Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-338
370 Az országgyűlés képviselőházának 338. tásügyi miniszter: A ínon véd szót is férfira használják! — Zaj a jobboldalon. — R. Vozáry Aladár: Honleány!) Legyen honleány. Nem vitatkozom' ezen továbib, Isten neki. Ellenben a leány-levente intézmény kényes és kínos elválasztását kérném a másiktól. (Helyeslés. — R. Vozáry Aladár: Ügy van! De a rendelet is így szól!) Láttam díszmenetben elvonulni leventeleányokat a zászlóaljparancsnok előtt. Ez valahogyan nem egészen felel meg a női ideálnak, a női eszménynek és annak a gondolatnak, amelynek alapján leányokat nevelünk. Azután csak ott legyen ilyen leventeleány-csoport, ahol van kiképzett uői leventeleány-oktató, hogy az intézmény biztos és jó kezekben legyen. (Helyeslés jobbfelől. Legutoljáira' a papi nyugdíj kérdéséinek nem a rendezésére. — ez sokkal siiagyobb probléma, semhogy ezt miost elintézni lehetne — de a kérdésinek valiamiképpen a jelenlegi viszonyúik között emberségesebb megoldására kéreimi a miniszter urat. Ez) — mint említtettem — meglehetősem rendezetlen kérdés. Ha ide felvonultatnám azt a 3—400 öreg nyugdíjas papot, megrendülnének a t. képviselő urak. (Ügy VictoJ jobbfelől.) Ezek a» egyházmegyeileg megszervezett nyugdíjintézetek zárt számmal dolgoznak és ezért valaki nemi a szolgálati idlő után mehet, nyugdíjba, hanem amikor hely van és amikor bliesen kidőlt, 50—55 évi szioígálat után is. Ezeknek most 300—350 pengő a havi nyugdíjuk, nálunk valamivel jobb. 400 pengő. — de mi ez a inai időben egy beteg, öreg «umber számárai? A költségvetésiből kitűnik, hogy a miniszteir úr* az eddiginél nagyobb összeget bocsát a nyugdíjintézetek rendelkezéséire, ezeknek a nyugdíjas papoknak támogatására, de talán rendkívüli segélj címén még lelhetne valamelyest rajtuk segíteni. A bizottsági tárgyalás során egyik képviselőtársam említette, hogy a minisztériumi főtisztviselői nem szoktak a levelekre válaszolni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. vitéz Makray Lajos: Mindjárt befejezetni. Ezzel szemben mi mindig a legteljesebb előzékenységgel találkoztunk és » legnagyobb hálával vagyunk^ a kultuszminisztérium minidén tisztviselője iránt. Miután teljes hizlalómmal r vagyok a, miniszter úr iráni ési a miniszter 1 úri kulturális és nevelési politikája iránt, pártom nevében és a magam nevében is ezt a költségvetést örömmel elfogadom. (Él'éník éljenzés, helyeslés és taps a jotíb- és n baínlűSomi — A szónokot számosam üdvöz r ik.)\ Elnök: Szólásra következik'? Árvay Árpád jegyzői: Deuikó Mihály! Elnök: Demkló Mihály képviselő urat illeti a szó. Demkió Mihály: T. Képviselőház! vitéz Makray Lajos eleteim szólott t. képviselőtársaim költői szellemű beszédével szemben, amelyben a. nemzet hivatásáról és jövő célkitűzéseiről beszélt, méltóztassanak megengedni, hogy én inkább kultúrpolitikánk gyakorlati céljaira mulathassak rá. ~ Vaü ahány szór a. kultusztárca kiöltségvetését tárgyaljuk, mindig eszeimbe jut megboldogult Klebelsberg Kunó volt kültusztminiszitérnek ÍR. Vozáry Aladajr: A legnaigyobbinak 0 költségvetési beszéde, amelye t akkor mondott, amikor a tanyai iskolák építéséit megkezdette. Aklkoir ugyanis^ azt momidottai, összehasonlítva a magyar' kultúrpolitikát az utódállamok kultúrpolitika jávai, hogy az az ország fogja a ülése 1943 november 17-én, szerdán. Duna, medencéjében megnyerni a kultúricsatát és ezzeil a jövőben az élet csatáját, amelynek az autója előbb fog célhoz: érni. Az egyik: au ló volt a magyar kultúrpolitika autója, a másik pedig az utódállamok kultúrpolitikájáé, (R. Vozáry Aladár: Egyik-másik autó defektet kapott!) Azt .'hiszem, — mint alboigy az előttem szólott képviselőtársaim is t kifejtették és mint ahogy a kultuszmiinliis:zlter úr is- hamigeztatta és a gyakorlatban is igyekszik keresztülvinni — hogy ez a célkitűzés ma is élő valóság a magyar kultúrpolitikában és ezt a célt ai nemzetnek, a képviselőházinak és az ország minden polgárának, minden egyeldnek is közös erővel és minden! erőivel támogatnia kell. hogy megv alósulha sison.. (Hely esi és.) A kultúrpolitika legmagasabb színtjének elérése éppen oiiyaoi fontos memzeitii érdek, mint akár a honvédeiiem, akáir a mezőgazdaság vagy a nemzet bármely más éleitmegnyilyánulása. A Duna medencéjét az a nép fogja vezetni, amely a kfültúrverisenyben első lesz, amelynek több tanítója, több iskolája, több mérnöke» több képzett földművelője és több szakmunkása leszi. (Földesi Gyula: És több gyára!) Ezért aiz ország összes szellemi, anyagi és fizikai erejének megfeszítésévet eé Ikell érnünk ezt ai célt és meg kell valósítanunk ezt a programot. Egy normál kultúirszíntet kell tereimtenünki az országban és ezt a noirmál kulitúrszintet minden erőnkkel el kell, érnünk; az ország minden polgárának el kell _ éraiei Mint ahogy ezelőtt 60 évvel az elemi iskola 4 vagy 6 osztályát tették minden polgár kultúrszínít- _ jenek magasságába, ma az igények megnövekedése, az élieit nagyobb »követelményei folytán ezt a szintet természetesen »fel kell emelnünk, és ea a színt szerinteim a 4 középiskola, illetőiéig a 4 polgári iskolai. Hogy ezt elérhessük, elsőisorban törekednünk kell, arra, hogy az ország analfabétáinak számát a minimiumira csökkentsük le, Elsősoirlban le Skieill szorítanunk az analfabetizmust az, 1% alá, hogy bekerülhessünk atzoknak az európai nemzeteiknek a sorába, amelyek kultúrvonatkozásiban vezetnek. Ma különösem a vidékein, különösen a tanyai viláigban és az elszórt helyeken — sajnos — igen sok analfabéta van, főkép a felnőttek között, akiket a rändle» iskoláztatás fotrmájáham mlár nein lehet megtanítani írásra és olvasásra. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a felnőttek analfabétai-lkurzusa nyittassék meg minden ilyen helyen,, hogy ezt az arányt 1%-ra vagy még az alá szoríthassuk le. A másik fontos teendő a polgárok, összes kategóriái, a földművesek, ipari munkások, napszámosok, kubikusok stb. kulturszíntjénekaz előlbb említett 4 polgári iskola kulturszántjére való felemelése'. Ahol ez miam lehetséges, különösen a tanyai vidékeken, ott legalább 8 elemi iskiolla volna feltétlenül elérendő minden egyes polgárnál, A /harmadik ilyen, fontos tényező és elérendő feladat, amely feltétlenül keresztülviendő, hogy egy tanító egy tanteremben 35 gyermeknél többet ne taníthasson. (Szimyei Merse Jenő vallás és közoktatásügyi miniszter: Tudjuk mi is ezt!) Ez a három tétel_véleményem szerint az ország kultúrpolitikájának három alaptétele, amelynek' megvalósítása nélkül nincsen vezetés, nincsen fejlődés és főkép nem lesz a jövőben kultúrfölény. Most az a kérdés; hogy megvallósíthaitók c ezek a kérdések^ ezek a felad átok a mai viszonyok mellett. Hiszem, ez nagy szellemi, anyagi és fizikai erők mozgósítását jelenti az ország-
