Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
434 Az országgyűlés képviselőházának 339 irányelv, amely útmutatásul szolgál iái vármegyei mezőgazdasági muukabéirriitegál'lapítói bizottságoknak — mert hiszen ma már decentralizálva vannak ezek a bizottságok, — akkor kiitűnik, hogy ai legmagasabb mezőgazdasági napszámbéreket, amelyeket miniden körülmények között be kéUene tartani, mert bünitielő szankciók vannak erre nézve, nem állaipftto'tták meg megfelelői miértekben; mert például 55,40 pengőben állapították meg az átlagost munkiakifejtésisel járó mezőgazdasági munkáért megállapítható legmagasabb mezőgazdasági napszámbéreketMéMólzitassék elképzelni, van egy törvényünk, amelynek végrehajtásában, illeti &z ezzel kapcsolatos, igmzgitásban szerény munmunkámmarl magam, is résztveszek : mosolyogva állapítjuk meg a munkabérekéit, mert tudjuk, hogy az idő kere&ztültapos ezeken az általunk megállapított munkabéreken, ,ai helyett, hogy adalmaizkoűnánk a mindenkori viszonyokhoz és ha) rosszul gomboltuk be a kabátot, kigombolnánk és újra begombolnánk. Ez a törvény, illetve törvényerejű rendelkezési a mezőgazdasági munkabérekre vonatkozólag egy évre érvényes s ahhoz hozzányúlni nem szabad. ÍAz elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) • A pénzügyminiszter úr mond egy nagy beszédet és ennek a beszédnek következményeképpen jelentkezik az ár^ és bérrögzítés a gazdasági életben. Mondanom sera kell» hogy eiz önmagában véve fikció, mert hiszen a gazdasási élet sehogy sem akar a pénzügyminiszter úr elméletéhez alkalmazkodni és azt a tételt, amelyet a pénzügyminiszter úr felállít, holnap a gazdasági élet felrúgja. Csak még szánalmasabban fel ne rúgja az elkövetkezendő időkben ezt az elméíletet! A bérrögzítéssel kapcsolatban meg kell aziolmban jegyeznem, hogy amíg ai mvatalnokosztály ési az ipari munkásság 30 százalékos béremelést kapott, — ami egyébként nesze semmi, fogd meg jól — addig a mezőgazdasági munkásságot ebből a szempontból észre sem vették. Most tehát az a helyzet, hogy lm az ercn-ek a törvényerejű rendelkezésnek alapján kifizetett munkabér ékből — élelmezés nélküli munkabérekről van szó — a ( mezőgazdasági munkás egy ingeit afcair venni, mondjuk csak olvan műrostos anyagbó-l, amelyet ha kifőznek, akkor kanállal kell kiszedni a vízből, tíz napot kell annak a munkásnak dolgoznia!, hogy aizt a 60—70 pengő vételárat előteremtse; de ha egy jobbminőségű inget aklar venni, amely már' száz pengőn felüli van, azt egész hónapi munkájával kel] megvásárolnia. f Végigmehetnék így mindazokon a közszükségleti cikkeken, ^ amelyekre a mezőgazdasági munkásnak szüksége van. Ment nem mindegyik ellátott, nehogy azt higgyük, nehogy tévedésben legyünk; hiszen a családvédelmi alapról szóló belügyminiszteri jelentés erre nézve nagyon ékes adatokat hoz a nyilvánosság elé. Mondóim, nem mindegyik ellátott, tehát élelmezés szempontjából kénytelent felikeresni a feketepiacot is, azt a szörnyű, irondá intézményt, ame*y velejár ugyan a háborúval, de fojtogatja az embereket ebbeln az országban. A földmívelésügyi kormánynak amellett, hogy termelési politikáját naigyou bölcsen, nagyon okosan folytatja és viszi előre, meg kellene látnia ennek a termielési politikának ezt az árnyoldalát is, amely a mezőgazdasági munkások nyomorúsá. ülése 1943 november 18-án } csüförtökön. gában, kínjában, szenvedésében és vásárlóképesséffének hiányában jelentkezik. De nemcsak ezt keEeme meglátni, hanem tovább kell menni egy lépéssel: szoteiálpoilitikíai terén is tennünk kell valamit. A költségvetés indokol ásábaim maga a miniszter úr is utal erre, amikor azt mondja, hogy (olwima): »a mezőgazdasági munkavállalók szociális védelmét, miként az tí mustban is történt, a társadalombiztosítás továbbfejlesiztésével óhajtom alátámaszteni«. Nem szeretek a szavakkal játszani és egészen nyugodtan, szépen mondom meg, hogy a komoly értelemben vett szociálpolitikai téren. amelyet én a betegség-, baleset-, aggkor- és rokkantsági biztosítás nevekkel fejezek ki, egyetlen egy komoly lépés sem történt hosszú évtizedeken keresztül ebben az országban a mezőgaizdasági munkásság javárai annakidején örültem, amikor Darányi miniszterelnöki úr Szolnokion bejelentette, hogy meg fogja-; csinálni az öregségi biiztosítást. Nem gondoltam, hogy ilyen formában tudják' és akarják meigosinálmi. Kifogásoltam a szociálpolitikai alkotásoknak azt a módját, amelyen egész szociálpolitikai rendszerünk felépül. Ahol komoly szociálpolitikai alkotásokat létesítettek, mindenütt a betegségi biztosításon keresetül indult fejlődésnek ez a rendszer. Mi a piramist megfordítottuk és ott keadtük, ahol mások befejezték. Mi elkezdtük a sízégyeniietes ötpengő« öregségi biztosítással. Kemiélemi, akik annakidején védelmére keltek annak a tör- y vény jaVaslatn aki, nnost maguk m belátják, hoary a (szociálpolitika! ilyenformái alkotásainaki túlsók gyakorlati értékük nincs. Legyünk meggyőződve arról, hogy az elkövetkezendő idők komoly feladatokat rónak majd mindannyiunkra., amikor a szociálpolitikai alkotásokra kerül a sor. Mert sor kell, hogy kerüljön rájuk! Ha erre gondolunk, bizony nemi sok örömlünfo lehet a . szociálpolitikai alkotások eddigi f oirmáiáíban és abban sws útban, amelyen mi ebben 'ém irányban jártunk. A miniszterelnök úr kijelentette. — éls én örömmel vettem ezt — hogy a mezőgazdasági munkásság betegségi biztosítását tető alá hozza. Sainois, nemi tudok további kormányintézkedésekről, amelyek ezen a téren megtörténtek volna. Meglepett azonban, hog-v ha a képviselő urak a túloldalon felszólalnak, mindi aßt mondják, hogy ezt nem tszabad az OÜ.-boz kaoesolni, hanem ide vagy oda más szervhez. Ha megcsináljuk a betegséeri biztosítást, ezt a munkások- a dolgozó tömegek érdekében, kel] meq-csinálnunk, nemi pedig iíi intézményeket kell faragnunk'. Eléig sajnálatos, hogy épneu amikor egységesíteni kellene Ö«zszest icfzociálpólitikaí alkotásainkat. — mert ha e.e-yséeesíteni tudnánk azokat, akkor kevesebb admiinisztráicióval sokkn 1 többet tudnánk nyújtani az arra rászorulóknak — ennen akkor fújjuk meer n harci riadót, hogy ne az OH. köretében, történjék! ez, hanem másképpen, sőt p çrves: képviselő társaim' mléi<r azt is mondják: ' Istp ,r i mentsen! Mindenkinek meerlehet a véleménye •% szociálpolitikai alkotásokról ég magáról az Oti-rót is. íln mezőgazdasági munkás voltam, abban a kategóriában nőttem fel. ezért átélem lelkile er mindazt, amit B. Szabó képviselőtársam azzfti mondott el. hogy %* m szeerényembier meg-i-okkan- tehetetlenné válik, akkor az utcára kerül és ar- árokparton pusztul el. De ismerem ma<?át az, Oti-t i!s> és ismerem azokat a szociálpolitikai intézményeket, amieilyek Magyaror-
