Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
Az országgyűlés képviselőházának 339. ülése 1943 november 18-án, csütörtökön. 451 30 pengős búzaár, mellett egy hatosek© 155 pengő volt, a mai 40 pengős búzaár melllett 256 pengői, vagyis 25%-o® ibúza áremelkedés mellett az ©ke ára 70%-kai emelkedett. Ezek nem fekete árak, hanem hivatalos árak, Általában sziddáJk .a kisgazdatársadalmat, hogy igyekszik & terményeit fi ekelten eladúi. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy — aimikánit már mondottam — az ipari áruellátás jóformán! semmi, belátjuk, hogy (kénytelen mindent maga is feketém beszerezni, ilyen áron viszont mindent be tud szerezni, legyen aiz akár a. saját, akár a családja ruha- és lábbieliszükiséiglelte, valamint gazdaságának vases 1 egyéb ipari szükséglete. Tovább megyek. Ma a z iparosok olyan magas munkabéTt számítanak, amelyet a mezőgazdái a ma megállapított terményárak mellett képtelen megfizetni. Itt kell szóvátennem azt is, hogy a megállapított napszámbérekért ma- már mezőgazdiasági munkást nem lehet kapni. Nemcsak azéírt, mert a katonai szolgálat miatt emberhiány van,_ hainemi azért is, mert; a közmunkáknál nem tartják be a hivatalosan megállapított munkabéreket Így a mezőgazda, ha nem akarja a giazdaságát nag.yobíb veszteségnek ' kitenni;, maga is kénytelen a magasabb munkabéreiket megfizeitnii. Jogos panasza a gazdatársadalomnak, hogy amíg az ipar és a kereskedelem a háborús közterhekhez ráfizetéssel nem járul hozzá, addig a gazdatársadaloim a marhaigénybevételre' súlyosain ráfizet, amint eat előttiem már több képviselőitársam említette. Ezzel szemben a ke reskedelemben, valamint az iparban az ilyen ráfizetéses igénybevétel teljesen ismeretlen. A gazda még attól is el van; zárva, hogy az általa beszolgáltatott marha húsából úgy a maga. mint családja részére vásárolhasson. A marhRrekvirálás'O'kkal kapcsolatban vau a Székelyföldnek egy külön panasza: köztudomású ugyanis, hogy a Székelyföldön a szemtermelés ne;m rentábilis és lehetetlen. Ott a mezőgazdaság t inkább állattartásra van alapozva és ezt az igénybevételnél nem vették, (figyelembe, úgyhogy a székelyföldi gazdák közül nem egy az anyagi romlásnak van máris kitéve. A havasi gazdaságokat még a széna igénybevételével is erősen sújtják, aminek legna.gyobb hibája az- hogy erdélyi vonatkozásban a, kataszterek teljesen megbízhatatlanok _ és viszont az igényibevétel a kataszterek alapján történik. Nem veszik figyelembe a , kaszálók osztályminőség'ét sem, ugyanolyan mennyiségét kell beszolgáltatni a magas hegyeken sziklák közt lévő kaszálóknak, mint a Marosmentieknefc. A mezőgazdjaságnaik még egy súlyos problémája a mezőgazdasági cseléd'kérdés. Ezek munkakedvének fokozása érdekében' csizmaakciót 'kell bevezetni. A gazdasági munkáknál a bakkancs nedves, téli időben, hóban-sárban nem válik be, de a legnagyobb baj az, hogy még a bakkancsot, amire ígéretet kapott a mezőgazdasági munkásság, most sem kapta meg, pedig, sajnos, a tél már itt van. T. Ház! Nagyon soikáig folytathatnám még a mezőgazdaság bajainak felsorolását, de tették ezt előttem igen sokan 'képviselőtársaim közül is és amikor a proiblémákon elgondolkodom, felvetődik bennem az a gondolat, hogy miért van annyi baja, sérelme 1 , panasza a mezőgazdaságnak, akkor oda jutóik, hogy azért, mert nincs kellőleg megszervezve. Nincs olyan összefogó érdekképviselete, amely a mezőgazdaság érdekeiért; síkra tudjon szállni. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nagyon sok egyesületük van, de olyat, amely magábafoglalná az összes magyar gazdáikat birtoknagyságtól függetlenül, csak egyről tudok, ez pedig az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület. (Ügy van! Ügy van! « középen.) amelynek erdélyi viszonylatban minden magyar gazda tagja és amelynek szervei lenyúlnak minden magyar faluba. A mezőgazdasági kamara volna tulajdonképpen hivatava a gazdák érdekeit képviselni. Tudtommal mindent meg is tesz. de szerintem nagy hibája, hogy a falvakat még nem tudta beszervezni, továbbá, hogy főleg a jogi értelemben vett érdekvédelemre helyezi a súlyt A gazdasági kérdésekkel, különöskép az értékesítési, tehát, közgazdasági kérdésekkel nem foglalkozik olyan mértékiben. Pedig a gazdatársadalmat elsősorban anyagi boldogulása érdekli. Ez adegnagyobb szervező erő. Addig pedig, ameddig a mezőgazdaságnak megfelelő, erélyes, minden magyar gazdát magábafoglaló, a faluig lenyúló érdekképviseleti szerve nem lesz, bajait sohasem fogja tudni megszüntetni. (Úgy van! Úgy van! a középen.) T. Ház! Ezek után legyen szabad rátérnem egy pár konkrét kérésemre. (Haljuk!) Köszönettel kell adóznomi a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy téli gazdasági iskolákat létesített a felszabadult területen, (Éljenzés.) meglehetősen _ szép számmal. Engedje meg azonban a miniszter úr, hogy felhívjam a figyelmét arra a körülményre, hogy a felszabadult területek egyes vidékein a magyar lakosság nagy szeretettel foglalkozik gyümölcstermeléssel és kertgazdasággal. Azonban a múlt esztendei gyümölcsikiállításon szomorúan kellett megállapítanunk és tapasztalnunk, liogy a felszabadult területek gyümölcs© nagyom silány minőségű, (Ügy van! Ügy van! a középen.) a tranoni országéval szemben. Ezen feltétlenül segíteni kell*. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy azokon a vidékeken, ahol a gyümölcstermelést nagyobb mértékben folytatják a gazdák, állítson fel kertmunkásképző iskolát. (Élénk helyeslés a középén.) Tisztában vagyok azzal, hogy új iskolák felállítása milyen nehézségekbe ütközik, — építés, berendezés, stb. beszerzésének nehézségei — mert ezeknél az iskoláknál feltétlenül szükség vam internátusokrai is, mivel hallgatóik falusi ifjak, akiknek elszállásolásáról is gondoskodni kell. Ott vam azonban például a niagysomkúti téli gazdasági iskola, amely mintl ilyen, felesleges, mert az iskolai benépesítése igen nehéz, mivel a környező községekben alig van magyarnyelvű tamiulni vágyó fiatalság. Ha azonban ezt az iskolát kertmunkásképző iskolává alakítaná át a földmívelésügyi minisztérium, oda a tanulóotthonba, mesze vidékről is szívesen jönnének. A nagyarányú gyümölostelepítés ugyanis szükségessé teszi megfelelő szakmunkások képzését, különösen a felszabadult területeken, ahol a magyarság maga is érzi és látja e tekintetben elmaradottságát. Ennek az iskolának keretében megszervezhető volna a növényvédelmi, illetőleg permetezési tanfolyam, amelynek tartalma legalább egv hét kellene, hogy legyen és a vármegye több helyén tarthatnák ezeket a tanfolyamokat. Nagysomkút azért is alkalmas volna kertmfunkásképző iskola felállítására, mert mind
