Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-339

Äz országgyűlés képviselőházának 339. többen hangoztattak. Ez: a mezőgazdasági betegségi biztosítás ikérdése. Ezt valahogyan úgy (bellen© megoldani, mint ahogyan az iparban van megoldva.. Hallottam, hogy a munkaiatok már kilátásba vannak helyezve, dl© ki kell jei- • lentenem: éren sem szere tném, ha ezt a biztosítóst az Oti.-ba kapcsolnák be (Piukovieh József: Ments Isten! Az lene© a tragédia!), hanem, az Ombi.-ba kellene bekapcsolni: (Helyeslés. — Palló Imre: Az Oti-ba nem, lehet!) Talán sok is ia költségvetés elleni kifogásom és kívánalmam, d© ezeket a. mai nehéz idők indokolják, miért is kérem megszívlelésüket. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok köziül T Vámos Jámois jegyző: Benezie György! Elnök: Beneze György képviselői urat illeti a szó'. Beneze> György: Igen t» Képviselőház! Országunk egyik legfontosabb tárcája van most napirenden, ment jól tudjuk, boigy Magyar- , ország mindig agrárállam volt és ma is az. Sajnos, mi nem tudunk versenyezni. ipari termékek terén. Én is szeretnék néhány szót szólni szerény szülőföldemről, Magyarország legszegényebb részéről (Halljuk! Halljuk! — Demkó Mihály: De lélekben gazdag!), amely azonban

1 lélekben gazdag, mint Demkó képviselőkor | moimdja. Ez a terület nem a siaját hibájából : szegény, miért Íbiszen jól tudjuk, hogy kitűnő ! munkásnép Haiti a, amely bárhol! megjelent a világon, Amerikában és mindenütt, jó munkát végzett. A szezonmunkások égi a soímimúsmunr kasok az idén is nagyszerűen dolgoztak. A glazdaközönség annyira meg voit velük elégedve, hogy leszerződtette őket jövőre is- Ez természe*teseni azért: is volt, mert ők is meg voltak elégedve a munskaadóvarl. Voltak gazdaságok, amelyeik hanyagságból, vagy spekulációból nem kötöttek 1© idegében munkásokat és f

aztán bekövetkezett az a helyzet, hoigv honvédelmi célra elvittéfe a munkásokat Kárpátaljáról. Előfordult, hogy a legjobb gazdának a fiát is elvitték nem egy esetben azzal, hogy egy hónapra viszik el és még ma is ott van lerongyolódva, piszkosam Biztos vagyok, benne, hogy ezek nem olyam derűlátással jönnek vissza az országnak abból a részéből, ahová vitték őket, minit 'azok, akik rendes gazdáknál voltak elszegődve. Fel is hívom a földimávelésügyi minisz- • ter úr figyelmét arrla., hogy ezeknek a munkasoknak érdekében minél előbb intézkedjék es szállítássá őlket vissza, a szülőföldjükre. Mint mondottam, nem, népünk hibája, hogy szegény. Az a baj, hogy nincs oka arra,hogy mec legyen elégedve, mint a régi viJagban, Kárpátalján az a helyzet, hogy ott vannak a Habsburgok által elajándékozott földek, ott vani a Schönborn-f&e nagybirtok, másreszt pedig a kincstári birtokok. Ilyenformán nem is lehet kilátás arra, hogy földu'uttatásban, vagy legelőjuttatásban részesüljenek! az ottaniak. Kárpátalja lábánál vannak termőföldeik valamennyire, de azok sem olyanok, mint az ország más területein. Egyébként ami föld van, azt a legelőt és kaszálót mind a Latorca és a kincstár bírja. Amint mondottam, ,a kárpátorosz-nép a mezőgazdaságból, jószágtenyésztésből és munkából él. Sajnos, a munkálatok odafent nagyon nehezen menneik, éppen csak, hogy mennek, amennyiben az erdőkitermeléseket ott a kincstár végezteti .legnagyobbrészt. A privát termelők sokkal jobban fizetik a mlunkásokat, so<ku

lésé 1943 november 18-án, csütörtökön. 441 kai jobban ellátják mindennel, amit én már szóvátettem a kárpátaljai mezőgazdasági kar mára választmányi ülésén is. Az erdőigazgató úr azt válaszolta, a kormányzat annyira megszOTÍtoitta őket, hogy őki semmivel sem tudják jobban ellátni ,a munkásokat, mint ahogy ellátták és ellátják. Utána kellene nézni, hogy miért tudja a munkásokat a privát erdőtermelő jobban fizetni. Ez, azonban nem jelenti azt, hogy úgy tegyenek, mint ahogy tettek tavasszal a dolhai kincstári birtokon. Egy szép napon, mint ahogy rendesen történt, felhajtották a jószágokait a havasi legelőre. Egy pár rapig a jószág ott maradt és egy másik szép napom a kerülők leterelték az egészet. A tákarmányhiány és legelőhiány miatt mit tudtak csinálni a, gazdáik mást, mint azt, hogy a saját kaszálójukra ráhajtották a jószágot s ott tartották mindadig, amíg &gnp értekezleten Kállay miniszterelnök úrnak előhoztam ezt. Ö nyomban intézkedett, igaz, de ez már későn' volt, mert a legyepelt kaszálókra jött a nagy szárazság, úgyhogy a takarmányhiányt még ez is elősegítette. (Egy hang a> bmvidailőn: Miért hajtották leí) Azért hajtották le, mert azt kívánták, hogy minden tehén, minden darab jószág után 150 ürméter fát vágjanak ki a gazdák. Mint említettem, nálunk a gazdálkodók nem tisztán a gazdálkodásból élnek, hanem a mellett munkás is^mindegyik. Ez azonban éppen tavasszal történt, amikor fájuk van és el kellett végezni a saját munkájukat. Hozzá még nagyon sok munkabíró fiatalember be is volt vonulva. Tudom például, hogy egy embernek, akit legjobban szorítottak a miatt, hogy fát termeljen ki, három fia volt bent katonáéknáL Nézetem szerint a fakitermelésinek sok más akadálya mejlett egyik legnagyobb akadálya az, amit Őszintén meg kell mondanom, hogy nincs lábbeli. Nem is a rendes lábbelire gondolok, hanem a booskorriai Nem kell a fakitermeí léshez bakancs^ nem kell ahhoz egyéb, mint egy pár jó bocskor. Ügy a fuvaros, mint a favágó szívesen 'hordja munfkaközben. Ezt nagyon ajánlanám a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe, ós kérem, hogy a földművelésügyi miniszter úr a közellátásügyi miniszter úrral egyetértően hasson oda a minisztertanácson, hogy Kárpáltáljának kivétel nélkül minden gazdáját lássák el bocskorra!. Ez ugyanis mind munkás, ez csak akkoir gazda, amikor van egy kis mezei munkája., de máskor mindig- munkás, mert nem képes megélni a saját gazdaságából. Beszéltem már a legelőkérdésről. Azt hiszem, tudnék ajánlani egy jó megoldást a kárpátaljai legelőket illetően. Kárpátalján a& úrbéri, a közbirtokossági és községi legelői nagyon kévést A községek háromnegyed részben a két nagybirtok területén fekszenek. Aa úrbéri és községi legelőket állami támogatással javítani kellene, ellenben, ahol ilyesmi nincs, haladéktalanul gondoskodni kellene a legelő megteremtéséről. (Piukovich József: Ahol van, ott meg kell javítani,!) Mindaddig, amíg nem lesznek legelők, az erdeinkben, nagy ikárt fog tenni a: jószág. A földmívelésügyi minisztérium, kénytelen gondoskodni arról, hogy legelő legyen, tehát szabaddá teszi az erdőterületekeit, amelyekben a jószág nagy kárt tesz. Én mint a , fának szakértője, jól tudom, hogy ez nagy kar, 'do azt sem lehet elkerülni, hogy a jószág legeíőt kapjon. Legelőket úgy kell teremteni, hogy kifaroljuk az erdőket és amikor ez megvan, akkor megszigorítjuk az 'erdőlegeltetést. Mindad• 62*