Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
m Az országgyűlés képviselőházának 340. ülése 1943. november 19-én, pénteken. mert különlféle elvonások miatt a lekötött órák: ig l en jelentős számán! keresztül az aa inas nincs .vtthoná'ban. nincs kereskedéséiben vagy iparában. (Egy hang a balközépen: Dalkálja a gmr\ mehet!) Szóvá kívánom tenni az évközben történő elszegődések kérdését. Egy rendelkezéis áll fenn, amelynek. 1 értelmében tanoncot elszgödtetni' csak az isikölai év öl éjén lehet- Kétségtelen, hogy pedagógiai szempontból vatn ennek bizonyos észszerűsége. Ügy érzem azonban, hogy pedagógiai voniailon a veszteség nem olyan súlyos, mint amaiilyen súlyod a másik oldalion. Egy egész esztendőn vagy 11 hónapon keresztül egyáltalában) nem lehet inast elszegődtetni. Különösen súlyos ez a kérdés erdélyi vonatkozásban, ahol a délerdélyi menekültek százaj jönnek át családostul és sokszor 8— 10—11 hónapig nem tud az a gyermek aiz ipáiban vagy a 'kereskedelemibe^ elhelyezkedni. hanem éppen e miatt a fennálló rendelkezés miatt elmegy máshová, végre odaragad és nem kerül a kereskedelemhez, nem körül át «fijás iparhoz, ami végeredményben az utánpótlást is komolyan veszélyezteti. (Ügy vo.nl d baUcösépen.) A tain on eott honok ügyét ismételten és főbben szóvátették. Hogy magam is hozzászólok ehhez a kérdéshez, ennek oka az, hogy ez szinte kardinális fcéfedélse az egész imiagyar kereskëdelieùnnek és iparnak. Tudjuk jól, hogy a mai megélhetési viszoinyofk között, amikor annafk az inasnak három-négy esztendőn keresztül minden ellátását vagy ai szülőinek, vagy pedig a mietete rímek kell biztosítania, milyen súlyos probléma ez, és hogy amennyire helyénvaló volna, hogy ezt a nagy-nagy -terhet az elftátó szülőkről esetleg a tanoncofcthen. átvegye. A gyakorlatban azonban* azt látjuk, hogy a felmierü'Jő igényeknek alig. tíz ?zázaléikát tudják' a tanoncotthonoki kielégíteni. Én magam az elmúlt nyáron egy kezdeményezést indítottam el, hogy székiely ifjaikat hozzak Besztercére, ebbe a nemzetiségi tengerbe. Minden elő volt készítve, de sajnálattal kell bejelentenem, hogy éppen a tanonooítth'on befogadóképességének hiányossága miatt voltaim kénytelen a tervet kútba ejteni. Hogy nemzetgazdasági, de egyhen nemzetpolitikai szempontból is milyen nagy hátirányt jelent ez, azt hiszem, erre nem kell külön rámutatiTom. (Ügy mW a baaközéprw.) Szükségesnek tartom a tanoncok minimális munkabérének megállapítását, illetőleg ennek a kérdésnek intézményes rendezését. (Helyeslés.) Ugyanis nagyon sok mester visszaél a mái lehetőségigei és határozottan éhbéren vagy pedig egyáltalában minden díjazás nélkül tartja esztendőkön keresztül azt a komoly munkaerőt, amelyet ha: nem is az első esztendőben, de a második, vagy harmadik esztendőben jelent az a tanonc az ő számára. Kereskedelmi életünk egyik igen fontos kérdése a kereskedelemnek anyagi, illetőleg pénzbeli megsegítése és támogatása. Tudjuk jól, hogy az új kereskedelmet kultiváló vagy kultiválni akaró kezdeményezők legnagyobb része legfeljebb lelkesedéssel vagy ambícióval rendelkezik, de tők ebei i felkészültséggel nem. Igaz, hogy az Oncsa.-tól, valamint az önállósítási kölcsönalaptói, azonkívül a keresztény kereskedelmi és ipari kölcsönakción keresztül komoly megsegítéseket kap. A bizottsági tárgyaláson elhangzott felszólalásomra adott válaszában a miniszter úr igen megnyugtatóan közölte, hogy azok a kölcsönfolyósítások, amerlyéketmár eddig az ilyen vállalkozó kereskedők részére eszközöltek, igen szépen kerülnek visszafizetésre. Megnyugtatott a miniszter úr arra vonatkozóan is, hogy a fennálló kölcsönkeretek tökéletesen elégségesek a megfelelő igények kielégítésére. Távol áll tőlem, hogy ennek a kijelentésnek a helyénvaléságát kétségbeyonjam, legyen szabad azonban talán mégis rámutatnom arra, vájjon; nem azért elégségesek-e ezek a kölcsönkeretek, mert az igény, lések nagy része talán egyáltalán el sem jut oda! Tudniillik gyakorlatilag állapítom meg saját közvetlen környezetemben, hogy egyrészt a beszerzendő okmányok és iratok halmaza miatt' rettennek el nagyon sokan ettől, másrészt pedig nagyon sokan egyáltalán nem tudják ezeket 'beszerezni és e miatt nem tudnak eljutni oda, hogy kölcsönigényüklet érvényesítsék, mások pedig a már benyújtott kölcsönigényük elintézését nem tudják bevárn^ a hosszú adminisztrálás miatt. (Gaal Alajos: Úgy van megcsinálva!) Kérném figyelemmel lenni arra, hogy a jövőben ezek a kölcsönök módosított formában kerüljenek folyósításra. Különösen: a sürgős elintézést tartóim nagyon fontosnak, mert ma, amikor az árak, azt lehet mondani, napról-napra emelkednek, nagy fontossággal bír, hogy a kölcsön akkor kerüljön folyósításra, amikor annak 1 a vállalkozó kereskedőnek még talán komoly megsegítést jelent. A kereskedőtársadalom legsürgősebb kérdéseit a miniszter úr a tárca költségvetésének indokolási részében annyi részletezéssel, amynyi alapossággal fejtegeti és annyi komolysággal mutat rá azokra a, célkitűzésekre, amelyeket belkereskedelmi vonalom meg akar valósítani, hogy én ezt a* maigam részéről csak a legőszintébben üdvözölhetem és ezzel magamat minden tekintetben! azonosítom. Mégis legyen: szabad egypár olyan kérdésre rámiutaitnom, amelyek; talán csak részletkérdések ugyan, de kétségtelen, hogy mint részletkérdések is a maguk egyetemességében a magyar kereskedelmi élet legsúlyosabb problémáit jeleneik. Ezek között első az áruellátás kérdése. Tudom, hogy az áruellátás, kérdése ma igen súlyos problémai. Azt i® tudóim hogy egy bizonyos pontrendszer alapiján igyekszik a kormányzat a legideálisiabban. a legigazságosabban megoldani ezt a kérdést. De figyelemmel kell lenni arra is. hogy az áruellátás terén necsak a már bevált vagy beállítotlt régi kereskedők, hanem az újonnan keletkezett^ új magyar kereskedői exisztenciák Isi hozzájussanak az áruihoz: (Helyeslés.), mert ezeknek! áruval való ellátása taláni sokkal fontosabb. mint azoknak a kereskedőknek áruellátása, akik! már egy bizonyos megalapozott helyzettel rendelkezdek, ^akiknek talán árukészletük is sokkal kielégítőbb. _ sokkal meerfelelnbb. mint 'azoknak ai kezdő exisztenciákmnk, akik még csak most indnlnak pl az élet étián. (Felkiáltások a bwItözénen: Meg he3 őket erősíteni!) Szükség van azonkívül a kereskedői foglalkozás megfelelő népszerűsítésére is. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Erre különben a miniszter úr részéről biztató ígéretet is kaptunk és remélem, hogy az ígéretben foglaltak be is fognak következni. Annál inkább szükséges ez. mert a mai meglehetősen felfokozott aruigénylés és a kicsi árukészlet mellett a tömegek tudatban kezd bizonyos kereskedő-
