Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

Äz országgyűlés képviselőházának 840. cseh időkben kaptak, amelynek alapján, felfogadták őkeL útkáparóknak, ú törőknek ,és felmutatták azt a dekiétumot, amelyben az van, hogy esak fegyedmi úton. járhatnak el ellenük. Ezt most szolgálati ói dekből tették. Nem tudom, micsoda szolgálati érdekbői tehetett ezt tenni egy parasztemberrel, egy földinív ősemberrel, aki becsületesen dolgozik, aki azt az utat nemcsak rendben tartja és rendbe hozza, hanem mar annak, építésénél is nagy érdemer ' ket szerzett. (Jt£. Votary Aladár: A doktorokat keliene áthelyezni!) Azon az úton nem, döcög a Szekér és. elég érdem az, ha a szekerem, nem üöeog, ha nem ragad beié a- katyuna. Méitóz•tasft&K valahogy eiiniézni, hogy ezek az ember rek visszakerüljenek és íoiytaihassák becsületes munkájukat ott, aJiova őket családjuk es kid báróin-, negyhoidas birtokuk köti. Amikor azt az, embert áthelyezték, engedeiinesikeueit a parancsnak, otthagyta a csaladját. JNem tehetett mást, mert nem hagyhatta földjét gondozás nélkül. Ez .tUiia^donképP'en családzüliösatés. A férfi a Bunáncuion van, az asszony meg ott van a gyercKuJiiDei. igy eizuiuk a asiaüata; Betegségek es, egyet) bajort következhetnek be. A i'eriinak nines kellő ápolása és tönkremegy az, cgetiz család. Jüz a helyzet a tanítóknál is. Szolgálati érdekből áthelyezik őket az orosz iskolaiból fc>ze" ged mögé egy magyar iskolába és erre azt mondják, hogy szolgálati érdek. (Eyy hang a joooiwzepen: tíof&ra) rafert.) Jüz nem, &izoigaiati érdek.. Jöünül, romák tél nekik olyasmit, amit nem monüanak es azután azt monojak, hogy ez nivata-os titok. Hogy lehet egy bun Hivatalos titok, biszen akkor az nem bun, hanem, aljas rágalomé (Nagy László: Okos dolog az, 'amit mond. Nagy bűn sohase lehet hivatalos, titok, csak nálunk!) Jüe így van ez a vasutasoknál is. Szegény vaisuiasoitat, szegény páiyamunkiásokat egysßerüen áthelyeznek, ott keli hagyniuk csapotpapot, feieseget, gyermeket és mindent. Az egyik Vácról írt nekem. A leánya gmináiziumOa jar. Kéne, nézzek utána, ihogy leivegyek a. Vll. osztaiyba, mert az, volt a báj, hogy az egyik gmnnaziuimban nem akarták relvenni. Szegény tmber nem, tudta, hová helyezze el kosztba. A jio'fetóterit J.UO, vagy xíti pengőt keli iizeune, holott csak 220 pengő a fizetése. (Tost László: Es az öt hold fold semmil) Azt írja, hogy rakást akart kivenni az új ilielyen, töé bü péngö havonta ai lakbér. (Zaj. Elnök, csengőt.) A 2ü0 pengőből 80 pengő havi lakbért kei^ene kiűzetnie. Elfogadom <a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca költségvetését abban a reményiben (Éljenzés a jobboldalon.), hogy az új miniszter úr, aki most először fogja expotzéját elmondani, figye^einjmei lesz a kárpáti orosz népre, amely kárpáti orosz nép igen sok jót tett ebben a hazában és: ennek a hazának mindig jó polgára volt. (Földesi Gyula: Igazad! van, mindig jó polgára volt a hazának, egy nemzetiség sem volt olyan, mint a ruszin!) Etnnek a népnek csak «akkor marad meg az igaizi értéke, ha nemzetiségét és kultúráját miegtartja, ha megtartja azt az ezeréves kultúrát és nemzetiségét, amelynek büszke zászlaja alatt dolgozott, valóban sok jót és sok hasznot hajítva a köizös hazának. Befejeztean beszédemet. (È'jenzës és tarns a baloldalion. "— A szónofaoí többen üdvöziik. — Voizáry Aladár: Az egyetlen békebeli ruszin.) Elnök: Szólásra követkeizik? ülése 1943. november 19-én, pénteken. 507 i Thuráwszky Pál jegyző: G und© László! Elnök: Gunde László képviselő urat illeti a szó. „••'••'• ' Irunde László: Mindenekelőtt hálás vagyok a Ház távolmaradt tagjai iránt, akik távoiananadásukkal lehetővé _ tették, hogy én mint kereskedő is hozzászóljak a keresikedeiemügyi és közlekedésügyi tárca költségvetéséhez. {Haljuk HaMjuk!) Méltóztassék megengedni, hogy Homicskó Vladimir igen t. képviselőtársain szavaiba belekapcsolódva, mindenekelőtt elismeréssel adózzam azért a loyalitásért, amelyet ő a ruszin nép nevében a magyar nemzet iránt tanúsított. Mindenesetre hálás köszönettel vagyunk az ő sok jószándékáért, amellyel mint paroszláv-szláv a magyar nemzet iránt viseltetik. T. Ház! Midőn a, tárca első címéihez, a központi igazgatáshoz szólok, ki keli jeleneteméin, örömmel lóit el bennünket, kereskedőket az a tudat, hogy a kereskedelmi miniszter urat és a kereskedelmi minisztériumot vallhatjuk gazdánknak. Sajnos, annál szomorúbbak vagyunk mi par excellence agrár kereskedők, hogy éppen a, keresktdeJmi minisztériumnak a mi sorsunk intéizésébe — majdnenx azt mon'dhatmám — a (legkevesebb beleszólása van, mert sajnos, meg keli mondanunk, hogy három, tárcának, a kereskedelemügyinek, a foldmívelésügyinek és a közellátásinak vagyunk a mostoha gyermekei. (Egy hang a ba.középenw Sokl bába köz!' elvész a gyerek! — Meskó Zoltán: Akkor más mamát keli nézni, ki kell; a pártból lépni! Mélyen t. Képviselőház! Sajnos, a magyar társadaiomnia-k &gy része még minidig nem érti mtög, mennyire fontos egy ország jóléte szempontjából a virágzó kereskedelem. Nem veszik észre, hogy mi, Magyarország, itt a Dunainedenee szívében rendkívül, fontos szerepre vagyunk: hivatva, de ezt a szerepet csak akkor tölthetjük be, ha iparunkat és kereskedelmünket a jövőbeni valóban sikerülni fog* -naggyá és versenyképessé tenni. (Ügy van! jobbfelőX) Ehheizi természietesen elsősorban az . szükséges, hogy egy elsőrangú és kitűnően képzett kereskedői gárda alakíttassék ki. Sajnos, ,a szűkös anyagi eszközök ennek a tervnek ós ennek a célnak teljes keresztüiviteilét akadályozzák. Korszakalkotónak tartom, hogy a minisztériumnak sikerült az érdekképviseleti szer vök reformját létrehozni, hogy ma, végre a kereskedeleninek minden egyes ága, úgy a kiskereskedők, mint a nagykereskedők és az, agrárke- . reskedeleim különböző tagozatai, mind a saját maguk érdekképviseleti szervének keretében fejthetik ki igen hasznos és áldásos működésüket. Azi érdekképviseletekkel kapcsolatosan fel- , hívom, a miniszter úr figyelmét egy rendkívül fontos körülményre, mégpedig arra, hogy te-gyei . az érdekképviseleti ; szervek, feladatává*, hogy az átmeneti ós békegazdálkodás tervezeteit má<r most előre dolgozzák ki. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarámiál erremézve egy rendkívül jó kezdeményezést Játok, de az volna a szerencsés helyzet, ha ezt intézményesen lehetne szorgalmazni az egész vonalon. À keresztény magyar kereskedői réteg kialakítására sok utalás van a, költségvetésben. Átképző tanfolyamokat, szabadegyetemeket hirdetnek, amelyek nagyjából megfelelnek az, ,átképizés céljának, egy kérdést azonban, 'sajnos, sehol sem látok szó bah ózva,, ez pedig a gazda-