Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
440 Az Országgyűlés képviselőházának 339. ülése 1943 november 18'án, csütortökpn. zugkereskedele'mben annyi gálicot tud a szőlőbirtokos beszerezni, amennyit akar. Ezen az én felfogásom; szerint csak úgy lehetne segíteni, ha a kiutalás' elegendő mennyiségre szólna. A tudományos és kísérletügyi_ intézményieket olyan irányban tartanám kifeijlesztendlőnek, hogy végezzenek tudományos kutatásokat arranézve, melyik növény hol díszlik legjobban, hol termelhető a legmegfe'ilélőblbj eredonlélnnyel. Erről készítsenek országos statisztikát^ országos katasztert és ennek kapósán, állapítsák meg azt, hogy melyik növényt hol keli termelni, hot pedig nem érdemes termelni, így el lehetne ketrülni azt, hogy egyes növényeket ott is termelnünk kell, ahol azok termelése nem rentábilis, mint például a mi vidékünkön az olajosnuagvak termelése. A földbirtokrendezési szolgálatnál bátor vagyok ismételten az egyik, legfontosabb, de legjobban elhanyagolt földbirtokrendezési ágazatra, a tagosításra felhívni a, miniszter úri figyelmét. Nem is tudom felfogni, hogy erre miért nemi fordítanak nagyobb gondot. Pedig ez volna szerintem a Legigazságosabb birtokrendezés, mert tagosítással még ott is lehet felosztandó birtokra szert tenni, ahol máskülönben ilyen nem állana rendelkezésre. De tagosítással nemcsak ezt érjük el, hanem azt isi, hogy egy gazdának nyolc, tíz vagy még több helyen lévő birtoka egy helyre kerül, ami rengeteg megtakarítást jelent munkában, idő; bieni, anyagban, ez pedig _ neimizetgazdasági szempontból nem volna lekicsimylendő eredmény. T. Ház! A mezőgazdasági termelésre vonatkozólag aa indokolásban a következőkéit mondja a, miniszter úr (olvassa): »A mezőgazdasági termelésnek a háborús viszonyok alatt állandóan fokozódó nehézségekkel, kell megküzdenie, ezért a támogatására irányuld tevékenység további fokozásai szükséges « Es mégis mit látunk? Azt, hogy ennél a címnél az 3943. évi költségvetéshez képest több mint 33 millió' pengővel kerveisebbet irányoztak elő. Igaz tigyan, hogy ebből az összegből 30 millió pengő a rendkívüli kiadásokra esik és asak 3 millió pengő jut a rendesekre, de amikor az egész vonalon emelkedés mutatkozik, helytelen, hogy éppieni ezt a íontos ágat mean, karosa fel a miniszter úr annyira, mint emennyire kelleneTessék elhinni, hogy a maii viszonyok mellett inkább emelni kellett volna a költségvetést elbben azi irányban, mint csökkenteni, 1943-bam fölldlaldótérítésben, szántási jutalomban részesültek a gazdák. Az eredmény az volt, hogy aki csak tehette, elvégezte azi^ évi szántást, még akkoir is, ha ezzel megfeszített munkát kellett teljesítenie. Ma elmarad a jutalom, ehelyeltt kiadták a szigorú parancsot, hogy mindenki tartsa kötelességének, hogy az őszi szántásokat elvégezze, mert ellenkező esetben büntetésben részesül. (Piukovich József: Ez igazságos!) Azt hiszem^ hogy sokkal célirányosabb volt a tavalyi módszer. Vidéken nagyon sokan nem fogják elvégezni az őszi munkálatokat egyrészt azért, mert az égi hatalmakkal, az időjárásra vonatkozólag nem törtéint megállapodás, másrészt pedig azért, mert a takarmányhiány miatt az állatok nincsenek abban a 'kondícióiban, hogy eat a nehéz munkát könnyen teljesíthetnék. Még egy érthetelteni tétele van. ennek a- °ímnek. Az olajosnövények termelésének! támogatására az 1943. évi költségvetésbe r kétmillió pengő volt felvéve, az idei, 1944. évi költségvetésibe pedig mindössze 600.000 pengő van felvéve. Ma. amikor az olajosnövények termelésére fokozottabb szükség van és amikor az olajosniö'vényeíket nagyon sok nem megfelelő gazdaság ráfizetéssel kénytelen termelni, inkább nagyobb áldozathozatalra, prémiumok kilátáfiibahelyezésérei ; volna szükség, hogy nagyobb kedvet kapjanak a gazdák az olajos magvak termelésére. A közgazdaság különböző ágainál is visszaesés tapasztalható iái múltév i költségvetéshez képest. Ez a visszaesés, több mint 7 m.ill : ó pengőt .tesz ki s ez is a mjezőgazdasági termékek és termények értékesítésével kapcsolatos. Ügy látszik, a miniszter úr előtt ez • az ág a földmívelésügy legkevésbbé kedves ága. Ezt nemi tartom helyesnek, mert az. országnak! nagyon fontos érdeke az, hogy fejlett, jól működő, sokat produkáló és minden tekintetben megfelelő mezőgazdasága légyéi. T Húz! A gazdasági felügyelőségekről ma is csak azt mondóim, amit éveken keresztül: ezeknek nagyobb hatáskört kellene, adni, hogy a közgazdasági hatóságokkal karöltve az alispáni és egyéb hivatalok mellé rendelve, azokkal összhangban intézkedjenek, a vidéken és álljanak rendelkezésére felvilágosító, irányító tanácsaikkal ai vidék gazdaközönségének. A gazdasági munkaügyi igazgatás, keretében fel kívánom hívni a figyelmet a mezőgazdasági cselédekre. Erről az osztályról a köitségveté úgyszólván! említést sem tett, pedig ez az osztály megérdemelné, hogy komolyan foglalkozzanak vele és valahogyan felemeljék eiesettségéből. Valamikor a cselédbér tisztességes megélhetést biztosított, ma azonban legfeljebb csak arra elegendő, hogy a gazdasági cselédeknek meg legyen* a betevő falatjuk. Régen a gazdasági cseléd tudott valamit a ter u mészéiben i járandóságából megtakarítani, ma hiába takarít meg bármennyit is, ruházatát nemi tudjál beszerezni. A lábbeli és rubaakciók* kai kapcsolatban kaptunk ugyan már elég Ígéretet, de ezek az; akciók egyrészt nem akarnak megindulni, másrészt pedig az a lábbeli, amelyet megígértek, még csak megközelítőleg sem fedezi a szükségletet, ügy tudom, hogy például a bakancsnál a tavalyi kontingensnek körülbelül csak a felét állapították meg, úgyhogy körülbelül minden második mezőgazdasági cselédre jut egy pár bakamcsi, ruha pedig még ennyi sem!. A gazdákra- nem lehet rájuk kényszeríteni, hogy még többet fizessenek, mert már úgyis elmentek a teljesítőképesség határáig, sőt sokszor még azon túl is igénybe vannak véve. Ezen a helyzetem csak az iparcikkek árának a terményárak ^szintjére való leszállításával lehetne segíteni. Ha ez így aniegy tovább, akkor az lesz a helyzet, hogy a cselédség igyeksz : k erről a pályáról elmenekülni és igyekszik máshol elhelyezkedni, ahol jobb megélhetést talál, úgyhogy rövidesen ^nieinii lehet majd cselédet kapni. Óriási kár származik ebből; nemzetgazdasági és közellátási szempontból, tehát ezen, valahogyan segíteni kellene. A cselédség sanyarú sorsában osztozik a mezőgazdasági munkásság is. Ennek a rétegnek talán annyiban vahi valamivel jobb dolga. bogy ai megállapított bérekért nem vállal munkát és nem mindig csak a mezőgazdaságnak dolgozik, hanem amikor lehet, az Jpamalk is. Kérem a, miniszter urat, igyekezzék valahogyan megoldani ennek a két osztálynak a megélhetési problémáit", mert ezt nemcsak ennek a két osztálynak, hanem az egés'z országnak az érdeke iig megköveteli. Még egy kérdést kívánok szóvátenni, amelyet itt a Házban képviselőtársaim! közül már
