Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-339

•Az országgyűlés képviselőházának 339. ük szagon ilyen irányban fejtenek ki működést. Azt meg kell állapítanom, hogy az a törvény, amelynek alapján az Oti felépült, mégis milliós rétegnek biztosít ma már egészségügyi védelmiét és ad táppénzt, ad szülési és gyermekágyi segélyt, meg egyebeket hatalmas, milliós tételekben. Ha ezt figyelmhe veszi az ember, akkor nem lehet csak könnyelműen és egyszerűen beszélni az Oti-ról, hogy attól az Isten mentsen meg bennünket. Ezt fólee: olyanok mondják, akik nincsenek rászorulva, akik anyagi viszonyaiknál fogva egészen más körülmények között élnek. Ezieik kívánják, hogy az Isten ments© meg őket ettől az intézménytől, nem pedig azek, akik rá vannak utalva, akik befizetik ebbe az intézménybe tagsági járulékaikat» mint ahogyan a munkáltatóik is befizetik a rájuk eső részt és sokkal többet tudnánk nyújtani, ha az állami hoizzájárulás is úgy folynék be, mint ahogyan azt a törvény előírja. Ha szociálpolitikai alkotásokat csinálunk, ezek így is, úgy is terhet fognak jelenteni. Pénz nélkül, anyagi hozzájárulás nélkül ezeket úgy sem lehet megcsinálni. Elég tragikus az Oti szempontjából, hogy most is 100 milliós hátralékkal ktell küzdenie, amelyet azok a munkáltatók vontak el, akik a járulékot levonták ugyan a munkásoktól, de nem fizették be. megrövidítve ezzel a beteg, az öreg, a rokkant munkásokat, akiknek a járadékai annyi százalékkal csökken, amennyi nem folyt be az Oti-ba azokból az összegekből, amelyeket a munkásoktól levontak. Mélyen t.~ Képviselőháiz! Igen. én most már reklamálok és a mezőgazdasági munkásság szociálpolitikai: védelme terén kissé gyorsabb ütemet szeretnék látni. Én elismerem a családvédelmi alap nagyjelentőségű karitatív munkáját éa minden elismerésem azé a szervé, amely ezt a családvédelmi alapot igazgatja, irányítja, szervezi aiz országban és próbál toldozni, foltozni ott. ahol lehet és ahol az anyagiak erre módot adnak. De nem lehet megoldani mindazokat a szociálpolitikai elgondolásokat, amelyek egy modernebb,szociálpolitika alapját képezhetik, ebekkel a juh-, kecske- és egyéb akciókkal, amelyek különben a maguk helyén igen célszerűek lehetnek és nem lehet megoldani az Oncsa-házakkal sem. .Tohan Béla adatai borzasztó képet festeneik az ország egészségügyi állapotairól. Az emberek egészségügyi védelmét csak akkor tudjuk biztosítani, ha a mezőgazdasági munkások is kellő módon, törvényesen megalapozott kötelező szociálpolitikai védelembem részesülnek. CÜgy van! Űgy< van! bal felől.) Ha tehát a földmívelésügyi miniszter úr súlyt helyez, mint ahogy nagyon helyesen súlyt helyez a mezőgazdaság fejlesztésére, akkor ,a miniszterelnök úrral egyetemben helyezzen súlyt arra is, hogy most mtár jöjjenek a Ház színe elé a mezőgazdasági munkásság szociálpolitikai védelméről szóló egészséges törvényalkotással. De .szólnom kell még valamit arról a földreformkérdésről is, amely a zsidó birtokokkal kapcsolatos. Egyes képviselőtársaim szóvátet\ék azt a furcsa helyzetet, 'amelynek lépten-, nyomon mi is tanúi vagyunik. Mi is látjuk, milyen játékok folytak a vidéken; ezekkel az úgynevezett zsidóibirtokokkal. Amikor az idevonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltuk, én azt mondtam, kötelezni kellene a földművelésügyi miniszter urat. hogy az e törvényalapján juttatásiban részesült új földbirtokosok névêse 1Ù43 november 18-án, csütörtökön. 435 sorát esetről-esetre hozza a nyilvánosság' elé. (Mozgás a bat*» cUdön.) Araikor ezt a gondola^ tot felvetettük, az én fejemben már ott motoszkáltak azok a gondola to'k, amelyeiket most egyes képviselőtársaimtól hallottam, olyan formában, hogy: hja, a zsidóbirtokiak? azokat nem a parasztok kapták, hanem mások, az előkelők, az úgynevezett középoszály tagjai kapták, akiki most kihasználjálk ezt a kedvező konjunktúrát. Üj földbirtokosréteg születik, az az új földbirtokos réteg, amelynek a földhöz vajmi kevés köze van, talán csak annyi, hogy stabilizálja, a vagyonát, a most szerzett vagyonát. (Csorna János: Vagy ingyen kapja!) Mert amikor a textilkereskedő-, aki nagy jogosítványt kapott és szédítő módon keres, szerez földet, azzal nem érjük el a birtokpolitikái célt. Mondta nekem az egyik kereskedő, aki egyszerű ember volt és kereskedő lett, hogy tízezer pengővel indult meg és két év alatt már 250.000 pengő tiszta vagyonnal van, mert minden hónapban megvan legálisan a tízezer pengő jövedelme. Ez szerény kereset, mert tudjuk, hogy most az új kereskedelemben ennek kétszerese, sőt háromszorosa is jelentkezik. Mondom, amikor ezek vetik rá magukat a földre, — és nem mindenkinek sikerül úgy, mint Kovacsevies Milentkómiak — akkor nem érjük el azt a célt még a zsidóbirtoknál sem, hogy magának, a mezőgazdasági népességnek kezére kerüljön a föld, amely már ezer esztendő n keresztül ott vérzett és verejtékezett ezen a földön, hogy az verhessen gyökeret ezen a talajon. Mai is állítom és az események talán igazolnak most már, hoigy öinraaigabiami véve azért mégis nagyszerű vo-H, hogy létrejött ez a zsidótörvény a mágia rendelkezéseivel, mert példamutatónak szolgál arra, hogyan lehet foldbirtokreforanot csinálni az eljövendő időben gyorsan* jól és kevés amyaigi tőkével. Nem helyeslem viszont, amit most látunk éfe tapasztalunk, írják nekem is, hogy a községi jegyző, aiki vitéz, kapott egy tekinté-iyeis birtokot, a másik egy disznókereskedő, aki vitézjelölt ezi'dőszie

1rint, szintén kapott egy másik birtokot, de a szegény emberek — hiszen az anyagi fölit ételeik ezeknek nincsenek is meg hozzá, míg amazoknak jobban megvanuaikl — nem kaptáik. Méltóztassék elképzelni, ha a földbirto'kpolitikad kérdéseket így oldják meg ebben ai puskaporos levegőiben, milyen lelki hatást vált ez ki az embereknél. Nem kívánatos a földművelésügyi kormányzat, de az ország jól felfogott érdekében isem, hogy ez legyen a földbirtokreform. politikájának irányvonala, mert ez keservesen megbosszulhatjia majd magát. Nagyon kérem magát a föídmívelésügyi miniszter urat, nézzem, utánia ezeíknek az itt el-; hangzó dolgoíkniak. Módjában van felülvizsgálni ezeket a kérdéseket. Hiszen nekem azt mondják Pécsett: elvették ugyan a zsidótól a szőlőt, 'de' kapott-e egyetlenegy vincellér is! Tessék megnézni, nincs olyani közülük, aki kapott volna, ellenben klapott talktarékpénztáiri igazgató, kapott ügyvéd és így tovább. Sorra rendre elmondják nekem, kik é» mit kaptak. Ejrre énbennem is lázadozik a vér, amikor azt látom, mert akárhogyan támadtam is én a kormányzatnak azt az intézkedését, anuel-lyel idehozta ezt a zsidó földbirtoikkérdést, mégis reméltem, hogy ennek végrehajtása során egy tapodtat, előrejut a földbirtokpollltikai kérdések: egész, séges szellemben] való megoldása. De nem gon-