Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-328

Az országgyűlés képviselőházának 328. i formájában paragrafusokba szedte. Meg kell emlékeznem ennek a kérdésnek (három értéket* munkásáról, Mártonffy Károlyról, Beniss Artúrról és Alsó Lászlóról, akik a belügyminisztériumban évtizedeklen át dolgoztak e kérdések megoldása érdekében. Most kell köszönetet mondanom továbbá a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya képviselőjének és tisztikarának, akik ezt a törvényjavaslatot indokolásával együtt elkészítették és idehozták a törvényhozás elé. T. Ház! Én, aki 15 éven keresztül jártam az Alföld tanyavilágát porban, piszokban, esőben és napsütésben, hajnaltól éjszakáig, jogot formálhatok arra, hogy erről a kérdésről valóban elmondjak egyet-mást, hogy elmondhassam: most már ki lehet kiáltanunk azt, hogy virrad a magyar tanyák felett. Mert eddig kértünk, könyörögtünk, memorandumoztunk, könyveket írtunk, előadásokat tartottunk és igyekeztünk meggyőzni a közvéleményt, ma pedig máir ott tartunk, hogy a meggyőzött közvélemény képviseletében a belügyminiszter úr törvényjavaslatot hozott ide a Ház elé. T. Ház! Amikor én ezt a munkíát elkezdtem, nem volt még semimi adat. Ma már két népszámlálás adatai is rendelkezésünkre állanak. Abban az időben a legnehezebb körülmények kíözött, magánúton kellett összeszedni az adatokat, amelyekből körülbelül tíz évig táplálkoztak azok, akik a tanyával minden irányban foglalkoztak. Nem szabad megfeledkeznünk itt megboldogult Klebélsberg Kunóról sem, aki elsőinek lépett fel a tanyai hibák és fájdalmak kiküszöbölése érdekében a tanyai * iskolákl felépítésével. Most méltóztassék megengedni, hogy egy szubjektív érzésemnek is kifejezést adjak éspedig azzal a, kijelentéssel, végtelen öröm számomra, az, hogy e javaslatnál itt felszólalhatok en is, aki tizenöt évvel ezelőtt kezdtem el ezt a munkát és csináltam azóta magyar fajtámiránti hűséggel és becsülettel azért, hogy a közvélemény figyelmét ráirányítsuk erre a kérdésre és a sok elgondolásból egyszer kormányzati intézkedés is legyen. A tanyakérdés, történetével és fejlődésével nem kívánok foglalkozni, azt sokan megírták már és Temesváry képviselőtársam el is mendott egy részt belőle. Csak egyről emlékezem meg, a Duna—Tiszaközi . Mezőgazdasági Ka, mára/ munkájáról. Ha a Mezőgazdasági Kamatra; semmi egyebet nem csinált volna fennállása óta;, csak azt, hogy ezt a kérdést kézbevette, felszínre hozta és felszínen tartotta,, már ezzel is megérdemli azt, hogy elismerés, legyen osztályrész©. (Ügy nan! Ügy van! a középen.) Egy bizonyos, mégpedig az, hogy az Alföld mezőgazdasági viszonyainak reform áj ár ól mindaddig beszélni sem leihet, aimig valamilyen formában meg nem oldjuk a tanyakérdést. 1907-ben a híres Cserháti Sándor magyaróvári gazdasági akadémiai tanár egy könyvéibén, amelynek címe: »Az Alföld gazdasági viszonyainak reformja«, már kitér erre a kérdésre. Nagyon érdekes, hogy évtizedekkel ezelőtt elhangzott véleményét ma is nyugodtan magáévá tudja tenni bármelyikünk, aki a kérdéssel foglalkozik. Már ő megmondta, hogy a gazda lakjék kinn a tanyérián, hogv ezzel elkerülje a szekérfuvarozást, hogy a jószág kinn legyen és a trágyát ott tudja, felhasználni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ö már akkor mondta, hogy nem különálló községek, hanem kirendeltségek kellenek, mert a külön község l$e 1943 április 30-án, pénteken. 49 még nem oldja meg a, problémákat, mert akkor :m,ég a tanyának nem lesz útja, nem lesz egyéb más berendezkedése sem és nagyon sokba kerül. Míg így, közigazgatással kezdve a rendezést, sok olyan kérdést lehet megoldani, amelyek régóta égetik a tanyavilág lakosságának ai lelkét. A tanyakérdést nem lehet egyszerű racionalizálási műveletnek tekinteni és csak statisztikai alapon megoldani. A magyar alföldi tanyavárosok fejlődéstörténete elmondja, hogyan alakultak ki ezek és hogyan tártjai meg a tanyai lakosi a szerves összefüggést mai is a belterülettel, a várossal, vagy a. községgel. Benn a belterületen is van háza, ahol az öregek laknak, ahonnan a gyermekek iskolába járnak és ahová beszállnak vasárnap, Vagy vásárkor s ilyenkor a tanyai magyar azt mondja: megyek haza. Nem lehet tehát eléggé méltányolni a belügyminiszter úrnak ebben a javaslatban kifejezett azt a nézetét, hogy nem községesíteni akar, hanem ezekéit a kecskeméti mi voltukra büszke magyarokat továbbra isi kecskeméti polgároknak kívánja meghagyni kinn a tanyavilágban. Viszont nyújtani kívánja nekik azokat az eszközöket, amelyekkel boldogulásukat j obiban tudják szolgálni. ( He l'y estés jobbfelől.) Az országban a tanyavilág tíz vármegyére terjed ki. Ez a tïz vármegye körülbelül tízmillió katasztrális holdat tesz ki. Ebből körülbelül 20 százalékot; kell leütnünk, ami már nem alföldi jellegű » így mintegy nyolcmillió holdon lakik az a körülbelül 1-9 millió lakos, akik közül — mint mondottam már az előbb — egymillió a város belterületétől négy-öt kilométeres' körzetben lakik, akiknek tehát nem kell külön közigazgatásáról gondoskodni. Ha megnézzük a tanyavilág sűrűsödési pontjait, az 1930. évi adatok alapján 9211 lakott sűrűsödési pontot lehet ott találni. Ezek között 200 leieknél kisebb sűrűsödési van 7217, 200-tíól 500 lélekszámig van 1426, 500-től 1000 lélekszámig van 380 és 1000-nél nagyobb lélekszámmal van 188. A tanyavilág fejlesztése érdekében megindított mozgalmakban két korszakot lehet megkülönböztetni. Az egyik 1909-től 1925-ig tasrt, a másik 1925-től napjainkig. 1909-ben volt Szabadka mellett, Palicson egy gazdagyűlés a Magyar Gazdaszövetség rendezésében, ahol az egyik gazdalkör, a kiiskundorozsmai gazdakör indítványára kimondották, hogy a tanyakérdést magyar szívvei és látó szemmel fogják' tanulmányozni, és Czettiler Jenőt küldték ki a kérdés tanulmányozása végett. A másik korszak a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamarai megalakulásától számítható, amikor ez a kamara-, mint tanyáskamara elindult a tanyavilág megismerésére, azi úgynevezett tanyalátogatások előkészítésére, azok megindítására. A hivatalos munka 192tí október végén indult meg az Országos Társadalompolitikai Értekezleten, amelyet követett 1927 májusában az említett, ankét. Azután jött a, 33.307. számú rendelet, amely a tanyabizpttságokat létesítette a törvényhatóságokban, amint azonban előttem többen elmondották, ebből a rendeletből azonban az életben, kevés vált be igazán. Akkor rendezte

1 a kamara. 1927 októberében a szentesi. 1930-ban a budapesti. 1933 májusában a szegedi, 1936-ban a kiskundorozsmai tanyakongresszusokat, hogy ébren tartsa a közvéleményt és igyekezzék a kérdésiben eredményt elérni. A múltban a tanyakérdéssel csak a tanyai tanítók és a tanyával bíró jegyzők foglalkoz-