Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-328

Àz országgyűlés képviselőházának 828. megépíteni gazdasági épületeit, valamint-'akóházat is. Ezzel szemben egyes vidékeken, mint például Szabolcs vármegyében, IMyiregynaza környékén az úgynevezett bokor-tanyarendszer vagy útmenti tanyarendszer alakult ki, ahol a iakóházcsoportokból egész kis községszerű telepek létesültek és innen járnak azután az ittlakó gazdák — a rendszerint közelben fekvő — szántóterületeik megművelésére. Ez az utóbbi tanyarendszer már bizonyos előrelátó irányítás mellett alakult ki, de' csuk ott alakulhatott ki, ahol a teleptől csak néhány kilométeres körzetben vannak azok a szántóterületek, amelyek az ott -letelepült lakosok tulajdonában vannak. Ti Ház! Ez a tanyarendszer közigazgatási, kulturális, közegészségügyi és népességi szempontból sokkal, de sokkal előnyösebb, mint a Nagy-Alföldön levő szétszórt tanyarendszer, nciert; ezek közigazgatási ellátása — az anyaközség jóakaratától fel tétel ezetten — már minden nagyobb nehézség nélkül megoldható és a kulturális követelményeknek is nagyobb áldozatok nélkül meg tud felelni. Ezek inkább tanyaközség jellegűek, vagy kialakulj tanyaközpontok, ahol a természetes fejlődés már maga megszervezte mindazt, ami az ottlakó polgárságnak legelemibb szükségletét tökéletesein kielégítette. Itt a közigazgatás ellátása rendkívül egyszerű, mert hiszen egy csoportban laknak az ottani lakosok. Egészen más azonban a helyzet a NagyAlföld városainak sokszor 50—180.000 katasztrális holdig terjedő külterületén'. Ezzel nem mondottam nagy számot, mert Debrecen városának külterülete körülbelül 180.000 katasztrális hold. Ezeken az óriási határterületeken szétszórtan élő kisgazdák, valamint mezőgazdasági munkások nélkülözni kénytelenek nemcsak a közigazgatás támogatását, hanem midőn az őszi esőzés bekövetkezik, hosszú hónapokon kerefeztül szinte légmentesen el vannak zárva a külvilágtól, nélkülözni kénytelenek a legelemibb közegészségügyi segítséget is és az ittlakó gazdacsaládok'nak, valamint mezőgazdasági munkásoknak a kiépítetlen utak következtében szinte lehetetlenné válik kisgyermekeik folyamatos iskoláztatása is. Itt érkeztünk el ahhoz a sötét ponthoz, amely a tanya világ összes bajainak kútforrása és amelynek megszüntetése révén a közigazgatás nehézségei, valamint, közegészségügyi, szociális vagy kulturális bajai mind egy csapásra me!g»ldást nyernénefc. Ha ugyanis elemezzük, hogy a tanyai lakosság kulturális, gazdasági és szociális fejlődésének mi is az akadálya és miért kénytelenek az ittlakó polgárok nélkülözni mindazt, amit a község, vagy város belterületén . lakó polgárságnak a folyton fejlődő kultúra állandóan biztosít, akkor be ke-lï látnunk, hogy mindezeknek az elmaradottságoknak egyetlen oka: a kiépítetlen úthálózat. (Szöllősi Jenő: A nagy szegénység!) Ha pedig az Alföld tanyavilalgaban kiépülnének a minden irányban járható műutak, úgy egy csapásra megszűnnének mindazok a problémák, amelyek ma még mündig fennállásnak és amelyek már szinte elviselhetetlenné teszik a tanyavilágban élő polgárság helyzetét. Nem volna többé megoldhatatlan tanyakérdés és megteremtődne az a legideálisabb, legtökéletesebb mezőgazdasági települési forma, ahol a világ zajától távol, tisztultabb légkörben, a belterjes gazdálkodás mindem attribútumával felvértezve hasznosíthatná egész munkaerejét és munkaidejét az ott lakió polgár anélkül, ïlése 1948 április 80-án, pénteken. 41 hogy a nagy távolság káros lenne mezőgazdasági terményeinek értékesítése, avagy gazdasági területének megművelése szempontjából. Nem lenne közegészségügyi, nem lenne kulturális probléma és megszűnnének mindazok az akadályoki, amelyek a közigazgatás tökéletes ellátásának útjaiban állanak. Meggyőződésem, hogy hihetetlen túlzásnak találná az a városi lakos, amelyik nem ismeri az Alföld tanyavilágának küzdelmes életét, ha csak, néhány mindennapi esetet említenék fel az alföldi tanyai lakosság küzdelmes életéből. Nem is szóivá a gazdálkodás nehézségeiről, amikor az őszi esőzés beálltától egészen a tavasz végéig sokszor öt-tíz kilométernyi sártengeren kell átvergődni© a szegény tanyai gazdának, míg a műútra eljut, hogy azon kihozhassa a városból, vagy a községből a szükséges munkásokat, és a gazdasági szükségleteit. De itt van a népegészségügy és a közoktatás kérdése is, amelyeknek orvoslása szerintem már tovább nem halasztható. Méltóztassék el képzelni, hogyan lehet népegészségügyről beszélni ott, ahol 20—30.000 katasztrális holdat kitevő területen — járatlan utak mellett — vagy egyáltalán nincs orvos, vagy ha van, legfeljebb egy orvos van és ez a szegény orvos télvíz idején a járhatatlan utak miatt nagy szerencse, ha egy nap leforgása alatt egy fekvő beteget meg tud látogatni, pedig ekkora területen, kint a tanyavilágban, gyakran 5—10.000 ember él. De ugyanígy áll a népesség szaporodásának; kérdése is, amnak eUenére, hogy minden város és minden község a külterületén elegendő bábaállást rendszeresített, de a járhatatlan utak következtében a szegény bába, legtöbbször csak elkésve tud odaérkezni a szülőinőhöz. Az orvoshiány egyik főoka még az is, hogy bizony a rendkívül nagy. pótadókkal küszködő városaink nem. igen tudtak a külterületen kellő számú orvosi lakást építeni. (Szöllősi Jenő: Még ma sem!) Igen ma sem. Annak elleinére, hogy a Klebelsberg-féle népiskolaépítési akció igazán áldásosán éreztette hatását a nagy magyar: Alföldön, mégis rendkívül nehézkesen megy nálunk az iskoláztatás, mivel télvíz idején annak a szegény kisgyermeknek rongyos cipőben, rossz, gyenge ruházatban a legtöbbször bizony négy-öt kilométert kell térdig érő sárban megtennie, hogy a legközelebbi tanyai isk/olához eljuthasson. Az átázott, átfázott kisgyermektől pedig nem igen lehet megkívánni, hogy valami nagy élvezettel hallgassa a tanító tanítását. Ezek csak kiragadott esetek a tanyavilág ezerféle problémájából, amelyek, kis jóakarattal az eddig eltelt hosszú évtizedek alatt orvosolhatók lettek volna a vármegye, vagy az illető községek és városok által. Hiszen az egyenlő teherviselés és a jogegyenlőség elvének megcsúfolása a;z, hogy a városi és községi polgárság tekintélyes része önhibáján kívül, olyan közigazgatási, kulturális és szociális költségeket kénytelen viselni, amelyekből az ő részére jóformán csak a terhek viselése jut. Az 1886 : XXII. te. 120. §-ának 5. bekezdésében biztosítva volt a külterületi lakosság t részére pótadókedvezmény. Mindannyian tudjuk azotnban, hogy az 1909. évi XII. te. 6. §-a ezt megszüntette, tehát az 1909. év óta a legtávolabb fekvő- külterületi tanyán élő polgár is ugyanúgy kénytelen viselni mindén közterhet, mintha az ő kereseti