Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

510 Az országgyűlés képviselőházának 840, fegyverszünet szeptember 8-án 'bekövetkezett, a Nemzeti Banki az exportból származó lírákat jóváírta uigiyam a cégeknek, (lei a pengősítést miegtagadta. Ezt nem tudornál egészeni heiyesnek tartani ést nem tudom elképzelni, lliogy hova jutnánk mi kieretikedőki abbam az esetben, ha történetesen egy olyan országban állanának) elő zavarok, ahová sokkal nagyiolub^ méníékbeni exportálunk. Ha ezefe az intézkedések ad abszurdusmi lehetségesek, akkor hiába neveltük fel a mi keresztény kereskedő társadalmunkat, a végén iaz egész exportőrgárda »fekete pétetr« lesz, itt nines mentség és, segítség. A Nemzeti Banknak ez az álláspontja igen helyteleta, mert iha bizonyioisi országokba exportálni kell, s ha eiz állami \|érdek, amint ahogyan kell exportálni (Úgy van! jobbfelöl.) és ez valóban állami érdek is, akkor a Nemzeti Bank ne adja az előkelő idegen szerepét és n.& akarja ennek összes kárát és rizikóját áthárítani ai kereskedelemre. (R. Vozáry Aladár: Olaj!) Ezt én rendkívül helytelent álláspontnak tartom és igen sEeretnéms, ha ezt a Nemzeti Bank meg is értené. (R. Vozáry Aladár közbeszól.) A külkereiskedelemmel kapcsolatban felhívom a miniszter úr figyelmét arra, amit <már Laky Dezső t. képviselőtársam, a bizottságban felemlített, (hogy mi'inden országiba, ahová el le, het jutni, tömegesen ke,il kiküldeni szakértőket piaotanulmányozás céljából, akik állandó jelentéseik, fontos adataik és tapasztalatgyűjtésük alapján itthon nrndenkor irányítani tudják külkereskedelmünket. (Élénk helyes és jobbés balfeBl. — FöHdesi Gyulai: A japánok is ezt tették!) A háború végéhez közeledik. Egyes cikkekben már kataszrófális árzuhanásokat lár tunk és tömegesen vannak eladhatatlan mezőgazdasági terményeink. Megfelelő szondírozással talán még tudunk ezeknek külföldi piacot szerezni. Itt talán csak egy pár szóval említem meg. hogy — bizonyára a helytelen termelésirányítás folytán — Makó környékén és az ország különböző helyein csaknem 80— 100 vagon hagymát termeltek ai

r gazdák. Ennek a maximális és minimális árát helytelenül 14 pengőben állapították meg és ma sem 7, sem 5, sem 3 pengőért, sem semmi pénzért el nem adható ez az áru. Ha ez néhányszor megtörténik, akkor mezőgazdasági termelésünk és az • agrárkereskedelem katasztrofális helyzetbe Jut. Amikor most már beszédem végéhez közeledve a Máv-ról és az üzemekről beszélek, meg keil mondanom, hogy ezek az üzemek valóban heroikus munkát végeznek és ha vannak is zökkenők a Máv-nál ós a postánál, tulajdonképen lényegesebb panaszra nem cvolt ok, Minthogy azonban jelen van a Máv. igen t. elnöke is itt a szomszédban, méltóztassanak megengedni, hogy félig hozzá is szóljak, amákor bizonyos szempontból a Máv. tarifapolitikájával kapcsolatban helytelenítem a kocsiálláspénz és a fekbérek túlzott felszámítását. A kereskedői irodákba szombaton délután 2 órakor mint egy rossz manó. betoppan a Máv. kézbesítője (Ügy van! jcbbfeő..) és elhozza a beérkezett vagonokról szóló értesítéseket, amelyek szerint a vagonokat 6 órán belül ki kell rakni. Ha vaisiárnapom át nem rakjuk ki, akkor ebből óriási, százakra menő fekbér származik hétfő reggelig. (Ügy vom! Ügy vorn! j jobbfelŐL — Zuj.) En ezt az intézkedést rendkívül antiszociálisnak és megmondom őszintén^ keresztül vihetetleinnek tartom. (Ügy ülése 1943. nooembet 19-én, pénteken. van! jobbfe'ôh) Ennek nem ata a lényege, hogy rászorítsák a kereskedőket arra, hogy ideiéiben rakják ki a vagonokat, hanem csak az, hogy a Miáv. indokolatlanul^ megdrágítja» a szállítást. {Ügy Vuw! jobbfelo,.) Ennek véleményem szerint semmi értelme ninca. Mélyem t. Ház! Beszédeim végén nemi mula&zvhatom el, hogy újra és újra fel ne ^ívjam a miniszter úr és a t. Ház figyelmét arra a rendkívül nagy yieszelytre. amely a tisztviselői fizetéseknek és a munkaibéreknek ilyen alacsony nívón való tartásából fakad. Meg kell mondanom, sokszor érthetetlen előttem, hogyan gondoljuk azt el, hogy valaki egykétszáz pengős fizetésből szolgálatát ellássa, gyermekeket neveljen és a hazának megelégedett polgára legyen. (Ügy van! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úrnak talán igaza van abban, amikor a magyar pengő vásárlóerejét tűzön-vízen keresztül, mindenképpen fenn akarja tartani. Őszintén megmondom, nem vagyok annyira közgazdasági ember, annak ellenére, hogy mindig ezen a pályán voltam és ebben élek, hogy ezt be tudjam látni, így nem tudok se pro, se kontra véleményt mondani. De ha már így van ez, hogy minden áldozatot meg kell hozni abban a tekintetben, hogy a pengő nívóját fenntartsuk, akkor nem marad más hátra, imint hogy az állami tisztviselőket és különösképpen a legalacsonyabb kategóriákban lévőket tei meszeiben mindennel el kell látnunk. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és középen.) Ez az egyedüli megoldás és az egyedüli lehetőt-ég, hogy a íviszonyokat fenntartsuk, (Ügy von! Ügy van!) mert én nem tudom, hogy a pengő romlása okoz-e inkább forradalmat, vagy az éhes has, a ruhátlanság és a fázó ember. (Ügy van! — Zaj.) Mélyen t. Képviselőház! Ezzel be is fejezem beszédemet. Azt méltóztatnak kérdezni, hogy ha annyi kifogásolni valót találtam a kormány ténykedéseiben, (Meskó Zoltán: Neim kérdezzük! Megszoktuk már! — Élérèk derültség. — E.nök csenget. — R. Vozáry Aladár: Ö itt mondja el és nem kinn!) mi az oka annak, hogy á kormányzat iránt teljes bizalommal vagyok. Egy alkalommal a kereskedelemügyi miniszter úrral y olt alkalmam, beszélni különböző bel- és külpolitikai kérdésekről és amikor ai miniszter úrj véleményét kérdeztem, azt mondotta, hogy ő ül egy bizonyos poszton, ahová tették, ott maradék nélkül teljesíti a kötelességét és nem törődik azzal, hogy mi a másiknak a feladata. (Meskó Zoltán: Oho!) Nekem, a miniszter úrnak ez a kijelentése annyira imponált (Derül ség és mozgás a szélsőbalo dalon.) és szívem mélyén amnyira meg vagyok győződve' arról, hogy ő, bárhova, bármely posztra is teszi a Gondviselés vagy a kormányzat, kötelességét igaz, derék magyar emiberhez méltóan maradék nélkül teljesíti, (Ügy van! Ügy V.M! — Éljenzés a jobba dalon és a középed. — Meskó Zoltán: Törődik azért mással is!) hogy ebből természetesen folyik, hogy a tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps a jobbo dalon tës a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: A házszabályok 148. §-ának (2) bekezdése értelmében a vitát bezaromu A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Zsindely Ferenc kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. ^ Képviselőház! (Haljuk! H adjuk!) Mindenekelőtt kedves kötelességeim-