindokolja azzal, hogy a tanyai lakosságnak érintkezése a közigazgatási hatóságokkai és közegekkel megkönnyítessék. Hogy azután az a eél, amelyet ez a javaslat maga elé kitűz, mikor fog végeredményben a gyakorlatban olyan hatásokat éreztetni, amelyeket tőle várunk, ezt én csak a törvényjavaslatra és a végrehajtó közegekre bízhatom és etekintetben nem tudok egyetérteni Paál Árpád igen t. képviselőtársammal, aki. ha szavaiból jól vettem ki, helyteleníti az 1. § (5) bekezdését, amely szerint a mindenkori miniszternek jogában áll az elkészítendő tervezetet felülbírálni, illetőleg, ha ez nem megfelelő, visszaadni. Képviselőtársam hibáztatja, hogy ezzel talán a belügyi kormányzat jobban belenyúl abba a bizonyos önkormányzatba, amelyet ő a törvényjavaslat eme passzusának intézkedéseitől félt. T. Képviselőház! Én elismerem, hogy esetleg az önkormányzatok védője a maga felfogását előadván, ezt így tartja helyesnek, de én semmi körülmények közt nem tartom helyesnek, hogy etekintetben a javaslaton változtatás történjék. Mem tartom pedig helyesnek azért, mert lírából élni nem lehet. Lehet, hogy én ezt a dolgot túlzottan fogom fe], de ez kétségtelenül így van és különösen itt nem szabad megcselekednünk azt, amit az én igen t. képviselőtársam — mondjuk — indítványozott, inert eddig is az volt a baj, hogy ezt a kérdést túliírikusan kezeltük és sajnos, meg kell állapítanom, hogy ebben az országban erősen elterjedt az a felfogás, hogy a nemzet életbevágóan fontos kérdéseit a legtöbb esetben lírikusán kezeljük és nem merünk belenyúlni oda, anol a dolgokat meg kelleme, fogni, nem merünk erélyesek lenni ott, ahol tényleg erélyeseknek kellene lennünk. Nem tudom megérteni, hogy miért. Mi fogunk, a nemzet fog ráfizetni, ha tényleg nem mer azzal az erélyes kézzel belenyiilni ebbe a kérdésbe, amellyel idejében bele kellene nyúlnia. Amikor én csak így a törvényjavaslat egyes passzusaira térek ki, akkor nagyon jól tudom, hogy a mai háborús viszonyok között nem tudjuk megcselekedni, amit meg . szeretnénk cselekedni, sőt azt sem tudjuk százszázalékig megcselekedni, amit meg kellene cselekednünk. Miért?

1 Azért, mert ahogyan a javaslat is mondja — és bizonyos mértékig kétségtelen, koncé dalom — az anyagiakon is múlik. De t. Képviselőház, itt nemcsak az anyagiakról van szó. Itt arról van szó, hogy a nemzetnek egy igen értékes rétegét kapcsoljuk bele a nemzet összességének, a nemzet összességét felemelő munkájába. Életbevágóan fontos kérdésről van szó és ha van a belső fronton teendő, amely fontos és amelynek^ megvalósítása a nemzet létérdekeinek biztosítéka, akkor én úgy éraem, hogy ez a közel kétmilliónyi fajmagyar réteget érintő kérdés, ennek a rétegnek a szellemi, kulturális és gazdasági felemelése; ennek a nemzetnek alapjaiban való megerősítése, életlehetőségeinek biztosítéka. Tudjuk: például és azt hiszem, hogy ezt be lehet vallani még itt a Házban is, bár hallottam ellenvéleményt is ezzel kapcsolatban, hogy az analfabetizmus éppen ezen a vidéken, a népnek ebben a rétegében a legelterjedtebb. Tapasztalatból beszélek, tehát azért állíthatom. 329. ülésé 1943 május 4-én, kedden 69 Azonkívül itt látjuk a legszomorúbb egészségügyi állapotokat. A szociális helyzet kétségbeejtő voltáról, azt hiszem, teljesen felesleges beszélnem, de általában nagyon jól tudjuk, hogy ennek az egész rétegnek, az egész tanyavilágnak a felemelése mindenféle szempontból fontos. Fel lehetne sorolni mindazt a pusztítást, amit egy léleknélküli közigazgatási eljárás négyszáz esztendőin keresztül ebben a rétegben végzett Mert nyugodtan állíthatjuk, hogy tönkretette a, nemzetnék ezt az életfenntartó rétegét, úgy, ahogyan sehol máshol nem tudták tönkretenni. Felesleges megmagyaráznom, hogy miért. A beolvasztó politika, hogy célkitűzéseit teljes mértékben megvalósíthassa, nyilvánvalóan nem tehetett mást mint hogy tönkretette ennek a nemzetnek legértékesebb, legellenállóbb rétegét. T. Képviselőház! Amikor mi megállapítjuk például azt, hogy ez a törvényjavaslat egyszerű közigazgatási eljárást akar bevezetni és más ezenkívül ebben a törvényjavaslatban, nincs, ugyanakkor itt vannak- a megoldatlan kérdések százai, és úgy vagyunk velük, hogy szeretnénk egy törvényjavaslatba belepréselni mindazt, ami nemcsak ntekünk, hanem ami odakinn is fáj és ami a nemzet életére hat vissza. Amikor tehát itt van egy törvényjavaslat, mely az égető kérdések, — százalékban nem tudom kifejezni hányad részét oldja meg — akkor senki sem veheti tőlünk rossznéven, Jia arra kérjük a kormányt, és ennek a rétegnek nevében követeljük tőle, hogy hozzon a képviselőház elé egy olyan törvényjavaslatot, amely a kérdések egész körét felöleli, amelyben benne' van a kulturális, szociális, mezőgazdasági, állategészségügyi és minden egyéb intézkedés, amely a tanyai kérdés megoldásához tartozik. Miért szükséges ez? Azért, mert akkor meglesz az a féligmeddig megnyugtató érzés, hogy legalább megvan a nagy haditerv ahhoz, hogy egy ilyen új honfoglalásszerű munkát elvégezzünk, hogy legalább maga a kormányzat is rádöbbent már e kérdés jelentőségére és tanújelét adta annak, hogy ezt a fontos, réteget nem szabad annyira elhanyagolni és tényleg gyakorlatilag is megpróbálkozik a probléma megoldásával. Ne méltóztassék tehát mindenáron való ellenzékieskedésnek minősíteni, ha kijelentem, hogy az, amihez a javaslat felölel, kevés, iszonyatosan kevés és hiába mondja azt, hogy elindultunk a tanyakérdés megoldásában, nem indultunk el; nem pedig azért, mert nem elegendő csak egy száraz, mondjuk jogalkotáson alapuló intézkedés ahhoz, hogy ezt a réteget felemeljük, Lélek is kell és nem tudom — tisztelet a lelkes közigazgatási tisztviselőknek, — ki találta ezt már meg a magyar közigazgatásban? T. Képviselőház! Az a kérésem tehát az összkormányhoz, hogy készítsen . egy tör vényjavaslatot, hozza ide a Ház elé, tárgyaljuk le, bíráljuk meg, vájjon jó-e vagy nem jó, fűzze hozzá mindenki a maga értékes gondolatait és ezeket a gondolatokat indítsuk el a megvalósulás útján és ne mindig csak a tizenkettedik órában jöjjünk rá arra, hogy, valamit tenni kell, amikor félig-meddig már késő. Próbáljuk pl. idehozni a tanyát érintő kulturális javaslatot, próbáljuk ^ idehozni az útépítő programmât, amelyre ideiglenesen is tudnék megoldást találni. Maga a javaslat szinte kétségbeesetten kiált felénk, hogy szörnyűek a tanyák útviszonyai. Legyen szabad

1 ezzel kapcsolatban egy jótanácfeot ajánlanom. A tanyák útviszonyai kétségtelenül szörnyűek, ezt vala-