Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-328

48 Az országgyűlés képviselőházának 328. sokan, vasmák itt nálunk is. akik esküdöz­nek rá és bíznafc abban, hogy a zsidók által vezetett és szított angolszász hatalmak és az orosz bolsevista horda fognak győzni eb­ben &, háborúban. Megnyugtathatjuk ezeket, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert az osztó és isteni igazság és az a megdönthetetlen tény, hogy, semmi sem örök, ezen a földön, a nemzeti szocializmust épít:ő tengelyhatalmak javára; fogja ezt él háborút eldönteni, tehát a győzel­met biztosítani. Ennek bekövetkezése után pe­dig megtörténik Európának újjáépítése, amiből nekünk magyaroknak is tökéletesen ki kell vennünk részünket, ha fennmaradásunkat bizto­sítani akarjuk. Azért tartom szükségesnek a tanyaközpontokban egészségesen működő köz­igazgatás által a tanyai parasztság számára mindazokat a társadalmi, gazdasági és politikai tényezőket biztosítani, amelyek előfeltételét adják annak, hogy ai magyar tanyavilág pa­rasztsága ezután is megmutathassa azt, hogy igenis', érdemes é& lehet rá támaszkodni es ér­demes a vezető személyeknek érte semmi fá­radságot és áldozatot nem sajnálva, munkát végezni. T. Képviselőház! Ezt annál is inkább köte­lességemnek tartom itt lerögzíteni, mert a pa­rasztság szorgalma és élniakarása a legbizto­sabb és elpusztíthatatlanabb fundamentumát tüdiia adíni nemzetünknek, ha annak válla alá nyúlnak. Tekintettel arra, hogy ebben a tör­vényjavaslatban az itt általam elmondott es szükségesnek tartott feltételeket a tanyai pa­rasztság számára biztosítva nem látom, sem pártom nevében, sem saját személyemben ezt a törvényjavaslatot nincs módomban elfogadni. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö­vetkezik? Haala Róbert jegyző: Gesztelyi Nagy László! Elnök: Gesztelyi Nagy László képviselő urat illeti a szó. * Gesztelyi Nagy László: T. Ház! Határozot­tan meg merem, állapítani, hogy ez a javaslat a magyarság egyik legnagyoibbszabású nem­zetpolitikai kérdését érinti. (Úgy van! jobb­felől.) Az Alföldön lakinak az ősmagyarok és ezeknek szaporodása és e szaporodás intenzi­tása, amely fajunk jövőjét is hivatva van biz­tosítani és a kiesést pótolni, megérdemli^ hogy komoly figyelmet szenteljüink ennek a javas­latnak. (Úgy van! Ügy van!) Legyen szabad egypár szóval Piukovich József t. képviselő­társamnak elhangzott beszédére hivatkoznom. Ö összekeverte, a külterületet a tanyavilággal. A kettő teljesen más. Azt kérdezte, miért be­szél ez a javaslat csak 800—900.000 lélekről, amikor körülbelül 3 millió lélekről van szó­Meg kell állapítanom, hogy nem lehet egy ka­lap al'á venni a tanyát a külterülettel. Elmon­dom később, hogy miért nem és hogy miért van itt csak 800—900.000, esetleg egymillió lé­lek. Azért, mert a belterülettől négy-öt kilo­méternyire lévő körzetben van elhelyezkedve az az egymillió lélek, amelyet ugyan tanyai­nak nevezünk, amelynek azonban nem kell kü­lön közigazgatási kirendeltség, mert az még minden szükségletét el tudja intézini a .belterü­leten. Itt van tehát a városok, községek körül azaz egymillió^ amely tanyai lakos ugyan, de mégis el tudja intézni a belterületen szükség­leteit. Meg kell oldani a külterület kérdését is, de ülése 1943 április 30-án, pénteken. ez nem ide tartozik. Ez a javaslat kimondot­tan tanyai közigazgatási javaslat. Szórvány­ról is lehet beszélni, de ez sem tartozik ide. Egé­szein más fogalom a szórvány. Pusztáról is le­het beszélni, de ez sem tartozik ide, inert & puszta egészen más, mint a tanya. Puszta pél­dául egy dunántúli uradalomnak egy-egy olyan területe, amely messze vain a községtől és maga alkot egy közületet. Ennek egy fejlet­tebb alakja az eszményi község, amely szintén ebből alakult ki. Ott vannak például^ a fürdő­től epek, villatelepek, mumkástel épülések, bá­nyatelepek lakónegyedei, vagy Budapest szé­' késfőváros külterületei. Senki sem mondhatja, hogy ezek egy kalap alá! vonhatók Makó, Vá­sárhely vagy Kecskemét tanyai népével. A tanya egészen külön világ, amely kizárólag az Alföldön otthonos. A tanya nem puszta, nem szórvány, nem külterület, hainem egészen kü­lön szóval jelezve: tanya, amely az Alföldön kö­rülbelül nyolcmillió katasztrális holdon ottho­nos. T. Ház! Előttem szólott képviselőtársain beszédéinek csak egyetlen pontjára akarok vá­laszolni. Ő azt mondta, hogy a nagy külterü­lettel rendelkező közületek, városok a határuk­ban levő földeket bérbeadják, nem pedig tu­lajdonba, így az a bérlő nem érezheti magát a földdel olyan szoros kapcsolatban, mintha tu­lajdonos volma. A helyesség kedvéért meg kell állapítanom, hogy bár részben igazsálga van, Kecskemét városa mégis kivétel ezen a téren, mert ott, mikor az igények kívánják, évtize­dek óta állandóan örök tulajdonba parcelláz­zák a város földjeit és ezekem az örök tulaj­ba adott, földeken épül ki az a csadálatos, gyö­nyörű szőlőkultúra, amely mindnyájunk elis­merését vívja ki. (Ügy van! Úgy van! jobb­felől.) A tanyai magyarság közel kétmillió lélek­száma szemében örömtűz gyúl ki a mai napon, amikor ezt a törvényjavaslatot itt tárgyalás alá vettük. (Ügy van! Ügy van! jobbfeől.) Hal­lat ad a mindenható Istennek, hogy hosszú, év­tizedes küzdelmének legalább iez az eredmé­nye megvan és köszönetet kell mondanom Kie­kern is_— aki 15 esztendeje járom az Alföld tanyavilágát és dolgozom ebben az ügyben — a m. kir kormány felé, amiért ezt a kérdést jónak látta idehozni. Külöm mondo.k köszönetet a belügyminiszter úrnak aki vette magának a bátorságot és a fáradságot, hogy ezt a régóta megoldásra váró kérdést ide hozta a törvényho­zás házába. Amikor 1941 február 12-én interpel­lációt mondtam el itt a Házban ebben az ügyben, a belügyminiszter úr már akkor kilátásba he­lyezte, hogy jönni fog egy javaslat e kérdés megoldása érdekében s ez a javaslat íme való­ban itt van. . De legyen szabad megemlékeznem néhány szóval azokról is, akik jelenleg nincsenek itt, ; ebben a kérdésben azonban szintén igen nagy szerepet játszottak. Scitovszky Béla volt bei­ügyminiszter úrról kell itt megemlékezmem, azután az ő első munkatársáról, Vadnay Ti­borról, aki annakidején megrendezte az 1927. évi tanyai ankétot a delegációs teremben, amely ankétnak csekélységem volt az előadója. Meg kell emlékeznem • vitéz Kozma Miklós megboldogult miniszter úrról, aki 1935-fcen új tanyai felvételt csináltatott és ennek lett ered­ménye »A tanyai igazgat4s rendezése« című hatalmas munka, amely az egész amyagot fel­tárta és előtárta annak, aki később törvény

Next

/
Oldalképek
Tartalom