Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-339

^âo As országgyűlés képviselőházának 33Ô. ülése 1943 november ÍS-á% csütörtökön. Az egész ország kisgazdatársadalma tisztában van azzal, hogy háború van; mindenki tudja, bogy ez a háború súlyos ainyagi terheket ró a gazdára. Én itt, a nemizet színe előtt Ígérem az erdélyi magyar, de főleg a székely kisgaadatársadalom nevében, hogy a mi erős, törhetetlen magyar vérünkkel at mi nagy, magyar nemzeti feladatunk tudatát an; eleget teszünk gazdái kötélességeinknek, ha kell, imég azon felül is, amire a paragrafusok parancsszavai köteleznek, kérem azonban, a földmívelésügyi miniszter urat, hogy azokat a dolgokat, amiket itt beszédemben elmondottami, méltóztassék megvalósítanál. Mivel ai magam részéről azt látóim hogy a földmívelésügyi miniszter úr személye, valamint 'közvetlen munkatársainak személye is, akiket nagyon jól ismerünk, és akikről tudjuk. hagy a múltban is a mi mezőgazdasági életünk fellendítését szolgálták, elég garancia arra, hogy ezeket meg is fogják valósítani, a költségvetést pártom nevében megszavazom. {Élénk éljenzés és taps a jobb^ és a baoldaon. — A szónokot számosan üdvözMk.) Elnök: A pénizügyminiszteir úr kíván szólani. ReménykSchnelller' Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Van szerencsém! beterjeszteni a Német Birodalommal 1942. évi Október hó 24. napján kötött imiasiodik adóügyi pótegyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot és annak indokolását. Tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot indokolásává! együtt kinyomatni, szétosztatni és részletes tárgyalásra a pénzügyi- és külügyi bizottsághoz utasítani. Egyúttal bejelentem, hogy előadóul Cselé nyi Pál képviselő urat és helyettes előadóul Czermann Antal kéipviselő urat kértem, fel. Elnök: A Ház a törvényjavaslatot , kinyomatja, tagjai között szétosztatja, és részletes tárgyalásra a pénzügyi- és külügyi bizottsághoz utasítja. Az előadó úr és Ihielyetteséniek: személyéire vamatkozó miniszteri bejelentést a Ház tudomásul veszi. Folytatjuk a földmívelésügyi tárca költség. vetésének vitáját. Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: B. Szabó István, Einök: B. Szabó István képviselő urat illeti a szó. B. Szabó István: T. Ház! Amidőú partom részéről az 1944. évi költségvetéshez hozzászólok és annak egyes, kérdéseit bírálom és kifogásolom, teszem ezt nem azért, mertaa ellenzéki padokban ülök, és mintegy hivatásszerűen kritizálnom kell, hanem azért, mert én is. aki éppúgy, mint az előttem szóló t. képviselőtársam, gyakorlati kisgazda vagyok, aki lent a legegyszerűbb nép között élek, ahol naponta látom és hallom, de a magam kis gazdaságomban is tapasztalom a mezőgazdaság sérelmeit, azt tartom szükségesnek, hogy itt a legillejtékesebh fórum előtt tegyek egyes kérdéseket szóvá. Nem a tárca egyes számszerű részeit kívánom itt tárgyalni, hatnem a mezőgazdasággal kapcsolatban

1 a gyakorlati éledben előforduló egyes kérdéséket, egyes földmívelésügyi rendeleteket; kívánok tárgyalni. Sajnos, nem mondbatom ugyanazt, amit az. előttem! felszólaló Kiss Kálmán kisgazda

> barátom mondott, hogy a földnaívelésügyi miniszter úr intézkedéseit olyanoknak tartom és látom, amelyek a kisgazdák gyakorlati igényét teljesen kielégítik. Egyébként majdnem azt látoimí Kiss Kálmán barátom bestédéből, hogy mint kisgazda ugyanazt innen, erről a helyről is elmondhatta volnai, mert ő is tárgyilagos bírálat tárgyává tette ós kifogásolta mindazokat a kérdéseket, amelyeket nem lát megvalósítva, de amelyeket megvalósítandóknak tart. Mi semi^ teszünk egyebet, minthogy, ugyanezeket kívánjuk leszögezni. T. Ház! Az előadó úr előadói beszédében azt mondotta, hogy a háború előmozdítja a jobb értékesítést. Nem tudom, hogyan értette az előadó úr ezt a mondatát, mert a háború tényleg előmozdította sok mindennek értékesítését, de f nagyon jól tudjuk, hogy a, mezőgazdasági termelvényeky árát maximálták, azoknak árát megállapították, a háború tehát semilyen befolyással nem lehet ezeknek áralakulására, ha csak maga az előadó úr is nem ai feketepiacra gondol. Azt is mondotta az előadó úr, hogy aa árral előbbre lehet mozdítani a mezőgazdasági termelés helyzetét. De éppein az árral el is lehet pusztítani, tönkre is lehet tenni a mező gazdaság helyzetét. Nézetem szerint jelenleg, a mostani gazdasági árpolitikai mellett éppen az utóbbi eset áll fenn. A mezőgazdaság helyzete Magyarországon sohasem volt valami nagyon rózsás, és ellentétben a körülöttünk lévő többi ' kultűrállamokkal, nálunk valahogy mindig mostohagyermekként kezelték a mezőgazdaságot. Ennek bizonyítékai az, hogy az országnak mezőgazdasággal foglalkozó kisparásztsága valahogyan mindig olyan szomorú és hátrányos helyzetben volt, annak ellenére, hogy talán ő végezte mindig ebben az országban a legnehezebb és a legtöbb időt igénybevevő testi munkát, és mégsem volt olyan az anyagi helyzete, amilyent munkája utáni joggal megérdemelt volna. Ha kifogásoljuk napjainkban! azt, hogy a kisparasztiság mezőgazdasági kulturtfoka még mindig talán bizonyos kívánnivalót hagy hátra^ amikor nem halad kellő mértékben' a termelés tekintetében, az elmaradottságot igen nagy mértéklbeai talán oda vezethetjük; vissza, hogy nem törődtünk eléggé az ország parasztságává!. ^ Az utóbbi időben nagyon sok olyan intézkedés történt, amely a múlt hibáit és mulasztásait van hivatva pótolni, különösen! a mezőgazdák szakoktatása terén itapaszitajliható örvendetes, javulás. Nagyon bevált az a hárem hónapos teli mezőgazdasági tanfolyam, amely az országban a fiatal gazdák ezreit

1 neveli az úgyinieveizett kalászos gazdák csoportjában. Azok a- kisgazdák etséken a tanfolyam ok otn bizonyos kedvet kapnak a, szakszerű továbbtanuláshoz és bizonyos egészséges verseny fejlődik ki közöttük (Egy hang a szé sőhaloldalom; Szívesen részt is vesznek benne!). örvendetes a mezőgazdasági szakiskolák szaporítása is, ami lehetővé teszi az ifjú gazdanem zedéknek a szakszerű mezőgazdasági művelés elsajátítását. Itt van egy nagyon fontos körülmény. Nem szabad, hogy elkerülj© figyelmünket azt hogy ezek a szakiskolát végzett gazdák az, iskolákalt elvégezve, viss-za is klemül jenek az ő kis vagyonúkba, az ő kis birtokukba és amikor az iskolát elvégezték, ne kívánják, hogy mindjárt valami fix állásba vagy pedig irodai íróasztal mellé kerüljenek, mert akkor az iskola nem» érte ei célját. Az ország egyetemles érdeke