Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-329

70 Az országgyűlés képviselőházának mennyien tudjuk. Ideiglenes megoldást azt hiszem lehetne találni és ennek módját a belügyi kormányzat is egészen jói tudja. Kendeljük ki azt a sok pihenő zsidó munkásszázadot útépítésre (He^yeslfs a szélső baloldalon.) és ha másra már nem tudjuk őket használni, legalább munkára próbáljuk szoktatni őket. (Egy hang a szélsőbaiöldalon: Szegény zsidók!) Ezzel kettős cél érünk el..Egyrészt idehaza a kereskedelmi, az üzleti életet nem mételyezik, nem destruálják úgy, ahogyan csak destruálni lehet, másrészt pedig —- valószínűnek tartóim — hogy megfelelő erélyes kézzel hasznos munkát végeznének. Azt hiszem, ennek semmi akadálya nincsen. Szeretném, ha a belügyminiszter úr válaszolna:,meg lehet-e ezt csinálni és ha nem lehet, miért nem lehet. De ha lehet, akkor módjában van odahatni, hogy ezek a zsidó munkaszázadok odakerüljenek, ahol közelebb tudják hozni jó utak készítésévé] a tanyai lakosságot a városihoz, tehát ők hoz.zák helyre legalább bizonyos mértékben azokat a mulasztásokat, amiket elődjeik hosszú évtizedeiken keresztül elkövettek. A másik kérésem • — és szeretném, ha ezt a kormányzat megszívlelné, •— az, hogy nyúljunk nagyobb szeretettel a tanyai lakossághoz azért, me'rt nem tudjuk értékelni eléggé, hogy mit' jelent számunkra az, ha ők ott kint a fejlettebb kultúrának csak egy cseppjéhez is hozzá tudnak jutni. Tapasztaltam azt, hogy mit jelent az, ha egy ilyen tanyára, annak csak egyetlen családjához ife egy jó könyv eljut. Kézről-kézre adják, szinte» szétszedik. Valósággal falják a híreket és minden érdekli őket, amiről azt hiszik, hogy jó, hogy szép, hogy őket — talán öntudatlanul a magyar fajtában bennelévő intelligencia folytán felemeli. Éppen azért, mert tudom, hogy a javaslatnak mi lesz a menetrendje' — a képviselőház megszavazna, de hogy gyakorlatilag mikor lesz belőle valami, azt nem tudom — csak átmeneti megoldásképpen _ azt kérem a belügyminiszter^ úrtól, hogy addig is, amíg a javaslatból törvény lesz, azok a közigazgatási tényezők, amelyek a tanyákat látogatják — nem szabok rá időt, ^ hetenként, vagy havonként — tartsanak egy úgynevezett tanyanapot, hogy necsak a közigazgatás, necsak az adószedő menjen ki a tanyára, hanem olyan közigazgatási tényezők is, akik szeretettel mennek ki és ne egy sablonos tanyanapot tartsanak, hanem becsületes beszámoló, felvilágosító előadásokat a tanya népének az őket érdeklő kérdésekről politikamentesen, de annál nagyobb oktató és nevelő készséggel és akkor, azt hiszem, semmi akadálya nincs annak, hogy ez az intézkedés a majga áldását úgy éreztesse, ahogyan a tanya népének és az egész nemzetnek szüksége van rá. Ez a törvényjavaslat közigazgatási intézkedést céloz, mi pedig szeretnők, ha a tanyakérdés úgy oldódnék meg, hogy a tanyák értékes népe a, nemzet életébe^ be tudjon kapcsolódni s kultúrában, gazdasági és szociális vonatkozásban olyan színvonalat elérni, amely méltó hozzá. Minthogy azoníban ez a közigazgatási javaslat még csak nem is céloz arra, hogy remélni lehessen, hogy valaha ilyen javaslat^ kerül a Ház elé és maga sem mutat olyan irányelveiket, amelyek közigazgatási vonatkozásban is helyesen oldanák meg ezt a kérdést, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadjam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal jegyző: Rosttá Lajos! Elnök: Kosta Lajos képviselő urat illeti a szó. 3Ù9. ülése 1943 málus 4-én, kedden Rosta Lajos: T. Ház! Gróf Klebelsberg Kunó, az elhunyt nagynevű kultuszminiszter, mielőtt; az általa tervbevett roppant arányú tanyai iskolaépítéshez hozzákezdett volna, a tanyai állapotok megvizsgálására bizottságokat küldött ki. Az egyik ilyen bizotttság . vezetője megkérdezte a mintegy nyolcéves tamytai gyermeket: Tudod-e fiam, ki a jó Isten? A gyermek leszegte a fejét és hallgatott. Ugyanígy nem tudta a vármegye székhelyének nevét sem, nem tudott írni, nem tudott olvasni, soha nem volt templomban, nem tudtei, ki az ország feje, nem tudott életről, halálrób megállt me

1 lette az élet és a gyermek serdülő szellemi világa elhagyatva, reménytelenül indult el egy emlberhez méltatlan élet beteljesülése felé. Ez a jellegzetes példa az 1920-as tanyai állapotaink keresztmetszetét akarja jelenteni. Az iskola- és templomnélküliségben, tudatlanságban, elhagyatottságban szenvedő, ifesti igénytelenségben kínlódó és mindezen felül talán erkölcsi züllöttségben is senyvedő tanyai nép lerongyosodott szellemi világa és gazdasági helyzete valóban az utolsó órában érlelte meg annak lehetőségét, hogy a belügyi kormányzat komolyan és eredménnyel kecsegtetően egy ntgyszerű kerettörvény remekül betölthető keretei között vázolja fel a gazdaszövetségek, a tanyai kongresszusok, a mezőgazdasági kamarák, kiváló közigazgatási szakemberek és belügyminiszterek, de talán elsősorban magának a tanyai »tanítóságnak több mint 30 éves meggyőződését, kívánságát, követelését: kultúrát adni a tanyavilágnak, intézményesen és törvényerővel összefogni és megerősíteni a tanyák népét, ezt a legtisztább és legnemesebb magyar vért, önbizalmat, hitet és munkakedvet adni a tanyai gazdának, aki a belső rendet és alkotmányunk időtálló presztízsét mindenkor személyéiben, életében és tömegébein garantálta. Meggyőződésem, i Ház, hogy ezek a nemzet életére is súlyosan kiható elgondolások vezették a Magyar Gazdaszövetséget r az 1909. évi palicsi kongresszus megrendezésében, amely kongresszus nemcsak foglalkozott a tanyakérdés megoldásával; hanem idevonatkozóan javaslatokat is készített. Bizonyára ez a szempont ihlette meg annak idején a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara kiváló igazgatóját, dr. Gesztelyi^ Nagy László képviselőtársamat, amikor 1925-től kezdődően 10 teljes éven keresztül járta az Alföld tanyavilágát és tapasztalatairól külön tanyairodalmat készített. • Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott annakidején a kecskeméti tanyakongresszus is, sőt, 1926-ban a közegészségi és társadalompolitikai országos értekezlet is, aminek eredményeként Scitovszky Béla akkori belügyminiszter úr 1927-ben tanyai ankétot hívott egybe. Az ankét eredményeként még ugyanebben az évben megjelent a 33.307/B. M. 1927. sz„ rendelet, amelynek 12 pontja azonban — sajnos — nem hajtatott végre. Ezzel az úgyszólván első tanyai törvényes rendelkezéssel azonban a köz* vélemény érthetően nem volt megelégedveA tanyakérdés megoldásának sürgőssiéige még az akkori rendkívül nehéz gazdasági viszonyok közepette is hatalmas munkára kényszeri tette gazdaérdekvédelmi szervezeteinket, így jött létre egymásután 19274)

en a szentesi, 1931-ben a budapesti. 1933-ban a szegedi, 1936ban pedig a kiskundorozsmai tanyai kongresz1 szus. Téves volna azonban aat hinni, hogy a