Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

508 Az országgyűlés képviselőházának S4Ô. i ságpolitika és a kereskedelmi etika, Sajnos, sioiK, aiüepzetit keresikeaoneii, inatvany iogiaiina «Hieß, s^m a gazdaságpolitikáról, sem a KeresKeutiemneiK. tagaoo erueieniiOen vett etikai aiapjairo*. \uyy Win: uyty\ vom — JtC. Voszary Alit aar: xgícizij £jzeKiie& a iiataioüinak igen jeiento» része esaiu. a gyors, meggazuagotiasnak (ugy van! u fjy van!) esi iá vezengaizgtatoi aiiiiaisnant, nunei gyorsaioiD úitempen vaió eiereset tuztei in verni, [uyy <vQn! vyy van! — Jtt. vuz*ry i\»iauar: i\agyom #>i beszel!) T. jiepvise^oházi! Midőn a keresztény kereskedeiiiemii nitenei való ellátásáról beszéieK, renüJsiviua. örvenaetes az a tenyiíiorüimeny, nogy a üu miijrósi inteiiteret 40 millióra emeltetett íei. Ugyeuni keli azonban ezzel kapcsoiiat'Dan arra, nogy az élvezett hitelt senki se inasznáiliassa. ki spejtuiiáeiosi célra. (Föwlesi tiyiLa: Jf eüig mar kinasznaitak!) Ennek ke ti éle hátránya van: Htgy reszt a köz szempontjából van Hátránya, mert az árak emelkedését involválja, másreszt — iha a jövöoe nézünk — ai magángazdaság szempontjából, mert kaitasztroiaiis csőd, tönkremenes jienet a- kÖvetKezmeinye. Példa erre; nogy a borkereskedelembemi igen helyesen csökkenteni keuett a bor-lombard további kiutalását, mert ez az áraknak oiyan mértékű emelésére vezetett, ami egyenesen! tűrhetetlen volt. (Ügy van!) .Bejelenti a miniszter úr a kereskedelem képesítéshez kötéséről szóló javaslatot. Nem vitás, üogy erre szűkség van, ezt mandannyiánj tudjuk, de kérnem keil, hogy ez ne jenentseni újabb kötöttséget (ÍJ öiüesi ttyuia: Mar bennio, vannak!) rtendkívül helyes a miniszter úr raktárházpolitikájai. A raktárházak fejlesztése igen fontos es szükséges feladat. Az ezévi jó gabonatermésünk máris megmutatta^ hogy az országban hiány van raktarftázakbaa. Ezzel kapcsodartban az az indítványom, méltóztassék a meggazdagodott nagy szövetkezeteket (Mesko Zoiián: üarom év alatt 15 milliót fizettek vissza!) arra kényszerítem, hogy decentralizált formában az ország egésa területem raktárházakat létesítsenek. ( ti etyestés és L

aps jobb félőt. — Meskó Zolíán: Az idén nyoicaniilió volt a visszatérítés! Nyioilcmilliót fizettek visszai az idén ai szövetkezetek! A Hangya,!) Ezek a raktárházak egy heiyes árpolitikai rendszert fognak eredményezni, ha pedig a szövetkezetek eat nem tévesztik szem elől, akkor látni fogják, a piackiegyenlítés szempontjából a tárolt áru elsőrendű fontonságú. (Meskó Zoltán: Örüljünk, hogy ilyen szövetkezeteink vannak! örüljünk neki!) Méltóztassék megengedni, hogy ennél a címnél kitérjek taz automobilizmus . korlátozásával járó nehézségekre. (H&íjuk! HaUjuk! QŐbbfelőL) Minden autótulajdonosi felsziszr szent, amikioíp a miniszter úr olyan szigorúan megrostálta a gégpkoesiforgalmi engedélyeket, ami természetesem; helyes volt, az üzemanyagos guimmimiegtakarítási szempontjából. Mindenkit megnyugtatott azonban a rendelet keresztülvitele, mert láttuk, hogy elsősorban azokat a kocsikat állították lev amelyeket nem rendeltetésüknek megfelelően " használtak fel. (R. Vozáry Aladár*: Víkend-kocsik !) Mi képviselők is kaptunk szeretett háamagy urunktól egy kis figyelmeztetést arra, hogy ne menjünk gépkoesinkkafr fürdőhelyekre és szórakDizóhelyekrí'. (Élénk heresies.) Ha ezt a figyelmeztetést megkaptuk» valószínűleg volt valami kis indoka is a dolognak. (Meskó Zoílése 1943. november 19-én, pénteken. tán: Aha!) Ezért felhívom

1 az egész Háziat, hogy mi képviselők, mint minden tekintetben, ezen a téren is járjunk elől a legjobb példával. (Helyeslés.) Amikor azután az U-ibetüs jelzés kiadásával kapcsolatban láttuk, hogy a kereskedelmi miniszter úr a «aijját tárcája keretén belül is a legkrudélisabban igyekezett a személygépkocsik használatát csökkenteni, (R. VoiBáry Aladár: Nagyon jól csinálta!) ez a rendelet országszerte megnyugvást keltett. (Ügy van! Ügy van!) Arra kérem a többi minisztériumot erről a (helyről is, hogy a. kereskedelemügyi miniszter űr jó példáját kövessék és önmagukra is alkalmazzák. Elsősorban a honvédelmi minisztériumra gondolok: ne lássunk katonatisztéket saját 'személyautójukon ide-oda -száguldani. (Helyesléls) jobè- é$\ balfelől. - Földesi Gyula: Nőkkel!) A Központi Mértékügyi Intézettel kapesolatbani is van egy kérésem. Málr régen; bevált gyakorlat az, hogy a mérlegeket évente hitelesíteni kell. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, be kellene vezetnii azt is, hogyi a bor és a szesz forgailomibahozatalára szolgáló edéniyeket is újra hitelesítsék, ha nem is évente, de legalább három évenkint. (Helyeslés.) Ezzel rendkívül sok anomáliától mentenénk meg magunkat. ! Az „állauiépítészeti hivatalok, közutak és közúti hidak" címhez volna néhány, szavam. (Haltjuk! jobbfesül) Amikor azt látom, mélyen t. Képviselőház, hogy a tárcánaki ez a címe 23 millió pengővel van dotálva» őszinte fájdalommal tölt el az a tudat, hogy éhből a Nagy Magyar Alföld és szűkebb pátriám. Pest \ármegye alig kap valamit. Meg kell mondanom, hogy itt is» csak úgy, mint a bizottságfcan, hogy irigységgel tölt el bennünket a kormányzatnak az a gesztiója, hogy Kárpátalja, Erdély és a visszatért részek mi-minident kapnak. (Egy hang a balközépen: Szükségünk van rá!) Talán nem irigyeljük, éppen tőlük, helytelen volt a kifejezéseim, de moindjuk, egy kissé fájdalommal látjuk azt, hogy mi a kormányzatnak ezekben a

1 gesztióiban, momdjük egyelőre, kissé hátrai vagyunk szorítva. Kárpátalja, Erdély és a Felvidék utakat, túristas'zállókat, fürdőhelyeket és egyéb idegenforgalmi attrakciókat kap, mi pedig, itt a fővárostól 60—70 kilométerre, az ország szívében szinte elfulladunk a portengerben. Egyetlen egy forró nyári napon méltóztassanak kimenni, mélyen t. képviselőtársaim, (Meskó Zoltán: Ügy van!) megnézni Örkény, Tatárszent györgy, Kerekegyháza környékén azt az irdatlan nagy homokoit, amikor egy szeikéri'o alig lehet egy-két mázsa terhet felrakni és még úgyis tengelyig jár a homokban. Az országnak ezt a részét a nép koplalónak, sivatagnak és egyéb ilyen kifejezésekkel illethető helyeknek nevezi (Meskó Zoltán: A tbc-nek, a főhelye!), holott megfelélő úthálózat esetén ez kellene, hogy Budapestnek a szőlős- és gyümölcsöskertje legyen. (Meskó Zoltán: így vam!) Borzasztó látni a magyar népnek azt a mérhetetlen, rettenetes eleaettségét éppen ezeken a helyeken, mondom, alig 60—70 kilométernyire a főváros területétől. Meg kell mondanom, hogy sajnos, az önkormányzatnak útpolitiikájávai szemben hizalmatlanok vagyunk. Pest vármegye alispánóa — erre tanúim volnának, csak nincsenek itt, János Áron és Milotay István képviselőtár-