Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
Az országgyűlés képviselőházának 339. hiszen köztudomású, hogy mi elsősorban állattenyésztők, voltunk. A takarmáínyimérleg egyensúlyát különöseim akkor óvták és védték, amikor a gabonatermesztés nagyobb mértékben kezdett ai z országban elterjedni. Amikor bevezetik nálunk Magyarországon is a nyomásos gazdálkodást, legyen az 1—2—3—4—6—8—12-es tïyomiásiú, mindig ai rendelkezésre álló takarimánymenyiséghez a meglévő legelő mennyiségéhez és minőséghez igazították minden időben a gabonatermesztésnek azt a keretét, amelyet a nyomásos gazdálkodás juttatott kifejezésre. Az állattenyésztés, fejlesztésénél a mennyiség ] s nagyon] fontos a minőség mellett, éppen aizért különösen kérnem kell azt, hogy az állategészségügyi szolgálatot kiterjeszteni és főleg a kutató munka lehetőségeit biztosítani szíveskedjék. Ami most már az állattenyésztés és takarmánymórieg egyensúlyával szorosan kapcsoln;tos harmadik problémát illeti, ez.-a szántóföldi növénytermesztési kérdése*. Mi igen nagy erőfeszítéseket láttunk és látunk. Itt van például a nemesített búzavetőmag problémája:, amely kétségtelenül sikert ért el és országos vonatko zásokbani komoly eredményt mutatott fel. de azt látjuk', hogy ennek kei ónak lebonyolí, tása elsősorban, sőt mondhatnám, túlnyoniólag a földmívelésügyi minisztérium szerveinek kezében van. Ott van az Országos Növényterme lési Hivatal, a gazdasági felügyelőségek is emberfeletti munkát végeztek és végeznek (ÚgU van! Ügy van!) s ami a legszomorúbb, maga ÍJ gazdatársadalomi mégis áltailábaínj elégedetlenkedik. Mi ennek az oka! Ennek oka a helyes szervezés hiánya. Kérném, a miniszter urat, foglalkozzék a mezőgazdasági önkormányzatok megszervezése problémájával, mert hiába hozunk mii ide akár milliárdosnak nevezett agrárfejlesztő programmât, akár más programmot, ha mi a termelési feladatok megszervezésére fel nem készültünk, ezeket a kérdéseket megoldani nem tudjuk. Annál sürgősebb ez. meri nagyon jól tudjuk, hogy sokszor szinonim, egymáshoz közeli célokat szolgálói szervezetek, ahelyett, hogy egymást segítenék, nagyon sok esetben egymás ellen dolgoznak. Ezt a luxust a háború ötödik évében íiiem volna szabad eltűrnünk így érthetjük meg- aizt is, hogy — mivel teljes szervezetlenség van a növénytermesztés vonalán — ai miniszter úr is kényszerhelyzetekbe jut. Hogy csak egyet hozizak fel, itt van. a szántási jutalmak problémája. Ebben a tekintetben tavalv részletesen kifejtettem már álláspontomat À miniszter úr akkor azt a választ adta. hogy ő jutalmaiznii és nem büntetni akarja a gazdatársadalmat. Nem részletezem e kérdést, de örömmel állapítoin meg, hogy a,z 1944. évi költségvetésben a 16 millió pengős szántási jutalom már nem szerepel. Nagy örömmel állapítom meg, hogy a minisiziter úr tavalyi rossz tanácsadóitól eltávolodott ég. az élet és igaizság útján halad, de ugyanakkor méltóztassék megengedni, nekem, hogy feltegyem a kérdést: miként méltóztatott feil használni ezt a 16 milliót a mezőgazdaságfejlesztési törvény keretein béliül? A múlt évben november 12-én a földmívelésügyi miniszter úr a következőket mondotta (olvassa): »A költségvetés összeállításánál törekvésem kettős volt. Az egyik irányban el akartam érni azt, hogy az agrárpolitikai célok egyeniogusíttassanak a nemzet első célkitűzéseivel. Bízom abiban, hogy a költségvetés segítségével sem; külső, sem belső politikával a földmívelés frontját át nem törhetik«. Mi most az 1943- évi . KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ülése 1943 november 18-án } csütörtökön. 4d5 költségvetés! vége felé járunk, tehát megvan minden jogcímünk arra, hogy vizsgáljuk, vájjon sikerült-e a földmívelésügyi miniszter úrnak az első vonalba állítania -a magyar mezőgazdasági problémákat 1 ? Ennek kutatásánál a legegyszerűbb, és hogy úgy mondjam, a legkézenfekvőbb módszer, ha a földmívelésügyi minisztériumnak többi minisztériumokhoz való viszonyát vizsgáljuk. A liberális kor az agrárpolitikával szemben aa antipólusr^ helyezte az ipart. Ha mi az iparügyi minisztérium gesztióit nézzük, meg kell állapítanunk, hogy bizony nem az első vonalban áll a mezőgazdaság, mert maga a felszerelés fokozatosan romlik, — nem is beszélek másról, csak a szekér-proiblémáról, a kocsikérdésről, vagy a vas.ellátásról, amely a hazai vas term elesnék egy egészen minimális százalékát tenné ki — ebben a tekintetben sem látjuk tehát azt, hogy az első vonalban van a földmívelésügy. De itt van a kereskedelem. A kereskedelemügyi minisztériummal kapcsolatban azt látjuk, hogy amikor a földmívelésügyi miniszter úr külföldről, igen helyesen, mezőgazdasági gépeket rendel meg, akkor a kereskedelemügyi minisztérium ezt egyszerűen stornirozza, nem engedi be az országba. Meg vagyok győződve arról, hogy a hazai tűzifáéi látásnál is döntő szerep jut annak a kereskedelmi politikának, amely . nem ismeri , el az agrárproblémák és feladatok elsőbbségét. Ha a közellátásügyi minisztériumra, gondolok, itt nagyon hálás területre jutnék, azonban nincs időm ennél részletesen időzni. Egyre azonban legyen szabad felhívnom a miniszter úr figyelmét. A mezőgazdasági munkásság, a törpebirtokosok és általában maga a mezőgazda kinn dolgozik a szabadban. Ha annak nem lesz bakancsa, ruhája, ne csodálkozzunk) azon, amit az előadó úr mondott, hogy csökken mezőgazdaságunk termelésének eredménye. Ilyen időben már nem lehet mezítláb és ruha nélkül dolgozni. A másik dolog pedig az a, bizonyos árpolitika, amelyet a pénzügyminiszter úr annakidején rugalmas árpolitikának jelentett ki és amely rugalmas árpolitika hozta azt a katasztrófát, amelyben az egész agrárélet ma van. (Úgy van! Ügy van! — Tatps a szélsőbaloMalotn.} A pénzügyminiszter úrral látszólag mintha fegyverszünet állana fenm, > ha azonban a pénzügymiimijsizter úr ©expozéjára gondolok!, ő azt mondotta, hogy a mezőgazdasági hiteleket soronkívül be kell vonni. Nekem aggályaim vannak abban a tekintetben, hogy az a nagy, átfogó agrárhitel, amelyet pro futoro most kellene, előkészítenünk 1 , talán 1 szintén végleg elveszítette aktualitását. Ha mármositi áttérünk; a belügyi tárcára, azt látjuki, hogy igen szerves viszony van a két minisztériumi között. Nevezetesen; a földmívelésügyi minisztériumi agrárszociális feladatait tulajdonképpeni száz százalékban átvette a belügyminiszter úr. Nem 'titkolom ugyan, hogy ott egészen jól is vezetik a kérdéseket, ez kétségtelen. Most pedig .rátérek az összehasonlításra az igaságügyminiiisztélriumimial kapcsolatban^ Nagyon, jól tudjuk, hogy a magyar magánjog — hiszen mi a magántulajdon; elvének alapján állunk, — milyen liberális szempontokat ^képvisel. Éppen itt látom a lieignagyobb akadályát annak, hogy az igaaságügyminiszter úr nem ' dolgozik együtt és nem» segíti a földmívelés-