Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
490 Az országgyűlés képviselőházának á4Ö. szerezni, mert lia elismerem is, hogy a külkereskedelem terésn* pillaniaííinyilag bizonyos vonatkozásban nagy eredményeket látnánk, mégis egészein bizonyos, hogy a háboirú későíbibí folyamán nagy síziükségünk lesz arra, hogy ilyien erőkkel rendelkeiző szervezetünk legyen. Arra kénem telhát !a miniszter urat, hogy a legkiválóbb erőkeit toborozza maga mellé, hogy így a Külkereskedelmi Hivatal keretében éppen úgy a» legkiválóbb erők álljáinak az állam, remdelkezésérie 1 , mátnlt ahogyan az egyes vállalatok, békeidőben] a. legkiválóbb emberekre bízzák a külkereskedelmi kapcsolatok megszerzését. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) T. Ház! Minthogy a miniszter úr gesztiéiből eddig is a«t láttuk, hogy a, gyakorlati élethez érzéke van, hogy nemcsak értelem-, hanem érizaeilemközösségben is él a, kereskledeLeimimel és a kereskedelmi élettel és miivel meg vagyok róla győződve, hogy mindent meg fog tenni, amit a, jelenlegi adottságok mellett megt Lehlet tenni, ebbeinj a hitfoemi a miimiszter úr személye iránti bizalomtól- eÜtelve, a, köLtségvetést elfogadom. Élje) éé$, helyeslés és taps a jobboldalon és è középen. — A szónokot udvözpbkV) Elnök: Szólásra következik Î Árvay Árpád jegyző: Pándi Antal! Elnök: Pándi Antal képviselő urat illeti a. szó. A képviselő úr nimcs jeleni- Sizólásra következők fi Árvay Árpád jegyző: Kulhajda. Vilmos! Elnök: Kulhajda Vilmos képviselő urat illeti a szó. A képviselő úr nincs jeleni. Szólásra, következik? Árvay Árpád jegyző: Csoiór Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Szólásra következik % Árvay Árpád jegyző: Rapesányi László! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nagy élvezettel hallgattam előttem szólott igen t. képviselőtársamnak igazán magas színvonalú és tárgyilagos fejtegetéseit és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy konklúziója kivételével valamennyi álláspontját, valamennyi megállapítását a magamévá tehetem. (Nagy László: Téged dicsér, Megay!) Hiszen egészen természetes, hogy amikor tárgyilagosan megállapítja közintézményeink közül a postának és a vasútnak, illetve ezek alkalmazottainak óriási teljesítményeit, ezt nemcsak itt a házban, hanem a Házon kívül is mindannyiunknak kötelességünk megfelelően értékelni és addig, amíg nem tudunk nekik munkájukért megfelelő ellenszolgáltatást biztosítani, legalább elismerést nyújtsunk számukra. (Helyeslés.) E mellett azonban è a tárgyilagos bírálat kénytelen bizonyos igazságokat megállapítani, mint ahogyan előttem szólott t. képviselőtársam is a keresztény kereskedők kijelölésével bizonyos szempontokat hangoztatott. Itt a miniszter úr szíves tudomására kell hoznom egy dolgot, annál is inkább, mert ez is egyik mozaikköve annak a képnek, amelynek tökéletes ismerete nélkül nem lehet célszerű és a gyakorlati életnek megfelelő kereskedelempolitikát folytatni. Amikor ebben az országban már évek óta hangoztatjuk, — és bizonyos mértékig gyakorlatban is ennek megvalósítására törekszünk — hogy a fejlődő keresztény ütése Í943., november 19-én, pénteken. kereskedelmet bizonyos mértékű állami támogatásban kell részesítenünk, ami lehet egyrészt anyagi, másrészt erkölcsi támogatás, akkor végtelenül kellemetlen érzésekkel látja az ember, hogy előfordulhat a kijelölésekkel kopcsolatban olyan eset, hogy egy olyan kereskedőt, aki mondjuk, népies nyelven a vizesnyolcas rajzolásánál kezdte és ezen keresztül fejlődött odáig, hogy önállósuljon, a Nemzeti Önállósító Alap méltónak tartván rá, a keresztény kereskedők hitelakciójának keretében megfelelő pénzösszeggel támogatott. Ezzel szemben egyes szakmákban azt látjuk, hogy nem konjunktúrakereskedőket — bár törvényes rendelkezések vannak rá, hogy Őket előnyben kell részesíteni, különösen akkor, ha tökéletesen megfelelők —a kijelöléseknél mellőznek. Ha valakinek megvan a szakértelme, ha megfelelő gyakorlata van és bebizonyította eredményességét, ha nehéz viszonyok között bizonyította be. hogy rátermett, hogy egyedüli életcéljának és hivatásának tekinti a kereskedelmet és nem a konjunkturális haszon leszüretelése a célja, akkor igazán méltatlan az ilyen kereskedővel szemben az az eljárás, amely valóban az életlehetőségektől fosztja meg azáltal, hogy a jogos kijelölést tőle elvonja. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Ez az egyik. A másik kérdés, • [amelyet ugyiamcsak előttem szólott képviselőtársam, vetett fel a kereskJedelemniek szakképesítésihez vadó kötése, Nagyon ihelyetsen állapította meg képviselőtársam! és helyesen állapítja mieg mindenki, aki valóban szívén viseli a keireiÊtztény kereskedelem hozzáértését, hogy einnefc a keresztény kereskedeleminek fejlődnie kell és a keresztény kereskedőknek, mondjuk, szellemileg is, szakszerűség szempontjából is nemcsak azt a nivóit kell tartaniiok, amelyet aziok tartottak; akiktől átveszik ia> kereskedeiimiet, hanem egy) ennéU magasáé b nivót, egy ennél mondjuk: keresiztényib'b és egészségesebb üzleti szellemtől áthatott nivót kell teremiteniiök! és tartaniok. Nem vitás, hogy valamennyien ezt az álliliáispointot valljuk, de én, magam is azon iá véleményen vagyok, hogy ha ezt megköveteljük és elvárjuk a keresztény kereskedelemitől, akkor különösen most, a legnehezebb időszakokban, amikor igazaim gyakorlatillag látjuk, hogy mit jelent keresztény kereskedőnek! lenni a legtöbb esetben, nem szabad azoknak a keresztényeknek helyzetét, akik rátermettek és 1 érdemesek arcra, hogy kereskedőkké vádjának, megneheziteni azáltaL hogy különböző formális eljárások iallá vetjük: őket és azáltal, hogy! mostani nehéz viszonyok között a kormányzat a fejlődő kereszftémy kereskedelemtől scíakképesítést követeljen. Én tehát azt miondomi, hogy várjuk meg azt az időt, — mert itt valóban célirányos' az idő bevárása— amikűr a legtárgyilagosabb bírálatok alapján eldönthetjük, hogy kiktől kell a képesítést megkívánmi. (Helyestés a szélsőbaloldalion.) T. Képviselőház! Ezekután méltóztassék megengedni, hogy rátérjek felszólaillálsioimi tulajdonképpeni tárgyára, mert én tulajdonképpeni a kereskedők érdekképviseletének kérdésével óhajtanék foglalkozni. Pártunk vezérszónoka említette most pár órávaU ezelőtt, hogy ezzel a kérdéssel: — mondjuk így — hivatalos formában 1899-ben kezdtek foglalkozni és akkor tettek erre vonatkozólag igen helyesen olyan kijelentésekét, hogy ezeket az érdekképviseleteket i^galakítsák és ezekem keresztül tényleg a kereskedelemi érdékeit védelmezzék. Báj 1 ,mondóim, ez a törekvés már eléggé régi kelietü,
