Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

498 Az országgyűlés képviselőházának 340. Ülése 1943. november 19-én, pénteken* ux m személye iránti bizalomból eüfogaídoni. (Eisende esi iéps. — Efoómkat íöbbew üdvözítik.) Elnök 1 : Szólásirai következik'? Árvay Árpád jegyző: Beké Ödön! Elnök: Beké Ödön képviselő urat i-lleti a szó. r Beké Ödön: T. Ház! Valamely ország költ­ségvetése ntetmosiak számtani' feladat, nem-csak pénzügyi problémia, hanem egyben bű kifejezője annafc a részbem tudatos, részben ösztönös előre­iátáisnak, amellyel az illető ország vezetői az ország egyetemes jövőjét biztosi tani kívánják. À mai vágtató ütemű életben azonlban valamely ország ^ verseny képességét, sőt sok esetbem fenn­maradását is az; előbb említett előrelátó gon­doskodáson kívül elsősorban az; a körülmény határozza meg, hogy milyen érzékenységgel rezonál) az. őt érintő életjelenségeikre és milyen rugalmassággal tud hozzál illeszkedni ásókhoz az időszerű társadalmi ' és gazdasági problé­máikhoz, amelyek- iránytszabó an! befolyásolják jövőjét. Eta a kereskedelmi tárca előttem lévő költ­ségvetését ebből a szetmoontlból teszem vizsgá­lat tárgyává, jóleső érzéssel állapíthatom meg, hogy azon a gazdasági helyzet helyes felisme­rése és a segíteni akarás szellemei vonul végig. Hiszen már egymagában az a szimpla számtani megállapítás, hogy az 1944. évi költségvetés ösz­szege jelentősen! -magasabb a megelőző évi költ­ségvetés- összegénél, beszédesen dokumentálja azt a körültekintő alaposságot, amely az egész költségvetésen végigvonul s amely elismerést és tiszteletet érdemel. De a rideg számok érzé­ketlenségén felülemelkedve, kötelességemnek tartom leszögezni, hogy bennünket erdélyieket, akikéit egy fél elmberöítőn át tartó elszakított­ság után bizonyos várakozáisteljes érzés veze­tett, őszinte örömmel és büszkeséggel tölt el az az alkotó munka,, az építő szellemnek,, a segí­teni akarásnak az az őszinte megnyilatkozása, amelyet mind a kereskedelem, mind a közleke­dési élet terén tapasztalhatunk. (Helyeslés a középen.) Nekünk, akik minden reménységünk­kel, minden vágyunkkal a hazatérést, a ma­gyar életet vártuk, legnagyobb elégtételünk 1 aß a szorgos munlka, amely Erdély országútjain és vasútjain ma is folyik (Ügy van! Ügy voên! a középen.) és Erdély kereskedelmének; az a hat­hatós megsegítése és fellendülése, amelynek szemlélői lehetünk Erdély falvaiban ^és váro­saiban. De nékünk ezen a megkezdett úton nieta szabad megáiUnunk, tovább kell haladnunk. Mindannyian érezzük és tudjuk, hogy a most folyó és eddig soha nem látott méretű világhár borii nem katonai célokért, nem területhódítá­sokért, hanem 1 egy új gazdasági világrend ki­alakításáért folyik és nekünk magyaroknak ebben; az új gazdasági világrendben a Kárpát­medence* keretén belül új hivatásunk van. Ma­gyarorszáignaki ez az áj hivatása azonban nem­csak földrajzi helyzetén, földrajzi adottságán, nemesalk politikai megbízhatóságán, hanem el­sősorban gazdasági felkészültségén folg fel­épülni. Éppen ezért végtelenül fontos, hogy az ország gazdasági életét a jövő magyar problé­mák tengelyébe állítsuk és a magyar parla­mentre, mint a magyar élet hivatott ^ formáló szervére vár az a szerep, hogy ezt valóban meg is valósítsa. Elvitathatatlan 1 érdemié a ;> magyar usmzet­nel. hogy a múltakban mindig ott volt a sze­replések színipia dán. valiáhánysz , or akár pol U-i ­lkai, akáír társadalmi akár gazdasági vajúdá­sok közep2tte új utat kellett az emberisé/? szá­mára mutatni. De míg a; multakban ez- a sze­replésünk inkább ösztönöis niegériziéb alapján történtti, addig ma az irányított életszemléle­tek, az öt- és tízesztendős tervgazdálkodások korszakában nem; elégséges a történelmi fel­ismerésnek, a lelki hozzáhangoláslnlak éte hoz­zác résnek ténye, hanem ezeket a . meglévő -adottságokat tervszerű céltudatossággal meg­felelő irányba is kell terelni. Jól tudjuk, hogy az 'első világháborút megelőző' időikben az or­szág gazdasági munkás- és energiafeleslege Amerikaba vándorolt ki, hogy ott keressen, ott- találjon a maga számára megélhetíÉtat. Ez a folyamat, sajnos, még mia sem állt lel egé­szein, csak formai miegnyilatkozásában módo­sult, mert véleményem szerint gazdasági éle­tünknek még ma is. egyik legfontosabb feszítő tényezője ez a^ gazdasági energiai el eisteg, amelynek levezletlélséirie meg kell találnunk a megfelelő utat és módot. Ez egyúttal a ma­gyar társadalmi egyensúly kérdését is jelenti. El kell érnünk, meg kell találnunk a, megol­dást aura,, hogy a jövőben, az, elhelyezkedést kereső tízezrek lelkében ne a mai elhelyezke­dési lehetőségek vágyálma alakuljon ki, amely azután akarva, neim akarva egy-egy nagyne­hezen megszerzett altiszti állásban talál meg­alkuvást, hanem a gazdasági élet a maga> váÜ­lailkozó rugalmasságával önkeretébem oldja meig ezeket a problémákat. (H&iyes'ês a huj­középen.) Én jól tudóim, hogy ehhez nem elégséges az államhatalom'szuverenitása, nem elégsége­sek a ; legideálisabb am megalkotott törvények, úgyszintén! a költségvetés keretié sem, mert ehhez az egész egyetemes magyar társadalom ' célközösségi tudatának összefogó ereje szük­séges. (Úgy van! Ügy van! a baiközépm.) Magyarország a legutóbbi időikig, sőt nyu­gatieurópai vonatkozásiban tuiagidonképpen még ma is agrár-államnak számít. A múlt év­század korszakalkotó nagy reformjai, sajnos, nálunk legfeljebb a jobbágyfelszabadulás té­nyében élték ki magukat, azonban a -nyugati államokban ( bekövetkező meirikantilizálódá-s nagy eredményei, nagy kihatásai nálunk nem következtek be vagy legalábbis nem- abban a mértékben. Nem tartozik ennek a költségvetési tár; gyalusnak a 'keretébe részleteiben fejtegetni azt a kérdést, hogy mik voltak azok a- kór­okozó tényezők, de kétségtelen, hogy Ausztria gazdasági és kereskedelmi politikája nyomta el a felkívánlkozó magyar kezdeményezést. Téiny, hogy ez így volt. Tömegeink életszín­vonala és ezzel^ kapcsolatosan életigénye is — eltekintve a városi lakosság, kisebb tömegei­től — álig emelkedett valamit, iparunk . alig­hogy egy lendületes kezdeményezésbe indult, úgyhogy' ennek következtében [& kiegyenlítő kereskedelem sem tudott mégerősödni, Ami kereskedelmünk' volt, azt pedig sajnos, neim lehetett magyarnak, nevezni. így ért bennünket 1919-ben Trianon tragé­diája, amikor a mindenéből kifosztott, meg­csonkított magyar haza gazdaságilag letört, az idegenbeszakadt magyar testvérek pedig egy velük ellenszenves és ellenséges hangulatú gaz­dasági beállításnak és önkénynek a hatása alá kerültek. Az 1940~es évben bekövetkezett fel­szabadítás ilyen lerongyolódott gazdasági és kereskedelemi helyzetet talált főképpen a visz­szaesatölt részeken. De mégis a bizakodás hi­tével indultunk neki ennek az új helyzetnek s ez a bizakodási hitünk tényleg igazolást is

Next

/
Oldalképek
Tartalom