Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
488 Az országgyűlés képviselőházának 340. mintaszerű^ és. állítom, közmegnyugvást keltő módon intézd el. Sok szó esik mostanában a kereskedők szakképzettségéről. Mozlga'lmak indultak <mie|g a kereskedelemnek képesítéshez kötése érdekében. (Maróthy Károly: Éppen mosU) Véiíeményem szerint a szakképzettséget örökölni nem, lehet, ehhez rátermettség- kell, ezt csak széleskörű gyakorlati és elméleti ismeretiek: útjain lehlet eítsaljátíltianiJ Termétszetfesen közéird'eik,hogy a kereskedő minél nagyobb szakképzettséggel rendelkezzék. Ügy tudom, hogy egyes érdekképviseletek kívánságára a kormányzat is foglalkozott vagy foglalkozni kíván a keresíkeidelemnek képesítéshez kötésével. Méltóztassanak megbocsátani, én pillanatnyilag^ néni; látóim ennek szükségességét (Maróthy Károly: Csak magyar embereknek ártunk vele! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbalod dalon.) Amikor a kereskedelmet keresztény kézbe akarjuk juttatni akkor a kereskedelmi foglalkozás terén ne állítsunk fel újabb akadályokat (Ügy van! Ügy varn! a szêlsbbdolâMon.) Almakor a kereskedelem teljesen zsidó kézben volt, akkor a kereskedelemnek kéoesítéshez kötése egyáltaíában nem merült fel. " (Ügy vam! Ügy van!) Véleményem: szerint a jó kereskedő szakképzettség igazolása nélküli is betöltheti hivatását. Különben is a kereskedői jogosítványok ügye diszkreeionárius jogkörbe tartozik, addig, amíg ez a jelenlegi kötöttség fennáll, tehát a kereskedői igazolványok, illetőleg jogosítványok kiadásánál a szakképzettséget is bírálat táreryává lehet tenni anélkül ; hogy ennek a kérdésnek külön törvényhozási «megöl dását kellene keresni. A diszkrecionárius jogkört ki lehetne alakítani bizonvos. joggyakorlat aliapján is, hogy a kereskedők tudják, hogy a kereskedelmi jogosítvány, kiadása végeredményben milyen formákhoz, illetőleg tudáshoz van kötve. T. Ház! Szólnom kell még az egykezekről is, mivel a Ház több oldalán felhozták ezt a kelreslktedeletmülgyií tárcái költségvetésének tárgyalása során. Azért is kell beszélnem erről, mert a közvélemény igen gyakran foglalkozik ezzel a kérdéssel. Meg kell állarútanoiin hogy az egy'kézrendszer megszervezését és éOieítlbeléptietését elsősorban) a külföldi viszonyok tették szükségessé. Attól a peretői kezdve, ami; kor az export és import, tehát a nemzetközi kereskedelem, a nemzetközi szerződések függvényévé vált* aiz áltamhiataloimlnalk! gondos-* kodtnia kellett arról, hogy jogosulatlan' versenyek a számításait ne zavarják. E r kétségtelenül tiszteletreméltó indokok alapján az állaJmlok szívesebbén álltak szemben iegíyetlelnegy szervezettel mint sok száz vagy ezer kereskedővel. Külföldi viszony latban azért vált szükségessé több esetiben áz- egykéz meerszer; vezése 1 , imlert maga a szerződéstlkötő külföldi állam i» követeli te vagy kívánta A háborús viszonyok alakulása következtéiben belföldi vo*natkozáslban i« több esetben szerveztek egy kezeket, amelyeik anyagok összegyűjtésével vagy elosztásával foglalkoztak és amelyek kon'íoszsziiót, sőt több esetben azt mondhatnám, nemzeti ajándékéit kaptak. Az egykezek ellen^ a kereskedelem, sőt a közgazdasági élet részéről is sóik kifogás és panasz merült fel. Sainos, meg kell állapítanom, hogy e kifogások nagyrésze alaposnak látszik, mert az egykezek túlnyomó többsége nem tudott hiv'altlásának magaslatára emelkedni. A kereskedelemügyi minisztériumban, ezt a kérdést vizsgálat tárgyává tették! s ezetkí a vizsgálatok ezt a kijelentésemet teljes 'imértékben alá iá m ;isz tolták. ülése 1943. november 19-én, pénteken. Azt tapasztalták, hogy ezek aa egykezek koncesszióik és állami ajándékok birtokában nemcsak haszonra tettek szert, hanem sok tekintetben a rájuk bízott feladatokat sem teljesítettek. Kötött és irányított gazdálkodás mellett nem tartanám helyesnék, ha az egykezeket teljes mértékben megszüntetnék, mert ha a gyakorlati tapasztalatok nem is teljes mértékben és nem mindenütt kedvezőek, elméletileg vannak az egykezek létjogosultsága mellett is megfontolásra érdemes tényezők. Ameddig az az egy kéz altruista alapon működik és olyan feladatot végez, amelyet egyes nagykereskedők a doloö- természete szerint nem tudnak végezni- addig az olcsóbb lebonyolítás érdekében indokoltnak tartom egykéz; szervezését Szükséges volna tehát annak a munkának a +nvábbi folytatása, amelyet a közeli átásÜEryi minisztérium megkezdett. Az egykezek létjogosultságát azonban csak • olyan helyen hagyiuk meg. ahol a7 elosztás és a gyűjtési munkáját nemcsak altruista módon véerzik, hanem munkájukba a szakma kereskedelmi tevékenységét is bekancsolják. Szükségesnek látom az egykezek e T őM> említett revízióját azért is, mert megítélésem szerint a nemzetközi kereskede^m terén a háborúi után valószínűles* még hosszabb ideig szükség lesz asj egykezekre. amit alátámaszt egyes államoknak gazdaságpolitikai téren hangoztatott felfogása. Szólnom kell az úi kereskedői rétegről is, amely a gazdasági átállítás következtében került erre a pályára. Itt a 'Házba™ is. de kint a közvéleményben is sok könnyelmű és felületes kritika hangzott és hangzik el ezen a téren. Ennek ellenére — ismerve a-kereskedelmi életet — védelmembe kell vennem az újkereszténv kereskedői társadalmat, illetőleg annak túlnyomó részét. Bizonyos. Tiogy az új keresztény kereskedők között is akadtak olyanok, akik hivatásukat nem tudták betölteni, ak^k ezt a nályát nem is élethivatásuknak tekintették, hanem konjunkturális hasizonszerzésnek nézték, és a kötött gazdálkodási rend lehetőséerét felhasználva, a szükséges ismereteket el nem sajátítva igyekeztek működésüket elsősorban és kizárólag saját érdekükben kifejteni. Ezekről a kereskedőkről, akiknek egy része különböző internáló táborokba és börtönökbe került vagy fog kerülni, ezekről a konjunktúralovagokról természetesen nem beszélek és ezeket védelmembe nem veszem. Éppen ezért szükséges, hogy az ilyen kereskedők működését már eleve megakadályozzuk és az, előbb említetteknél fogva is szükséges, hogy a kormányzat a kereskedelmi jogosítványok kiadása terén f<*kokott gonddal és körültekintéssel járjon el, mert közgazdasági életünknek olyan kereskedőgárdára van szüksége, amely a jelenlegi kötöttség idejében a szükséges szakismereteket megszerezve és anyagilag megerősödve alkalmas lesz arra, hogy a kötöttgazdálkodás tágulása vagy megszüntetése után is fontogi hivar tását teljes miértékben be tudja tölteni. Örömmel és büszkeséggel kell megállapítanunk, hogy sok olyan új keresztény kereskedővel rendelkezik] már gazdasági eletünk a kereskedelem miniden ágában, aki alkalmas arra, hogy minden körülmények között, tehát majd az, esetleges ezabadgaizdlálkodás esetén is, hivar tabániak eleget tudjon tenmi. Mindenesetre szükséges az 1 , hogy neesakl a közvélemény, necsakj a -közgazdasági élet, hanem magái nz
