Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
424 Az országgyűlés képviselőházának 339 T. Képviselőház! Az erős propaganda következtében Erdély egész területén igen nagy mértékben elterjedi az olajosmagvak -termesztése, de nincsenek a terméshez képest megfelelő ojajmagütő üzenneúnk és tároló helyisiélgünk. (Ügy van! ú'gy van! a középen.) Hogy másít ne is említsék, például Udvarhely vármiegyében a múlt esztendőben egyetlenegy ilyen olaíjmagütő üzem sémi volt, s így gazdáink kénytelenek voÍrtak a TO—80 kilométeres távolságban lévő marostor da vármegyei Kibéd községbe hordani be a napraforgómiagtermésükeit, ami igen mnegnebe; zítette és nagymértékben gátolta az esztendő olajostoagteraiésének fokozását. Tudomásomra jutott, hogy ezeik a kis malomüzemek ebben az esztendőiben; fcartellbe léptek, és bár az idei próbaütések szerint egy métermáasia napraforgómagból 20 liter olaj lesz, ennek ellenére mégis csak 14 litert szolgáltatnak ki, bár vanj egy. olyam rendelkezés, amely megtiltja, hogy az olajtól vámot vegyenek. Tehát csiak a pogácsának kellene visszamaradnia a mailímos számára. Arra, kérenva foldmivelésügyi miniszter urat, méltóztassék itt is a gazdatársadalom segítségére sietni és megvédeni őket étitől w kártól, (Helyeslés.) A silóépítési mozgalom — legalább nálunk. Erdélyben szintén elérte célját, kisgazdáink rengeteg sok silót építettek, de nem tudnak szeeskavágó és szártépő gépekhez^ hozzájutni. (Úgy van! Ügy van! a közéven.) Ezért arra kérem a foldmivelésügyi miniszter urat, hogy az iparügyi és kereskedelemügyi kormányzattal egyetértőleg találja meg a módját annak, hogy megfelelő mennyiségben szártépő és siizecskavágó gépek álljanak a kisgazdatársadalom rendelkezésére, mert ellenkező esetben az eiïész akció nem ér semmit és állítom, hogy a jövőben silóink emiatt üresen maradnak. Az állattenyésztés fejlődése ia törvényhatósági állattenyésztési alap létesítésével részben már megoldást nyert. De megoldatlan szinte egész Erdélyben az apaistállók kérdései A megszállás ideje alatt az idegen unalom erre a világon semmi gondot nem fordított. A múlt esztendőben Érdélv különböző részeiben igen sok helyen történt meg, hogy az állami ménes kihelyezése éppen azon akadt meg, hogy nem volt egyetlenegy istálló, amely az igényeknek megfelelt volna. Arra kérem tehát a foldmivelésügyi miniszter urat. hogy itt is egy nagyobbmérvű támogatásai jöjjön a falvak,, a közületek segítségére, hiszien erdélyi viszonylatban beszélve', ott ai klövet. fát, cserepet házilag elő lehetne állítani s ezeknek az istállóknak a felépítése csak a pénzhiányon akad el. Á lótenyésztéssel kapcsolatban szintén köszönetet kell mondanom a foldmivelésügyi miniszter úrnak. Már a múlt esztendőben kér^ tem, legyen figyelemmel a székely, ; hegyi lovakra. Ezek évszázadok során át -valósággal összenőttek a székely kisgazdatársadalomuial. hiszen igénytelenségüknél fogva & azért, mert nagyon jól bírjáka hegymászást és igen nagy a teherbíróképességük, azon a vidéken nélkülözhetetlenek. A foldmivelésügyi miniszter úr el is rendelte' ezeknek a lovaknak a törzskiönyvezését. De nem történik kellő gondoskodás az utódaikról. Mély tisztelettel arra kérem a foldmivelésügyi miniszter urat, hogy mivel ezek a lovak inkább a kisgazdák kezén vannak, akiknek nincs módjuk négy lovat tartani kettő helyett, méltóztassék! már a választási csikókat is megvásároltatni, mert különben lelkiismeretlen kupecek kezeibe kerülnek, akik másfélülése 1943 november 18-án, csütörtökön. éves, kétéves korukban befogjiák azt az állatot, ami veszélyezteti ennek az értékes állománynak az utánpótlását. (Helyeslés a középen.) Al juhtenyésztés minőségének fejlesztése terén is igen nagy lendülettel haladunk előre Erdélyben, hiszen az erdélyi kisgazüák kezén lévő rackaállományt már feljavítottuk eigája,kosiolkfcai. Szükségesnek tartom, ennek az akciónak továbbfolytatásiát. De szükségesnek tartom azt is, hogy Erdély területét tenyészkerületekre osszuk fel. Ennek során tájanként meg kellene állapítani, melyik juhiajtai a legjövedelmezőbb, és a gazdatársadalmat rá kellene szorítani, hogy ezt a jnht'ajtát tartsák. (Ügy van! Úgy van! a íközépen.) Ha meg lehet csinálni ezt a lótenyésztésnél és a szarvasmarhatenyésztésnél, miért ne lehetne ugyanígy megcsinálni a juhtenyésztésnél is. Itt külön fel kell hívnom ai foldmivelésügyi miniszter úr figyelmét egy igen értékes jubfajtára, a karaküijuhra. (Mozgás a középen.) A megsaáaiás, ideje alatt Besszairábiából hoztunk be óriási nagy pénzekért ilyen kosokat, és ezeket az erdélyi rackákkal kereszteztük. Utódaik olyan értékes prémet adnak, hogy még a szakemberek közül isi igen kevés tudja, miegálktpítani, hogy nem valódi perzsa-e az:. (Ügy /mm! Úgy van! a középen.) Ez tehát nemzetgazdaságilag igen nagy értéket képvisel; Igaz, hogy a foldmivelésügyi miniszter ár már ebben az esztendőben is ellátott miniket olyan-amilyen kosokkal. (Élénk derüdség.) Azért mondóim, hogy »O'iyam-amilyen kosokkal«, mert ezeknek a fajta,-jellegével , a gazdák nincsenek megelégedve s ebből következtetjük azt, hogy azok nem tökéletes magas vérből származtak. Arra kérem ai földművelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék az anyákat i s , törzsikönyvelni és ezekneík az anyáknak leszármazottairól, utódairól • gondoskodni, miért az a helyzet, hogy annak a, kisgazdának, akii 18—20 darab juhot szokott tartani, erdélyi viszonylatban, illetve székelyföldi viszonylatban nem áll módjában, hogy az állományát a legelső esztendőben a duplájára emelje, 40 darab juhara szaporítsa fel és ezért még a jerke-bárányokat is levágja, amelyeik egy-miáisfélnaposi korukban kerülnek levágásra és igen nagy jövedelmet biztosítanak. Arra kérem a foldmivelésügyi miniszter urait, hogy méltóztassék ezek utódait, a r jerkebárányokat legalább a bőrértékben felvásárolni, felnevelésükre vállalkozó kisgazdák közt kiosztani. (Helyeslés a középen. — Egy hang a középen: Éljen a székely perzsa.) Igaz, hogy a foldmivelésügyi kormányzat ezekre a 'dolgokra eddig is gondot fordított. Én ezt az összes karalkültenyésztők nevében, a foldmivelésügyi miniszter úrnak hálásan megköszönöm. (Éljenzés.) T. Háte! Állattenyésztésünk legfontosabb alapja és fundamentuma a ió legelő. A legelőés rét'kiatasizitereket egész Erdély területén sürgősen felül kell vizsgálni, mert a felvételek óta a művelési ágak tekintetében lényeges változások történteik. Meg kellene állapítani szakközegek által a rétek és legelők termőképességét, illetőleg teherbíróképességét, mert mindaddig, míg ez mieg nem történik, komoly legelőgaz das ági tervet alig lehet megvalósítani. (Ügy van! a <közepen.) Ez az adatfelvétel Erdélyben <már mégis kezdődött, azonban szükség volna az. egész apparátust legalább a négyötszörösére felemelni, mert hai ez nem történik meg, belátható időn belül nem tudják a munkájukat elvégezni.
