Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-339

Az országgyűlés képviselőházának 339. T. Képviselőház! A megszállás ideje alatt, mivel az idegen államhatalom semmi gondot a legelőkre nem fordított, legelőink tökéletesen begaziosodtak. és különösen a székelyföldi le­gelőknek igen nagy veszedelmet jelent a szőrfű nagymérvű elterjedése. Nem tudom, hogy ezt a szőrfűt tudományos néven hogyan nevezik, de valójában azt látom, hogy ahol a legelőkön a szőrfű uralkodik, ott az állatok ahelyett, hogy megjavulnának» teljesen tönkireímennek, mert ez a szőrfű használhatatlan. Ez a vesze­delem nemcsak a közületek legelőit, veszélyez­teti, hanem a magánlegelőket is, hiszen vannak cimborasági, társas legelők a Székelyföldön. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a legelőjavítási segélyt ne vonja: meg ezektől a magánlegelőktől sem, hiszen ezek mind kisgazdák tulajdonában állanak. Továbbá tisztelettel kérem a földmívelés­ügyi miniszter urat, hogy minél több retgyalút, valamint legelőhasogató boronát küldjön Er­délybe, hogy ott a legelőinket fel tudjuk javí­tani. T. Ház! Meg kell emléfceznem pár szóval a vadászatról is. (HaMJuk! Halljuk!) Ezen árté­ren az egész országban, de különösen Erdély­ben, ahol rengeteg sok havasunk van, igen sok tennivalónk van. Egy embernek vadászati idej'e 25—30 esztendő, hiszen 25 éves korban kezdi, mert akkor leszi nagykorú, akkor adnak neki fegyvertartási engedélyt, és ötvenéves koron felül már .a vadászatot nemigen gyakorolják. (Elérik derültség.) Erdélybe» tehát jelenleg azok az emberek vadásznak, akik az erdélyi megszállási huszonkét esztendeje alatt nőttek fel, és akiknek a vadászkultúráról igen kevés fogalmuk van. Tisztelettel arra kérem a föld­mívelésügyi miniszter urat, hogy legalább a szegényebb sorsú falusi vadászoknak méltóz­tassék ajándékba küldeni egy-egy vadászati szakkönyvet, hiszen ha nem is szeretnek ol­vasni azok a falusi harisnyás emberek, de a vadászkönyvet igen szívesen elolvassák, és ezzel is lehetne emelni a mezőgazdasági kul­túrát. (Zaj.) T. Képviselőház! Állítom, hogy egész Er­dély; területén egyetlenegy kiképzett vadőrünk nincs, aki a nemes vadak ápolásáról, vagy a nemes vadak védelméről gondoskodni tudna» Tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék még ennek az eszten­dőnek a folyamán, illetve, ennek a télnek a, fo­lyamán vagy Marosvásárhelyen, vagy Csíksze­redán egy vadőri tanfolyamot létesíteni és minden szerződtetett vadőrnek azon való meg­jelenését kötelezővé tenni. Trmészetesen. ingye­nes tanfolyamra gondolok, hiszen a vadásztár­sulataink olyan kezdetlegesek és olyan anyagi körülmények közt élnek, hogy nagyobb megter­helést nem bírnának el. T. Képviselőház! Tudomásunkra jutott, hogyha vadászatból az államkincstár több mint 25 millió pengőt vesz be, ezzel szemben vadá­szati eélokira a költségvetésben a földmívelés­ügyi miniszter úr 64.000 pengőt állított be» Ezt a 64.000 pengőt igen kevésnek találom. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, mél­tóztassék odahatni a pénzügyminiszter úrnál és kiverekedni e^gy nagyobb összeget erre a cél­ra» (Êérik derültség és faps.) T, Ház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy igen t. képviselőtársaim itt elmosolyog­ják ezeket a dolgokait» (FeikiéUások a szélső­baloldalon: Dehogy!) pedig igen sokszor köny­üíése 1943 november 18-án 3 csütörtökön. 425 nyes szemű és síró emberekkel találkoztam, akiknek a medvék megették az állataikat Ker rületembena múlt esztendőben. 19 dainab számos állatot ettek meg a medvék, és amikor a terü­let vadászbérifődét felelősségre vontam és azt mondtam,, hogy fizesse meg ezeknek a szere n ^ osétlen kisembereknek a kárait, akikor azt fe­lelte nekem: tekintettel arra, hogy ezek a med­vék a földmívelésügyi minisztérium tulajdoná­ban vannak, és nem kaptam kilövési engedélyt, kérjem a kártalanítást a földmívelésügyi mi­nisztériumtól. Arra kérem, a földmívelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék erre a célra egy alapot beállítani, (Helyeslés,) hogy nagyon indokolt esetekben, legalább olyan esetekben, aimikoir csak egy-két darab állatja van az ille­tőnek, és^azt megeszik a medvék, ezeket lehessen kártalanítani (Taps u középen*) Ha. pedig ez le­hetetlen volna, akkor arra kérem iá. miniszter urat méltóztassék a medvét dúvadnak minősíteni, hogy azt az esztendő akármelyik napján le le­hessen lőni, mert szerintem., a medve csak ad­dig nemes állat, míg szelíden erdei fűvel vagy málnával táplálkozik, de amikor a szegény szé­kely kisgazdának igavonó és tejet adó tehenét megeszi, akkor veszedelmes dúvad, a legvesze­delmesebb ellenség, és. méltóztassék, miniszter úr engedélyt adni, hogy ezeket kiiőhessük. (Élénk helyeslés és taps a ba$oidaloM.) T. Képviselőház! A beszédidőm lej 'til* ci S cl miatt csak röviden, egypár szóval a közellátás kérdéséről kívánok szólni. (Halljuk! Htalkjuk!) Erdély egészen törpe birtokosai a; kenyérga­bona- és zsíregységeik beszolgáltatását elég ne­hezen tudják teljesíteni, és azért kívánatos len­ne a Jurfösek-féle rendeletnek egy olyian irányú módosítása, hogy például az olyan községek, amelyeknek határai a tengerszíne felett 6—800 méternél magasabban feküszmek, 40 vegyes, cso­portbeli egység mellett öt búza- és öt zsíregy­séget szolgáltassanak be.. Kívánatos lenne to­vábbá a húsz aranykorona, kataszteri tiszta jö­vedelmem aluli földek gazdáinak családtagon­ként 3 aranykorona mentesítésben való részesí­tése, mert >ez nemcsak a kenyérgabona-ellátást tenné egyszerűbbé, hanem a nagy- és aprójó­szág részéré az abralktakarmányt is jelentené, ami biztosítaná ezeknek a törpebirtokosoknak az önellátását. T. Ház! A vágómarha-igénybevétel a mai rendszer mellett súlyos anyagi terhet ró egyet­lenegy rétegre, az állattartó gazdákra. A szük­ségletek vidékek közti felosztásánál nem. vették figyelemibe, hogy Erdélyben igázás céljára csak­nem kizárólag szarvasmarhákat használnak, nem vették továbbá figyelembe azt, hogy Erdély nagykiterjedésű legelői igen nagy marhaállo­mányt igényelnek. Arra az, átmeneti időire, míg a közszükségletekiet a piacon nem lehet biztosí­tani, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület javaslalot terjesztett a közellátási, valamint a földmívelésügyi kormányzathoz. Arra kérem a földmívelésügyi manisatar urat, hogy ezzel a tervvel foglalkozna méltóztassék. A mezőgazdasági vas és szeggel való ellá­tásról szerettem, volna még szólni, de az időm lejárt, és így csak ammyjit mondok róla, hogy a Székelyföldön eddig az ipartestületen keresztül 20%-át kapták a gazdák a szegeknek. Ez lehet, hogy Magyarországom, helytálló szám, nálunk azonban, ahol minden székely emiber fúró­faragó emib er, és mindenki maga csinálja meg a maga gazdasági szerszámait, ez nem elégsé­ges, azért kérem, hogy ezt a 20%-ot 50%-ra mél­tóztassék felèmeiui, (Hel<yes\ és a kö&épen.) 60*

Next

/
Oldalképek
Tartalom