Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-328

Àz országgyűlés képviselőházának 328. i melni, mert út nélkül nem sokat ér a gazdálkodás. Ezzel kapcsolatban csak egyre mutator rá, vissza kell adni a városoknak és községeknek azokat az összegeket, amelyeket közmunkaváltságban befizetnek és amely összegeket a megyék viszik el megyei utak építésére. Maradjon egy jelentős rész ebből ia tanyai dűlőutak kiépítésére is, nem úgy, mint ahogyan ma va<n. Nagyon értékes munkát végeznek a tanyákon a tanyai asszonyok, akik baromfival, zöldséggel, főzelékkel, konyhakerttel, tejgazdasággal foglalkoznak, amely valóban a tanyai gazdálkodás alapja. A legtöbb helyen ugyanis nem a búza, hanem a hagyma, paprika, zöldségfélék és a baromfi termelési cikk, amelyből a tanyai magyar él. T. Ház! A napokban egy tanyai gazdakör székházavató ünnepségén vettem részrt. Két évvel ezélőtt szerezték a telket és két év alatt a maguk erejéből gyönyörű gazdakört tudtak felépíteni egy kis államsegéllyel ott kint a tanyán. Kérdeztem magamtól

1

: miből is épült fel tulajdonképpen a székház? Válaszom az volt rá, hogy hitből, Nem pénzből, nem téglából, nem vályogból vagy fáiból, hanem hitből. A gazdatársadalom hitt abban, ha össze fog tartani, egymást támogatja, lesz gazdaköre. Hitt abban, hogy kell lenni© a tanyai magyarban olyan erőnek, amely vállalni tud egy székházépítést. Hitt abban, ha mindnyájan egyet akarunk, elérjük a kitűzött célt. Hitt ablban, hogy a boldogabb jövendő, gyermekeink jövője érdekében mindent el kell követni és meg kell hozni a jelenben "a csekéiy áldozatot, mert akkor a jövőt fel tudjuk építeni. Ilyen lelkek vannak a tanyai gazdakörben és a tanyavilágban, amelyet éppen ezért szeretettel kell magunkhoz ölelni és a magyar élet áldásaiban részesíteni. (Ügy van! Ügy van!) i T. Ház! Ami már most a^ törvényjavaslat egyes részeit illeti, csak egy-két pontról "kívánok megemlékezni. Legfontosabbnak tartom a 2. §-t. Eddig ugyanis nagy hiba volt, hogy aszóknak a közigazgatási tisztviselőknek, akik kimentek egy ilyen kirendeltség vezetésére, nem volt intézkedési joguk, mert csak a polgármester, a fője'gyző, a tanácsnokok adhatnak a törvény értelmében erre megbízást. Ok tehát tulajdonképpen nem tettek mást, mint a postás szerepét töltötték be és m iratokat továbbterjeszte'tték a polgármesterhez, a főjegyzőhöz, akik azt elintézték. Ez a pont kardinálisán változtat ezen a helyzeten és megadja a lehetőséget arra, hogy a polgármester nevében, eljárhatnak^ intézkedhetnek, tehát önálló, független közigazgatási kirendeltségek lehetnek ennek alapján és ez tulajdonképpen a legnagyobb jelentőségű a. javaslatban, mert erre van felépítve_ az egész. Nemi elég az, hogy legyen ott valaki, aki azonban nem tudja végérvényesen elintézni sok díolgomat, hanem he kell küldenem valakit a város belterületére. Ez a pont teljesen megoldja ezt a problémát. A Ibe'lügyminiszter úr maga is azt mondja indokolásában, hogy közelebb viszi a közigaizgatást a tanyákhoz és ezáltal biztosítja a közigazgatás folyamatosságát és a feladatok hiánytalan teljesítését a, tanyavilágban iis. Ezért fontos ez, mert ilyen irányban tesz, intézkedésekéit. Az indokolás ' maga is azt mondja., hogy kívánatos, hogy a törvényhatósági (bizottságban a tanyai lakosok Aővo Wd3 április 30 An. ppntplcpn. 51 is képviseletet nyerjenek, sőt nemcsak a közgyűlésben, hanem a különbözői kisebb bizottságokban is. A múltkor egyszer Kecskemét törvényhatóságában kórházépítési kölcsön felvételéről volt szó. Felállt a tanyai gazdakör elnöke és azt mondotta: szívesen fizetünk mindent a városi kórház építésére, de kívánjuk, hogy legalább a legprimitívebb lehetőségéhez jussunk hozzá, amik: (bennünket emberi sorba tudnak hozni. Teljesen igazuk van. Mert nem lehet kívánni, hogy a külterületről is befolyó adószolgáltatásokat majdnem kivétel nékül a város csinosításária, építkezéseikre és városi művek létesítésére fordítsák és a tanyavilág a (kultúra áldásaiból csiak roppant keveset kapjon. Nagyon érdekes, hogy még azok is, akik helyeslik e javaslat törvény beiktatásait, azt mondják, hogy sokba fog kerülni, maradjon meg a régi állapot

1

. Elhiszem, hogy költségbe fog kerülni, de sohasem lehet nézni azt a szempontot, amikor száz és százezernyi magyar érdekeit kell képviselni. Törpüljön el minden más érdek a® ember mellett, mert ebben ai vonatkozásban nincs fontosabb kérdése a nemzetnek, mint az ember. Az ember az . első és minden más kérdés másodrendű és ha adósságot kell is csinálni, a tanyai lakosság érdekében azt is meg kell tenni, Mások a belterület forgalmának csökkenésétől félnek e rendelkezés következményeképpen. Ez sem fog bekövetkezni, mert a városokba a piacokra fognak menni a tanyákról 'ezentúl is és hosszú esztendőknek kell eltelni ahhoz, hogy olyan fejlett közigazgatás alakuljon ki, mint-amilyen egy és más helyen már van az országban és hogy ott kereskedések, üzletek olyan mértékben lesznek, mint egy nagyobb községben, hogy minden igényt Éi tudjanaik elégíteni. A harmadik ok, amiért ellenzik, aa, hogy félnek a tanyák községgé alakulásától, elszakadásától. E javaslat indokolása ezt határozottan ellenzi és az általam is helyesnek) vélt egyetlen utat választotta, azt tudniillik, hogy inkább közigazgatási kirendeltségeket létesít, mintsem, a községi alakulást segíti elő. Attfélnek a községek, hogy ha határukban kirendeltségeket létesítenek, a pótadók lényegesen növekedni fognak. Ez lehet, de ha megnövekedik is, a tanyai lakosságnak része lesz; ,az előnyökben, mert eddig is növekedett a pótadó állandóan, csak a tanyai lakosság javára keveset használtak fel belőle. Az a mű, amelyről említést tettem, a tanyaá közigazgatás rendezése, már odáig jutott, hogy olyan sűrűsödési pontokat, amelyek az anyaközségektől • 40—50 kilométerre vannak, de egy másik községtől öt-hat kilométernyire, az egyik törvényhatóságból, vagy megyéiből át kell'kebelezni a másikba. Itt talán lehetne valamit csinálni. Nemi akarok most nevet mondani, de van egy olyan nagyon erős sűrűsödési pont egy alföldi város határában, amely 55 kilométerre van az anyavárostól és hat kilométerre a ^ mellette lévő igen nagyforgalmú nagyközségtől. Oda, is járnak az emberek piacra, tehát csak jog'iliag nem tartoznak oda, de ténylegesen már ott vannak, mert mindenki ott vesz házat, mindenki oda jár haza, és ott szerzi be szükségleteit. Kívánatos volna az is, hogy a tanyavilágban választókerületek is alakuljanak, akár a törvényhatósági választásokkal, akár a képvi-