Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

Àz országgyűlés képviselőházának 338. ban és a miai háborús idők eizletknelk az erők­nek m,ás célokra való fordítását igénylik. Ha nézem az ország 1 állapotát és mérlegelem szel­lemi és anyagi erőviszonyait, meggyőződéssel állíthatom, hogy ez, a programi igenis keresz­tül vilhe'tíő. Amint a trianoni kenetek között Klebelisberg Kunó meg tudta valósítani az ő akkori programját, ahogy meg tuiditai valósí­tani 'és kieiresatülvinni Darányi Kálmán ,a győri programoit, illetőleg meg tudta szereizui az ahhoz sízükségesi előfeltételeket, ós amint megszülethetett tavaly a milliárdos' inveszti­eiós program és, a hozzá szükséges összeg, vé-> leményem szerint éppen úgy keresztülvihető ez is, és megteremthetők mindazok iái feltétéi­lek, amelyeik a lkulturálisi fejlődés céljaira szükségesek. A kultuszminiszter úr személye kiválóan alkalmas enineik a nagy kailturprogramimnak a keresztülvitelére. Ehhez csatk a nemzet niagy elhatározása és akarása szükségesi. A munkia megkezdésére és keresztülvitelére van szeren­csém a t. Ház elé a követkeiző határozati ja­vaslatot terjeszteni (olvassa): »A képviselőház az ország általános szellemi nívójának s az or­szág polgárai kul túrnívójának feleniielése és fokoziásiai sízeinpontjából' egységes és országos munkaprogram megvalósítását tartja szüksé­gesnek és e célból 7 tagú pa.rlameniti bizottsá­got küld ki, kiegészítve a kultusz- és pénz­ügyminiszter urakkal vagy imiegibízottaikkal, azzal, hogy ezem bizottság három hónapon be­lül terjessze be javaslatát a Háznak.« Az iskolánkívüli népművelésnek, amir© az ország méltán büszke, fontos kultúr- és neve­lési tényezője a színház. A színház jelentősé­gére és fontosságára előttem szólott képviselő­társaim majdnem valamennyen rámutattak. A színház, van olyan fontos kultúr- és nevelési té­nyező, mint az iskola, de csak akkor, ha a kul­túra terjesztésének ez a módja általános'. Ná­lunk a jelen körülmények között erről beszélni nem lehet. Az ország jelentős milliókat for­dít ugyan a színházakra, de ezekben részesülni elsősorban :azok tudnak^ akiknek pénzlük van s akik kulturközpontokban laknak. Ezért tö­rekednünk kell arra, hogy a lehetőség legszél­sőbb határáig menjünk el s adjunlk módét úgy az ipari munkásságnak, mint a parasztságnak arra, hogy színházainkat látogathassák. Ennek a kérdésnek megoldására is legyen szabad a t. Ház elé a következő batároziati javaslatot terjeszteni (olvwwsa): »A képviselőház utasítsa a kultuszminiszter urat, hogy az állami, vala­mint az államilag segélyezett színházakban az előadások 50 százaléka mélyen leszállított áraik mellett, kizárólag munkások, kisemberek és panasztok részére tartassék, A vidéki színházi koncessziók is azon feltétel mellett adassanak ki, hogy a fenti célra havonta legalább öt elő­adást tartsanak.« Láttuk különösen azokban az államokban! és azoknál a nemz eteknél, amelyek hirtelen törtek elő szellemi, anyagi, fizikai és hadi te­kintetben, hogy milyen fontossággal bir az, ha ia nemzet összeolvad, ha, a muiníkás, a paraszt,. az iparos és az intelligencia együtt van. (Ügy van! a jobboldalod) Ha pedig ezekből a szub­venciókból, amelyek milliókat tesznek ki,, csak a felsőbb osztály óiknak adunk módot a műve­lődésire és a szellemi kincsekben való részese­désre, akkoir nem érjük el soha, hogy az alsó rétegek felemelkedjenek a magasabb szintre. (Úgy van! a joèboldal&n.) Természet esi, hogy az előadott darabok irodalmi, nemzeti, vala­ülése 1943 november 17-én, szerdán, 371 raint emberi és szociális szempontból értékesek legyenek. Hokkly Károly képviselőtársam felhozta a tanítók helyzetét, mioudván, hogy megélheté­sük biztosítására külön munlka utáni futkosnak, majd László Deziső képviselőtársam is felem­lítette az erdélyi esetet, ajhol két tanító is egy ágyban alszik. Nem akarom ezeket a részlete­ket _ tovább folytatni, esalki azit mondom, eK a legjobb bizonyítéka annak, mennyire hátul vagyiunk még a kultúr teendőkben s mennyire fontos, hogy két kézzel és azonnal fogjunk hozzá ezeknek azi anomáliáknak, ezeknek a hát­rányoknak megszüntetéséihez,, hogy valóban el­érhessük a kultúrnerazetek és országok művelt­ségi fokát. Én kalapot szeretnék emelni ezal ka lommal az ország tanítósága előtt (Vozáry Aladár: Meg is érdelmlik!), hogy ezekben a nehéz idők­ben, úgy a múltban,, mint a jelenben, ilyen szerény anyagi viszonyok között, az élet; mos­toha viszonyainak teljes forgatagában, mégis olyan kultúra ivót tudtak ter ernten i az ország­ban, miint amilyen: jelenleg van. Én azt hiszem. üogy az ország (képviselőházában — amint előt­tem szólott képviselőtársaim is felhozták — a miniszterr 1 úrnál is megértésre találták ezek az eszmék s nem fog soká késni az az idő, amikor valóiban emberi módon, kultűrmunkÁ ­sokhoz illő módon élhetnek a tanítók és végez­hetik nagy nemzeti feladatukat Mester Miklós, vitéz Mafcray és Hokky képviselőtársaim ; az állami és felekezeti iskolák ügyét is felhozták, az országban ebben a vo­natkozásban^ igen határozott és igen erős két ellentétes vélemény 1 van, amelyet mindkét fél igen erősen véd. Én pozitív katolikus vagyok, de azt kell mondanom, hogy a katolikus egy­ház előbb-utóbb be fogja látni — amit különb­ben vitéz Makray képviselőtársam beszédében is észrevettem! —>, hogy a felekezeti iskolák, a hitvallásos iskolák csillaga letűnőben vau>. nem azért, mintha nem állnának! hivatásuk magaslatán, neoooi azért, mintha nem teljesít«­nének fontos egyházi és nemzeti missziót, ha­nem azért, mert a nehézkesség és az anyagi erők hiánya miatt, amire rámutatott a kép­viselő úr, a fenntartás és fejlődés tekintetében nem képeisi azt nyújtani a, hitvallásos iskolák­nak, amit a multbani tudlotti nytujtani, ^amikor az egyház befolyása ós' anyagi birtoklása sióik­kal erősebb volt. r De ellenkezik e'zi a népek és nemzetek fejlődésével is. Határozottan elfogad­nám ezt az álláspontot, ha Magyarországán* nemi volna, keresztény irányzatú kormányzat, s nem volna a társadalom és az ország köz­véleményének felfogásai és iránya nemzeti és keresztény, azonban ma nem félhetünk attól, hogy megmételyezéls fog jönni az, iskolába, ha azi állami lesz. Hisizen az egyházak befolyása ma is olyaní tekintélyes az áLlamhatalloimra, hogy el lehet érni ugyanazt, amit ma nem tud­nak anyagival pótolni minden iskolában. (Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Ebben nemi fog a képviselő úr engemi kapacitálni, hiába méltóztatik ezt felém adreisiszálhi, én maradok a hitvallásos isiklolák alapján, amíg miniszter vagyak!) Én) nem aka­rok a miniszter úrral vitatkozni, nelm aí minisz­ter úr felé beszéltem, hamem a képviselőháznak. A saját fel'fogás ornait kötelességem elmondani, mert ez a meggyőződésem. (He'tyüd&j' a szé!ső­baiottâa owi ) Méltóztatnak emlékezni, azt mondta ugyan Darányi Kálmán, hogy Habakuk volt az uto'l'só

Next

/
Oldalképek
Tartalom