Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-339

446 Az országgyűlés képviselőházának 339. ülése 1943 november 18-án, csütörtökön. meg a magyar szőlősgazidaság kérdéseit, mert különben az értékesítési politikával nem érünk el mást, minit államidé sirámokat a magyar gazdák részéről. Felhívom' a: miniszter úr figyelmét erre a törvényre és elsősorban felhívom a síkföldi búzatermő talajokon telepített &zőlőknek kérdésére, amelyekre nézve intézkedések vannak ebben a törvénybem Sajnos, akkor még bizonyos okok miatt nem lehetett radikális intézkedéseket belöhozni és esaik öt holdon felül vannak megadóztatvai azok a szőlők, amelyek búzaterfmlői talajon települtek. (Meskó Zoltán: Hol van az előadó? — Zaj jobbféjjől.) Azt hiszem, hogy mai ebben a kérdésben radikálisabb intézkedés is Lehetséges volna.. Nem akarok arról beszélni, hogy a háború alatt lehet megoldani ilyen kérdéseket, sőt, azt hiszem, ez volna az a kérdés, amelyik a legfontosabb volna., mein olyan területeket kapnánk, vissza, amelyek a hadsereg, a hon védelem számára termelnének különféle cikkeket, holott most az ilyen talaijok szőlővel vannak telepítve'. 1938-ban voltam bátor említeni eat a honvédelmi eélt ós honvédelmi szemponitot, amely s&eriát nehezményezek minden olyan szőlőt, amely síkföldi búzatermő talajon van. Ismerem a világnak egész szőlőgazdaságát és állítom, hogy a külföld sokkal erélyesebben védekezik ezek ellen a szőlők ellen, amelyek akár sík fölidön, akár pedig egyéb mezőgazdasági terményeket termelő földeiken települtek' és úgy Portugáliai mint Spanyolország — nem is beszélve Németországról, stb. — erélyesebb intézkedéseket léptettek már életbe, mint amilyen akkor az 1938-as hegyközségi törvény volt. De nem ez a baj, hanem az, hogy ez még ma sincs végrehajtva és arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ebben a tekiatetben vegye revízió alá ezt a törvényt és intézkedjék termeléspo'liitikiailag, hogy a magyar szőlőgazdaság végre egyenes útra térjen. Ami a direkttermő szőlőket illeti, azt hiszem, igen. t, Ház, ma a háború idején ezt valóban 1© lehet venni a napirerídről. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell gondolkodni a jövőn. (Egy hang a batlolda'ö<n: Miért kéli devennit — Maróthy Károly: Mert nincs munkás az oitáshoz!) A direkttermők kérdésénél annakidején kompromisszum létesült a szesztörvény és a direkttermők kérdése közütt. amely kompromisszumot javaslatomra Gömbös Gyulai miniszterelnök úr elfogadta és. valóban a szeszitörvény révén az ipari szeszgyáraknak eliminálása a gazdasági életből meg is történt, úgy, hogy ezután ai direkttermő kérdést is elő lehetett venni a hegyközségi törvény keretében. Akkor is megmond ottani azt, hogy a Noahszőlőt csaki?. adóztatással lehet eltüntetni a magyatr földről. Akkor nem fogadták el állításomat. A jugoszláv példa egészen, pregnánsam mutatja, hogy csakis adóztatással lehet ai Noahkérdést megoldani, mert hiszen Erdélyben sem. tudták megoldani másképpen. De nemcsak n Noaih-kórdés fontos itt, egyéb direkttermők is vannak Magyarországon, például a Delaware, Én ennek a sző-lőnek kegyelmet kérek itt a Ház előtt, (Effy hang a balközépen: Én is, — Eüy hang jobbfe.ől: De csak átmenetileg!) mert ess a szőlő egyáltalában nem bír azokkal a tulajdonságokkal amelyek miatt a direkttermők ellen harcolunk. Ez a Delaware-szőlő sem nem bőtermő, sem nem gyönge bor, e^y hibája van, liogy valóban keveset terem, legalább is nem terem meg annyit, amennyit á--tálában a direkttermőkre rá szoktak fogni. Mai

1 az. Othelló is niagy.részben olcsó csemegeszőlőnek felel meg. Ezért azt mondom: vigyázzunk a direkttermők kérdésével, nehogy kiontsuk a gyermeket a vízzel (Maróthy Károly: Itt inkább a borral!) és olyan értékeket tegyünk tönkre, amelyek közgazdasági szempontból nem. hanyagolhatók el, különösen, ha ezek a direfctteirmők szőlőművelésre rendelt talajon települnek. Igen t. Ház! Azt hiszem, ezeket a szempontokat a hegyiköizségi törvények átdolgozásánál feltét

1 enü] szem előtt kiell tartanunk, mert ismétlem, ha a konjunktúra, eltűnik, akkor a magyar szőlő- és borgazdaság megint olyam nehéz helyzet előtt fog állni, hogy hiába fogjuk pró*kálni megint betelepíteni azokat a parlagokat, amelyek pl. a Tokaj-Hegyalján vannak. Az államtitkár úr nagyon jól tudja, hogy például A baúj szántó körül. Boldogkőváralján még mindig vannak olyan parlagok, amelyek betelepítésre várnak, amit nem lehet megcsinálni, mert ott vannak a síkföldi, búzaitalaion termő szőlők, holott azok a honvédelem szempontjából, a hadsereg számára sokkal hasznosabb nővén veket termelhetnének (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el.) . Termelési politikával lehet megoldani » kérdéseket és kérem, hogy ezt a termelési politikát a miniszter úr tartsa szem előtt akkor, ha majd ez a háború véget ér. De a termelési politikának vannak mellékáscai) is és a. magyar mezőgazdaságot meHékir.tézraényékkel is fenn kell tartanunlk. Itt vannak a kísérleti intézmények, itt van azután az Ombi., amely par excellence magyar mezőgazdasági közintézmény és aíuely hivatva, volna arra, hogy a magyar mezőgazdaságot valóban nagy lendülettel vigye előre, mert az a maga tőketartalékával hihetetlen nagymértékben tudna segítségére jönni a mezőgazdaságnak, amikor majd arra kirívóbban lesz szüksége, mint ma. Éppen azért csodálkozom azon, hogy a mezőgazdasági munkásságnak betegség elleni biztosítását nem az Ombi.-rai, hanem az Otii-ra akarták egyesek bízni. (Morgás és za'$. — Piukovich József: Akikor meghalt az egész!) Lehet, hogy Szeder Ferenc képviselőtársam talán jobban ismeri az Otí.-mak szervezetét és azt a működését, amelyet az ipairi mnnkásság érdekébe a kifejt, én azonban annyit tudok, hogy az ipari munkásság is néha nagyon félve megy az Oti hoz orvosi rendelésre (Zsámboky Pál: Inkább nem n;.egy!) és legfeljebb a táppénzt megy felvenni, amellyel a legnagyobb visszaélések történnek az Oti. kebelében. (Meskó Zoltán: A múltban még nagyobb volt!) Nem én mondom ezt, hanem maga az Oti. elnöke. Szeder Ferenc képviselőtársam azt mondotta, hogy egységesen kell megoldani minden szociális problémát. Ez lehetséges, de akkor egységesnek kell lenni a problémának is. amelyet meg kell oldani, ellenben a mte>zőgazdaság;i munkás betegségi biztosításának problémáját hiába állítom be aa Oti.ba, mert ezzel olyan munkakört kap az Oti., amelyet a mai tízezerszemélyes adminisztrációjával sem fog tudni elintézni. Még kevésbbé fogja tudni elintézni a kótszerannyi mezQgaizdasági munkás kérdését. Itt olyan adminisiztratív kolosszussal fogunk majd' sziembenallüi, amelyre ßizinte azt lehet mondani* hogy végzetessé válik aß egész