Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
Az országgyűlés képviselőházának 340. ülése 1943. november 19-én, pénteken. 499 nyert, amennyiben a kereskedelmi tárca és a kereskedelmi 'életvezetés minden erejével, minden intézkedésével azon volt, hogy megsegítse a magyar kereskedelmet. Ezért egészen megkülönböztetett elismerés és tisztelet jár ki neki, mert ezt a nagy erőfeszítést akkor valósította meg, amikor az ország háborúban volt, akkor valósította meg, amikor a kétszeresére megnőtt magyar terület közigazgatási és más téren is fokozottabb mértékben igénybevette a magyar energiákat. T. Ház! Egy francia autógyáros megállapítása szerint nincsenek rossz autók, csak rossz országutak vannak, vagy gondatlan soffőrök, akik elrontják az autót. Legyen szabad ezt a megállapítást átvitt értelemben az állami életvitelre is alkalmaznom, mert ahogy nincsenek rossz autók, ugyanúgy rossz költségvetés sincs, hiszen az alkotó, formáló szervek igyekeznek mindennek a javát, a legideálisabbat, ,a legmegfelelőbbet kihozni. (Egy hang a jobboldalon: Láttunk már rossz költségvetést!)-Kétségtelen, hogy az így megalkotott költségvetések is az élet országútján romlanak el, amikor hozzánemértők kezébe kerülnek, amikor a legideálisabban, legjobban megalkotott dolgok is eltorzulnak. Nekünk azonban kötelességünk észrevenni ezeket az eiferdüléseket, eltorzulásokat és ezekre a megfelelő orvoslást is megtalálni. Éppen ezért a következőkben leszek bátor néhány olyan jelenségre rámutatni, amelyek gazdásági, de főképpen kereskedelmi^ életünk hiányosságai és amelyekre megfelelő orvoslást kérek, (Halljuk!) Jómagam is gyakorló kereskedő vagyok, aki ai msigyair kereskedelmi életté: közvetlen kapcsolatban vagyok és içcy a legközvetlenebb forrásból ismerem az ott felmerülő kérdéseket. A kereskedőtársadalom legsürgősebb problémái egyikének a magyar társadalmi köztudat átformálását tekintjük. (Úgy van!) Szükséges nek tartja a kereskedőtarsadalom "azt, hogy a magyar köztudat a maga teljességében és egyetemességében vállalja is azt a munkát, azt a szerepet, amelyet gazdasági, de főképpen kereskedelmi téren el kell végeznie. Erezze a magyar társadalmi köztudat, hogy nemcsak a hivatásos gazdasági köröknek, hanem az egész magyar . életközösségnek is kötelessége ezt a nagy átváltozási munkát megvalósítani és végrehajtani. (Igaz! Ügy van! jobbfelől!) Főképpen azért fontos ez, mert itt nemcsak a gazdasági átváltás munkáját kell végeznünk, hanem annak magyar alapokra való áthelyezését is, Amellett nemcsak személyi és gazdasági, hanem lelki átváltozást is kérünk; Azt várjuk a magyar társadalomtól, jöjjön rá airra, hogy necsak aibban keresse és találja meg a jövő érvényesülési lehetőségeit, hoigy gyermekeiből hivatalnokokat nevel. hanem kellő iskoláztatás utáni küldje azokat kereskedelmi éis ipari pályára is. A gazdasági élethivatásokra kimondottan készüljenek pályaválasztó if jainfc, ne csaik ötletszerűen kerülőnek oda, vagy ami még tragikusabb, sodródjanak ide. De meg kell szűnnie a magyar köztudatban annak a felelőtlen ímegálilapításniak is, amely az » : nas« fogalmát büntető eszköznek állítja be (Heresies) imert hogyan tudja a magyar-társadalom megbecsülni a gazdasági foglalkiozásoka.it , amikor ezzel a felelőtlen kijelentéssel, már ©lőre pálcát törnek fölötte? Másik nagy problémája kereskedelmi életünknek az utánpótlás kérdése. Bármennyire is bízom' abbanl, hogy a magyar fajta a maga rugalmasságával ki fogijia tölteni a mutatkozó hézagokat, mégsem szabad, hogy gazdasági életünk lefontosább életterének^ a kereskedelemnek hézagaiba hozzá nem értők özönöljenek be, vagy éppen, hogy ezek az életterek konjuktüralovagok kalózterüleítévé váljanak. Helyénvalónak éisi szükségesnek tartom, hogy a jövőbén az állam: ai maga t szuverént joga alapján! bizonyos irányító befolyást gyakoroljon 1 abban a tefkint étben, hogy a pályaválasztás előtt álló ifjúságnak .sóikkal jelentősebb hányada — de nem az iskolából lemaradt nemtann'ók táborából — kénybe rülvei legyen kereskedői és ipari pályáira isi menni. {Helyeslése Erre kü 1 önben Németországban eis más nyugati országokban már intézményes megoldások vanmiajk éisi megállapítási szeriint, nagyszerűen he is váltak:. A tatronicultánpótlás! kérdésivel a múlt esztendőben, égy interpelláció keretében, már foglaLkoztaimi. Nemi isi tenném'ma meg'nt szóvá, ha nem érezném ennek a kérdésnek igen nagy fontosságát. Indokolttá teszi ennek a kérdésnek/a felvetését még az is, hogy a legutóbb hozzám befutott statisztikali adatokból azt ^állapítottam, meg. hogv az inas-elsizegődés arányszáma az utóbibi időben oly am tragikusan lesüllyedt, hogy ez már létalapjaiban veszélyezteti a kereskedőmet. (Z*in delv Ferenc kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Ügy van!) Nekünk, a tizenkettedük órában már valamit tennünk kell. meríti ha nem, halálra ítéljük úgy n. keresken de Imiinket, mint iparunkat. Éppen; ezért szükségesne'kr tartom, hogy a .magam résíéről elmondjak néhány olyan észrevételt, gondolatot, amelynek megvalósításán keresztül a kereskedelmi éis ipari utánpótlási kérdését is egyenesbe lehetne itt hozni. (Halljuk! Halljuk!) Többen szóvá tették itt már azt a kérdést, hogy a tanomcokitaitás ügyét át kellene tenni a kultusztárcától a kerésk^deleimügyi, illetőleg az iparügyi tárcáhoiz. Kétségtelen:, hogy 'bizonyos pedagógiai szempontok teremtették meg ezt a helyzetet, azonban elvitathatatlan gyakorlati okok: é& szempontok szükségessé tesizik, hogy éz az egész kérdés a kereskedelemügyi, illetőleg az, iparügyi tárcához átkerüljön. (Helyeslés a baílközéven',) A 152,288/1932. számú rendeletet is .szóvá kívánom +enin,i. Ez a Tienidélef iuisryanie- bizonyos szabályozásokat, bizonyos limitálásokat áillí+i fel a tanoncok Í%szamánafk! alfealmamsa tekintetében. Jói tudom, hooy itt hizonyos 'Rizociúlis' szem pontok ér*yényi°ifànlnpk. am^yek egyrészt az. ilnias'ok kizsákmányolását kívánják mriíraíkiadályozni. máiSTPlszt pedisr ; « -már segédpíkké vált inalok védelmét »zoltyáíjálk- De vannak helyzé^k, amiikioir féltét lem ül szükséges, hogy ez alél kivéteH tegyenek mert ha merni, egyes iparágak teljesen elsorvadnak. Kérem, hogy itt ; s találják megi « módját -és a 'léhet'ő'SiElgét annak, , hogy aa ipartestületek vagy más hatóságok ellelníőrzés.e mellett ilyen esetekben feloldást nyerjien rz a korlátozó rendelkezés. A műhelyen, kívüli hivatalos foglalkoztatás kérdésiéit' többen szóvá tették. Ehhez a'magam rélszéről is a legnagyobb örömmel csatlakozom, hiszen majdnem minden iaastarrtó mester vagy .kereskedő, -részéről ugyanazt a : panaszt hallottam elhangzani,- hogy tudniillik azt az inast, akit ő'tulajdonképpen a; meistea-ség* betanítása céljából- ,' szegődtetett m agáim z, ' néni tudja megfelelően erre >a hivatásra, beáUH'ani,
