Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-328
30 Az országgyűlés képviselőházának 328. ülése Í943 április 3ö-án, péntekért,. lakosság a közületi élettől, annak közösségi, társadalmi, szociális és kulturális vonatkozásaitól. A közigazgatás gyakorlati művelői előtt köztudomású, hogy valamely közakarat érvényesüléséhez nem elég csupán jogszabály, törvény vagy rendelet, hanem feltétlenül szükség van még bizonyos lelki tényezőkre i&, amelyek az alkalmazás, a végrehajtás során alakulnak ki és teszik élővé az állami akaratot vagy pedig fektetik a feledés, a porosodás homályába a jogszabályokat. És e lélektani momentumok nem az állami akarat végrehajtóinál, a közigazgatás tényezőinél jelentkeznek, hanem a társadalom lelkében alakulnak ki és mint tömeglélekmegnyilatkozások gyakorolnak ellenállhatatlan és leküzdhetetlen nyomást az állami akarat végrehajtóira, a közigazgatás tényezőire. Talán éppen az ebben rejlő nehézségekben kell keresnünk az okát annak, hogy a tanyai kérdést mindezideig törvénnyel vagy törvényerejű rendelettel nem szabályoztuk, nem rendeztük, mert hiszen az a belügyminiszteri rendelet, amely az 1927-ik évben komoly ankétozás után megjelent, valójában nem hajtatott végre, helyesebben mondva végrehajtása leküzdhetetlen és ellenállhatatlan akadályokba ütközött. Mindezek alapján a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat ismertetésénél és bírálatánál véleményem szerint elsősorban arra a kérdésre kell felelnünk, hogy a javaslat konstrukciója számol-e ezekkel a lélektani nehézségekkel, mert ha ezekre a kérdésekre nemmel kellene válaszolnunk vagy csupán jóakaratból lehetne igennel felelnünk, akkor egyidejűleg csak tagadó álláspontot foglalhatnánk el azzal az előbb felállított tételünkkel szemben is, amely különösen háborús időkben az erőgyűjtés feladata teljesítésének fontosságát emeli ki és hangsúlyozza. Az érvényben lévő községi törvény értelmében minden területnek valamely községhez kell tartoznia. Eszerint a tanyai települések mind valamely község kötelékébe tartoznak és valamely község Önkormányzatával és ezen keresztül tehát gazdasági és pénzügyi szervezetével is szoros összefüggésben állanak. A kérdés rendezését tárgyaló jogszabálynak tehát az eredményesség szempontjából nemcsak magukkal a tanyásokkal, hanem az érdekelt önkormányzatokkal is számolnia kell. Önkormányzati szervezeti kérdésről van itt szó, amely egyike a közigazgatás legbonyolultabb problémáinak. Tudjuk nagyon jól, hogy a községi törvény milyen lehetőséget ad a szervezeti változások kérdéseinek megoldására; tudjuk nagyon jól, hogy törvényerejű rendeletünk van, amely felhatalmazza a belügyminisztert ezeknek a szervezeti változásoknak az érdekelt önkormányzatok akarata ellen való végrehajtására és elrendelésére is. Es tudjuk nagyon jól azt is, hogy mindezek ellenére ezen a téren úgy a megoldás módja,, mint pedig az eddig elért eredmények szempontjából milyen leküzdhetelennek látszó és valójában mennyire lenem küzdött akadályokba ütköztünk. Eendkívül helyesnek találom tehát a törvényjavaslat elgondolását, amely a rendezés gerincévé a már meglévő önkormányzati keretek megtartása mellett a szabályrendeleti megoldást teszi. Ennél a módszernél talán az összes elképzelhető -lélektani akadályokat kiszöböltük. Nem kell számolnunk az érdekelt önkormányzatok nagyobb ellenkezésével, hogy hozzájuk tartozó területektől fosztatnak maid meg; nem kell számolnunk a tanyás lakosság húzódozásával. hogy más, akár újonnan felállított, akár pedig meglévő közülethez kerülnek majd. Nem kell a végrehajtás során olyan szervezeti mozgást végeznünk, amely a meglévőhöz, az ősihez, a tradíciókhoz ragaszkodó lélekből etilenhatásokat válthatna ki. Majdnem azt mondhatnók, hogy a javaslat kényes szervezeti kérdésböli leegyszerűsíti a dolgokat a közigazgatási berendezés kérdésévé, hogy azután a, berendezés felállítása után és éppen az új berendezéssel lelkileg is utat vágjon azoknak az eszméknek és gondolatoknak, amelyeknek eredménye a közösségbe való beolvadást, a társadalmi, szociális és kulturális fejlődésben való összeolvadását, jelenti a tanyástársadaloimínak egyéb neimzöti társadalmakkal. T. Ház! Körülbelül egymi-Hió magyar lelket érint a tanyakérdés és ez a szám valóban önmagáért beszél. Ha arra gondolunk, hogy csaknem kizárólag magyar rétegeknői és emellett különleges lelkiségű magyarokról van szó, akkor nemi lehet kétes, hogy az erőgyűjtés feladatának csak úgy felelhetünk meg, ha az eredmény biztosítására a legfinomabb, a leggondosabban kiválasztott eszközöket alkalmazzuk. A fö-ld népe gazdálkodásának eredményesebbé tételére gondolt akkor, amikor a tanyarendszerbe állította be életét. A föld jobb kihasználása után való rajongásában azonban elfeledkezett arró.l hogy a tanyai lakással járó gazdasági előnyök csak akkor teljesedhetnek ki és csak akkor érvényesülhetnek, ha a gazdálkodás eredményességének másik előfeltétele, a közigazgatási rendszerbe, berendezésbe való bekapcso-Iódás is biztosítva van. Minthogy azonban ez a tényező a magyar tanyarendszereknél nem állit rendelkezésre, a tanyás lakosságnak mérhetetlen nehézségekkel kellett megküzdenie és az-ezekkel a nehézségekkel vívott örökös harc és örökös küzdelem minden erejét igénybe vette. Nem volt tehát fölös ereje, fölös energiája, amelyekkel a nemzeti fej-lődésbe gazdaságilag és a kulturális vonalon is bekapcsolódhatott volna. Mármost a' tanyakérdés megoldása ebből a szempontból azt jelenti, hogy új nagy értékék és erőforrások szabadulnak fel, ame-lyek úgy gazdasági, mint társadalmi vonalon a fokozottabb fejlődés lehetőségét, tehát az igazi erőgyűjtést teszik lehetővé. És itt rá kell mutatnom arra, hogy a belügyi kormányzat ennek á javas-latnak a megszerkesztésével is beigazolta azt, men nyíre nem áll az a v&à, mintha az önkormányzatokat el akarná sorvasztani. Egyébként is mindazok a rendszabályok és törvények, amelyek az utóbbi években az önkormányzatok életének újabb szabályozása tárgyában keletkeztek, csak keretet, újabb és megfelelőbb közigazgatási keretet kívántak biztosítani ahhoz, hogy a felfrissült önkormányzat új, jelentős és nemzeti erőt jelentő tartalommal legyen megtöltve. T. Ház! Minden kérdés úgy oldandó meg, amint azt a helyes közérdek kívánja. A tanya elsősorban lokáUs, helyi jellegű csoportosul;! s különleges táji érdekekkel. A tanyai kérdés tehát, mint helyi, táji probléma, kiváltképpen önkormányzati feladat és ezt az elvet a javaislat a legteljesebb mértékben el is ismeri akkor, amikor a szabályrendeleti rendezést teszi kötelezővé. Az önkormányzat, amelyhez a tanyai csoportok tartoznak, a tanyai szabályokban módot talál majd arra, hogy olyain eszközökkel
