Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

Âz országgyűlés képviselőházának 340. saim. — számtalanszor megígért© nekünk, hogy a vármegyének ezt at részét bekapcsolja az úthálózatba. Sajnos, kérésünk ás az őr ígérete teljesen a pusztába vesző szó maradt. (Meskó Zoltán: Nem rajta múlott!) Arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az államépítészeti hivatalok, útján gyakoroAjcn nagyobb befolyást az önkormányzatok útépítési tevékenységére; Ezekután méltóztassék megengedni, hogy áttérjek szakmám folytán is kedvenc témámra, a 4. címre, a kereskedelmi célokra. A belkereskedelmi célokkal kapcsolatiban méltóztassék megengedni, hogy leszögezzem azt az álláspontomat, hogy a kereskedelem kötöttségén lassú tempóban, de azonnali kezdettel tágítani kell. Semmiféle kötött gazdasági remid n.em képes sem az egyén, sem a> köz boldogulását tartósan előmozdítani. Elvetendőnek tartóin a marxizmusnak azt a tanítását, hogy mindenki képessége szerint tartozik dolgozni és szükséglete szerint fogyasztani. Ebből a tanításból csak az első rész igaz, mindenki tartozik ké; pessége szerint a maximális, a töl& telhető legnagyobb erőfeszítést kifejteni dolga végzésében, de természetesen, ez szabja meg a ÍOr gyásztás mérvét is, nem pedig az egyén szükséglete Ha pedig ez a tan tétel igaz, akkor az állami beavatkozást teljességgel elvetendőnek tartom; azt csak a háború tartamára szükséges rossznak tekinthetjük, de szükségesnek tartjuk a kötöttség észszerű, fokozatos megszüntetését. Nem akarunk a kereskedelemben parazitákat nevelni, akik g. kiosztott kontingensekből a reájuk eső koncot regisztrálják és zsebrevágják. (Piukovich József: Sokan vannak!) Ez nem kereskedelem, mélyem t. Ház, ez csak öncélú bürokrácia. A kötött, kollektív gazdasági rend. sok hátrányt jelent más szempontból is. Amenynyere fontos közellátási szempontból, hogy a készletéket összeírjuk és közös nagy raktárakban! tároljuk, annyira kényelmetlen és kellemetlen lehet ez az intézkedés abban az esetben, ha Isten ments, országunk esetleg a hadak útja. lesz. Akkor semmi, de semmi sem marad meg a magánháztartásokban, nem szólva arról, hogy bekövetkezhetik egy légi veszély, amely olyan károkat okozhat a fővárosban nagy mennyiségben tároló élelmicikkekben, hogy egyszierre az országnak hatalmas része ellátatlanná válik. Ez alkalommal meg kell mondanunk, hogy az árutáirolással kapcsolatos rizikót nem vállalhatja a kere-skedeíleim. Ha állami érdek bizonyos árucikkek tárolása, akkor az állam fizesse ki ennek költségét, legyen az a közösség tulajdona és viselje a közösség ennek terhét. A légi veszély elleni kötelező biztosításra is felhívom a miniszter úr szíves figyelmét. Tudomással bírunk arról, hogy biztosítani kell a lakásokat, a bútorókat, most már biztosíthatjuk a gabonakészletekéit is. De itt tárol az ország fővárosában ezer és" ezer vagon élelmiszer és egyéb áru (Piukovich József: BŐr!), ezeknek a kötelező biztosítását el kell rendelni. Ha a kormányzat ezt nem tudja a saját hatáskörében megoldani, méltóztassék a magángazdaságra átruhálzni eizt a. feladatot, a léinyeg csak az, hogy ez kalkulációs alap lehessen és be lehessen kalkulálni az árakba. Ebiből a szempontból jó példa a ntéinet biztosítás, vagy akár az angol »war risk«-rendszer. Mindkettő magyoin jó, szerintem semmi akadálya, nincs a megvalósításának. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ülése Ï943. november 19-én, pénteken. 50§ . Az értelmiségi munkanélküli ügyekkel 'kapcsolatban a miniszterelnökségi tánca tárgyalásakor ai túloldalról igen sok dicséret hangzott el Kultsár István volt értelmiségi kormánybiztos szentélyével kapcsolatiban. Sajnos, meg kell mondanom! az, uraknak, hogy én ebben az önök részéről csak politikumot látok, mert Kultsár István, különösen revizori karával, valóban igen-igen sok közgazclaisági ballépést is elkövetett. (Baky László: Talán akkor mind ballépéseket csinált? — Meskó Zartán: Ne mondjuk ballépésniek! Ez talán túlszigorú! — Egy ha-np a jobboldalon: Néha a gyerekig is kiöntötte a vízzel! — Meskó Zoltán: Rátermett férfi volt! — Baky László: Komolyan vette a kormány programmá át! — Meskó Zoltán: A tettek embere volt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gunde Láiszló: Sok szó esett a strómankérdésről. Ez általában véve divatos kifejezés, ma (mindenkit sitrómannak állítanak he, azlj mondlják, hogy ez a hibája a strómannak, az a hibája a strómannak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sok stróman van!) Mondjuk] meg őszintén, hogy stróman-rendsziert kötelezővé kellett volna tenni, (Zaj-) de olyan strómanokat kellett volna nevelni, akik dolgoziiak és iparkodnak a szakmát megtanulni, (vitéz Jaross Andor: Strómant nevelni nem, kell, az terem! — Meskó Zoltán: Világnézet nélküli strómanok vannak, ez a baj!) Pl nők: Meskó képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni (Égy hang a jofybbldatiPn: (h'$g strámain! — Zaj.) Gunde László: Az én véleményem az, hogy az antiszemitizmus maximuma abban rejlik, hogy tanuljunk meg egy kereskedelmi ágat, vagy iparit a zsidóktól — vagy akár az ördögtől isi — ési ha megtanultuk, akkor csavarjunk: ki egy fontos! közgazdasági pozíciót a kezükből és ültessük bele azt a keresztény magyart. (IL Vozáry Aladár: Németországban is ezt tették!) Ez az egyedüli józan ós lehető keresztülvitele a keresztény átállításnak. (Taps jobbfelől. —Földest Gyula; Nem pedig lenézni a kereskedőt!) I A kereskedelmi célok »tárgyalásánál őszinte elismerésééi beszélek természetesen! a minisztérium illetéke® szervei mellett a külkereskedelmi hivatalról. Fájlalom, hogy a külkereskedelmi hivatalnak! alig van valami pu vo árja. Meg keill mondanioam, hogy sajnálattal láttam néha államközi tárgyalásoknál, hogy a tárgyalást vezető külkereskedelmi tisztviselőnek folyton telefonálnia kellett mindenhioiva tanácsért és utasításért. Ez rendívül rossz eredményt vált íki és rosez vért szül a tárgyaló felekkel kapcsolatban^ Kereskedelmünkbe, különöskepen külkereskedelmünkbe szükségszerűen 'beleszól a kereskedelemügyi minisztérium illetékes ügyosztálya; ha agrárproduktumokról varu szó, beleszál már a földmívelésügyi minisztérium is; beleszól a közellátási hivatal, a tárcaközi kis bizottság ési elsősorban a Magyar Nemzeti Bank. (Pittkovieh József: És a zsidók!) Lehet, hogy ez mind szükséges, ezt ént egy percig sem vitatom, de az a véleményem, hogy mindezeket a kérdéseket otthon kell tisztázni (Ügy van! jobbfeffl,.) m amikor m illető leül tárgyalni, legyen az összes felhatalmazások és a tekjes anyag birtokában. (Megay Károly: A legnagyobb zavari van ezem a téretnO Itt kell felhívnom a miniszter úr figyelmet a Nemzeti Banknak egy igen furcsa é«

1 kertesI kedőellenesi állásfoglalására. Amikor az olasa ; 73