Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-328
M Az országgyűlés képviselőházának 328. ülése Í943 április 30-án, pénteken. forrása is a város, vagy község belterületéin volna. A tanyavilág áldatlan helyzetének tanulmányozásávai és a bajok orvoslásával sok kiváló egyén foglalkozott, különösen a háborúutáni időben. így Czettler Jenő felsőházi tag, Gesztelyi Nagy László t. képviselőtársam, Kaán Károly, a híres alfö-Idi erdőtelepítő, azután Csergő Károly Csongrád vármegye volt kiváló alispánja. Tőlük és másoktól egész irodalma keletkezett már a tanyakérdésnek, azonban vajmi kevés eredményt tudtak elérni ezzel az önzetlen és igazán fáradságos munkájukkal. 1909-ben a Gazdaszövetség Czettler Jenő felsőházi tagot bízta meg a tainyakérdés tanulmányozásával, aki annakidején iskolaközpontok létesítését-ajánlotta. E mellett a megoldás mellett nyilatkozott 1911-ben a Csongrád—bokrospart—gyojai gazda olvasókörben megtartott nagygyűlés is. A háborút követő időkben ugyancsak a tanyaközpontok létesítését kívánta a. kecskeméti tanyai kongresszus 1921-ben, amelynek előadója, Zsitvay Tibor későbbi igazságügyminiszter volt. Ezen a kecskeméti nagygyűlésen azt kívánták, hogy teljes közigazgatási képesítésű tisztviselők vezetése alaltt álljon a tanyai kirendeltség, illetve a tanyai jegyzői hivatal és tanyai esküdti állás. A tamyai jegyző hatásköre voltaképpen ugyanaz, lett volna, ami a község elöljáróinak hatásköre, a tanyai esküdt pedig közvetítő szerepet töltött volnai be a város hatósága és a tanyai lakosság között. Mindezek a javaslatok épségben kívánták hagyni a tamyavilág területi hovatartozóságát, pusztán csak azt kívántak, hogy a közigazgatást közelebbvigyék a tanyai lakossághoz^ egyben pedig segíteni igyekeztek mind kulturális, mind közgazdasági nehéz helyzetén. T. Ház! A tanyakérdés említett megoldási rendszerével szemben álltak azok, akiket községesítőiknek nevezünk. Ilyen irányban dolgozott Weiss István mostani pécsi egyetemi tanár és Kaán Károly is. Ezeknek elgondolása szerint az egymáshoz közelebb fekvő nagyobb, lakott területekből külön önálló községeket kellett volna létesíteni. Mindezek önzetlen fáradozása, azonban alig vitte előbbre a tanyakérdés ügyét. Csak az 1926-ban Budapesten megtartott Országos Közegészségügyi és Társadailompolitikai nagygyűlésen Gesztelyi Nagy László t. képviselőtársunk (Éljenzés.) előadásában elhangzott panaszokat vette figyelembe az akkori belügyminiszter: a,z ő figyelmét Vadnay Tibor belügyi helyettes államtitkár hívta fel erre, (Ügy van! f XJgy van! jobbfelől.) aki résztvett a nagygyűlésen. Az ő inspirálására hívta össze Scitovsziky Béla akkori belügyminiszter 1927 május 3-ár a azt az országos értekezletet, amelyen magam is részt-~ vettem és amelyen Gesztelyi Naigy László t. képviselőtársunknak egy hatalmas elaborátumát vették tárgyalás alá. Az, ő elaborátumábó. 1 született meg azután a 33.307/1927. számú belügyminiszteri rendelet, amely ^ kötelezte a községektet és a, tanyarendszeTŰ városokat arra, hogy ,e rendelet alakján alkossák meg tanyai közigazgatási kirendeltségeiket. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el.) A 33.307/1927. számú belügyminiszteri rendelet 12 pontban jelölte meg a tanyai közigazgatás megjavítására vonatkozó irányelveket. Az 1. pontban kimondja, hogy a, fejlett életű tanyaközpontok önálló községekké alakíthatók, továbbá a tanyai központi tisztviselők kirendeltségei megsziervezendők ott, ahol arra szükség van, és kimondja, hogy pusztabírói és tanyai esküdti állásokat is kell kreálni ott, ahol tanyai kirendeltséget nem szerveznek. A 2. pontban a más község határába beékelt területeknek ahhoz a községhez való csatolásáról intézkediett, amelynek területébe úgyis be vau ékelve az illető terület. A 3. pontban elrendeli, hogy a községi elöljáróság, valamint a főszolgabírák és a városok polgármesterei minden negyedévben kötelesek meglátogatni a külterületet. A 4. pont a külterületi közbiztonsági szolgálat rendezéséről szól. Az 5. pont kötelezte az egyes autonómiák ait, hogy a tanyavilág helyzetéinek javítása érdekében évi költségvetésükbe kötelesek olyan összeget felvenni, amely bizonyos arányban áll a tanyai lakosság által viselt közterhekkel. A 6. pont a kézbesítésekről, valamint hirdetésekről intézkedett, A 7. pont a külterületi építkezésekrőL A 8. pont a tűzoltóság, továbbá a külterületi teleforn, valamint temetők rendezéséről. szól. A 9. pont, ai tanyai gazdakörök hatósági támogatásáról, alapszabályaik gyorsabb jóváhagyásáról és kulturális jellegű mulatságaik: adó- és illetékkedvezményéről szól. A 10. pont a törvényhatósági tanyai külterület térképezését rendeli el. A 11. pont intézkedik arról, hogy. a törvényhatóságok a tanyavilág egyéb problémáit saját hatáskörükben intézzék el, és végül a. 12. pont intézkedik a törvényhatósági bizottságban külön tanyai albizottság alakíttassék. T. Ház! Ezen a belügyminiszteri rendeleten már meglátszik, hogy amnak tervezője, Gesztelyi Nagy László t. képviselőtársunk, tökéletesen ismerte a tanyavilág összes problémáit s ezért meggyőződésem, hogy ha ezt a rendeletet csak kis részben is végrehajtották volna, akkor a lanyavilág régi elhagyatottságából már régen a fellendülés útjára térhetett volna. Mivel azonban ez a belügyminiszteri rendelet sok vonatkozásban ellentétben állt más olyan jogszabályokkal, amelyek ma is életben vannak és amelyeknek megváltoztatására a belügyminisztérium akkoriban nem gondolt, és mivel az érdekelt törvényhatóságok egyébként sem nagyon lelkesedtek, ezeknek a költséggel járó reformoknak keresztülviteléért, így a nagy lelkesedéssel fogadott és új korszak kezdetét jelentő reform keresztülvitele a minimumra zsugorodott össze. Egyik-másik törvényhatóság készített ugyan szabályrendeletet, ezeket azonban netoi hajtották végre és maga a belügyminisztérium sem szorgalmazta ezeknek végrehajtását, amit legjobban az bizonyít, hogy bár Csongrád vármegye még 1928-ban megalkotta erre vonatkozó szabályrendeletét, a belügyminisztérium azt még a mai napig sem hagyta jóvá. A mai helyzet tehát az, hogy eltekintve a belügyminisztérium által legújabban BácsBodrog megyében megalkotott kirendeltségektől, saját erejéből négy törvényhatósági város létesített bizonyos hatósági jogkörrel felruházott tanyai kirendeltségeket. Ezek: közül a legfejlettebb Kecskemét városé és egy esztendő óta Hódmezővásárhelyé, mert mindkét helyen doktori diplomával rendelkező fogalmazási tisztviselő a tanyai kirendeltség vezető tisztviselője. A szegedi tanyakirendeltségek, — az alsó és felső tanyakirendeltség — valamint a pusztakapitányságok ugyan a legrégebbiek, de hatáskörük mindezeknek igen csekély és úgyszólván
