Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
Âz Ofszâggtjiïlês képvisel'óhazának 340. ih államhatalom is karolja feli ezt az új keres*tény kereskedői réteget. T. Ház! Téve® volna azt hinni, hogy minden, esetben könnyű és gondtalan pénzszerzési lehetőséget biztosít a kötöttség az új kereskedők számárai. Nagyon jói tudjnk. hogy különösen kezdetben az áru megszerzése milyen fáradsággal járt; nem szabad elfelejtenünk, hogy,a) forgótőke és a hitei hiánya' több esetben áthidalhatatlan! nehézségek elé állította aa új keresztény kereskedelmet. Ezzel szemben a legtöbb árunál a kereskedői - haszonkulcs olyan alacsonyan, van megállapítva, hogy amint említettem, legtöbb esetben a rezsit sem fedezi, nemhogy tőkegyűjtésre vagy önálló exisztenciák létesítésére nyújtana alkalmat, A jelenlegi kötöttség, a jelenlegi kereskedői haiszón mellett kizárt diolog, hogy a 'kereskedők olyan vagyonokat 'tudjanak., szereznií mint amilyeneket a liberális gazdálkodási rendben a. kereskedők nagy része szerezni tudott. Ezzel távolról sem alkarom azt mondani, hogy a régi liberális gazdálkodási rendben, a kereskedői haszon nagysága helyes és indokolt volt, ment semmiféle közgazdasági teóriává,! nem lehet megmagyarázni ot. hogy a kereskedő at keresr kedelmi áru forgalmazásával több haszonra! tehessen szert, mint az a termelő, — legyen szó akár ipari, akár mezőgazdasági termeivényről — aki rés'ztves'Zi a* termelésben és viseli a. termelésiből eredő összes kockázatot. T. Ház! A belkereskedelmi kérdések tárgyalása után méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden foglalkozzam egyes külkereskedelmi kérdésekkel is. Az, export- és importkérdésakktl szeretnék foglalkozni. Mint méltóztatnak tudni, az export- és importengedélyeket egy imttnisatarközi bizottság, az úgynevezett kisgyűlés aidlja meg vagy utasítja el. Össs-intém megmondom, hogy én ezt a szervezetet, ezt ai rendszert semmiképpen sem tartom helyesnek és megfelelőnek, mert nem illeszthető be rendesen a gazdasági életbe. Ha az államhatalom ma már nemcsak irányi tóla g. de cselekvőleg is résiztyesz a, gazdasági életben, közelebbről az export- és importkérdésekben, akkor át kell vennie az államhatalomnak, is a gazdasági él&t ritmusát. Á helyzet, t. Ház, ma az. hogy amikor egy expót- vagy importengedély iránti kérelmet az illető cég vagy vállalat benyújt, ezt, nemhogy 24 óra alatt nem intézik el, hanem sokszor csak több hét muiva intézik el, úgyhogy súlyos mulasztások vannak ezen a téren. Nagyon sok nyersanyag tudott volna ebbe az országba bejönni, ha es a tárcaközi bizottság, amelynek nein egyes tagjait, hanem a szervezetét vagyok kénytelen bírálat tárgyává tenni, kellő időben és kellő módon határozott volna. Igen sok esetben megtörténik, hogy az egyes minisztériumok felfogásának divergál ása .következtében hetek multán tudnak csak egy dologban határozni, amikor természetesen az egész import vagy export már régen idejét multa. (Egy h^mg a jobb&.dkdtn: Ügy vagyunk a fával is!) Ez, t. Ház tisztán kereskedelempolitikád, kérdés Ash kérem, hogy ha más minisztérium véleményének meghallgatásával is, azonban kizárólagos módom és gyoirsaat intézkedjék ezekben az ügyekben a kereskedelemügyi minisztérium. Ha a minisizr ter úr konkréti esetekből kifolyólag meggyőződik arról, hogy a bizottság munkájának lassúsága és a rendszer következtében! több esetben mennyi kár és hátrány származott az ország -közgazdasági életére, akkor egészen bizoV he ÍMh\ november Î9-en, pénteken. 489 nyes, hogy ezt a rendszert rövidesen meg fogja szüntetni. £ . • . , - , T. Ház! A külkereskedelmi kérdések tárgyalásánál rá kell mutatnom még arra. is, mennyire szükség lenne egy árkiegészítő alap létesítésére. A helyzet, ugyanis most az, hogy azok az államnak., ahonnan még importlehetőségek vannak, azokat a nyersanyagokat vagy: kész árukat, amelyek rendelkezésükre állanak, a dolog természete szerint, igen magas áron kínálják, főleg olyan nyersanyagok tekintetében, amelyekre feltétlenül szükségűnk van. Méltóztassék megengedni, hogy egy gyakorlati példával világítsam, meg ezt a kérdést. Hozzánk a legközelebb fekvő és talán legkönnyebben járható piac még bizonyos tekintetben Bulgária. Bulgáriának majdnem egyetlen valutája a bőr s ebben is a gyapjasbőr. Bulgária természetszerűleg igyekszik a bőr árát igen magasan felemelni. Ezzel velejár, hogy részünkről a rekompenzáció alapját képező másik árunak, mondjuk a vasnak az árát sízintén igen magasan állapítják meg, Mostti a vas kimegy magas áron, a belföldinéi lényegesen magasabb áron. Az ebből származó magasabb ' jövedelmet — a nélkül, hogy a vasipart vádolni akarnám, én csak a rendszerre kívánók rámutatni — természetesen a vasipar szerzi meg, annak bizonyos százaléka valóban lefölözésire kerüi s nagyrészo a piacot megszerzett iparvállalat hasznára les® elkönyvelve. Nézzük meg, hogy ezzel sízembea mi van a másik oldalon 1 !? A nyersbőr, jenen esetben, mondjuk, egy szőrmés bőr, természetesen szintén magas áron jön be az országba. A hazái bőr zárolva van, közforgalom tárgya nem lehet. A külföldről behozott szőrmés bőr egyrészét polgári fogyasztásra felszabadíthatják. Acégi vagy vállalat, aimeiy ezt' a bort bebo-zza, kidoigoizza, természetesen felszámolja ezt a magasabb árat, amibe a külföldi bőr került. Most mi követkeaik, belőle? Az, hogy ha valamelyik gazda eimegy a vásárra!, akitől előzőleg az általai levágott vagy felajánlott bőrt esetleg két vagy három pengőért vásárolják meg, a vásárban néki esetleg egy 50 (vagy 60 pengős kucsmát kell megvásárolnia a külföldi behozatalból. Azt természetesen senkinek sem lehet megmagyarázni, hogy ez miképpen történik, de ettől eltekintve, csak néhány szembeötlő gyakorlati példát hoztam fel, mert — méltóztassék megengedni — olyan mértékben emelik a külföldi államok áruiknak árát, hogy. ha nem létesítjük ezt az árkiegyeniítő alapot, akkor az egésa importkérdés kátyúba fog kerülni. Szükséges és indokolt tehát ennek aizi árkiegyenlítő alapnak létesítése. Ez nem járatiam út és nem tudom megérteni, miért nem létesült ez eddig, amikor az összes környező államokban éppen az export! és import kérdésébem megvan ez az árkiegyenlítő alap. T. Ház! Néhány szót szeiretnék még szólni a Külkereskedelmi Hivatal munkásságáról és működéséről. Amikor ma nemcsak a piackuta»tás és a piacszerzés, hanem az- áru lekötése is , állami feladat, akkor ennek a feladatnak elvégzésére is a legkiválóbb embeireket kell megszerezni, márpedig é|m anélkül, hogy súlyosabb kritikát kívánnék gyakorolni, nem látom ennek az intézménynek munkájában azt a dinamikus erőt, /amely a mai időkben feltétlenül kívánatos lenne és amely nélkül további külkereskedelmünk elképzelhetetlen. A gazdasági élet legkiválóbb ejrőit kell erre a célra meg-
