Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-338
Az országgyűlés képviselőházának 338. ez a munlka isi tovább segítihessen és tovább építhessen. Népművelő dés i .probléma, amelyet Hotkky Károly t, képviselőtárs ami is sízóváitetlt, at falusi kultúrházak kérdése. Szeretném ezeket inkább müveilődésházakinak, a magyar művelődés házainak nevezni. (He^e^iés a középen.) A művelődésházak tekintetéiben se egyikézzünk; Budapesten is többre vtam szükség, -mint egyre, (Ügy van! Ügy van! a középen.) á& kellene ebből a. legkisebb faluban; is. Az eEutlálni épülő nép- égi kultúrházaik a népművelési szempontok sizéleselbb méltánylásával épüljenek ési szereltessen ek fel. A népművelés területén szteretnénfe azt is felemlíteni, hogy a tanítók és a. .népművelés egyéb munkáiéi, mint népművelési előadók), néha egy egy .egész évad munkájáért 12—14—16 pengő tiszteletdíjíban részesülnek. Mi arra kérnénk a 'miniszter urat, hogy ezek helyett ae. igen csekély tiszteletdíjak! helyett inkább adjon a kultuszlkarmiányzat az ő sízámukra egyegy magyar könyvet, jó magyar könyvet szépirodalmiunk javai terméséből vagy egy. sízép történeti munkát, vagy esetleg éppen aí falusi munkások szíáimára egy-egy lexikont, amelynek adatait ő!ki a kulturáüis centrum otkt ól való elzártságukban a legeredményesebben tudják felhasználni. Ha még egy felelős kulturveizefő aiutoigramdát vagv ajápló sorait is kapják eizekbe a. könyvekibe, alkkor az^ ilyen könyv sokkal gizebb és ösztönzőbb jutalmuk lesz, mint ez. a vitaiba tó értékű pénzösszeg. (Ügy van! Tjmi vám: a, közéven.) T. Ház! A népművelés címe allatt emlíittiük a nép meígismieirésében 1 való művelődés' kötelezettségét, is. A hungarológia feladatköréből a Ip^sürffősebb lenne a magyar és nemzetiségi vidékek lakosságának lelki típuss, személyiségi típus szerinti felmérése. Mintegy a; magyarországi népessé»- íelki kataszterének, lefUki tér* képének eÜkiésizítésére vau szükség. Az államvezetés minden munkásának sezüksége lenne eery ilyen megbízható, módszeres!, rendseeres tdomíányos miunikai eredményeképpen létrejövő lieflki tehénre. Bárlki kerül ia.7. orszáig bármelyük vidékére, mint állami hivatalnok, mint népnevelő egy ilyen előzetesein elvégzett és miegbízihaitó munka alapjaim kellene miár is; mernie az ottani nép karaikterét, a vele való bánásmódnak ebből adódó követelményeit. Szűnnék megfáz, a babonái, hogy az orvoslásliO'z és. a! nepisimietretheß mindenki ért. A xntódszipires szakismeret hiánya egyiknél és a miálsiknál is eisiafki káirtékony Ikuruzislás. A diákjóléti kérdések közül , csak_ egyet teszünk szóvá, de ez nagyon égető: diákságunk szállásviszonyait. Int&rnátusok sokaságára van szükség minden; vonalon. (Űg\y von! Ügy van! .jobbfelŐl.) Ezt elmondották már az előttem szólók is. Tanyai internátusok, tanoncotthonok, középiskolai 'tanulóotthonok szaporítására van szükség, de a 1 egneheKelbbi helyzetben talán eprien a fővárosban tanuló, vidékről származó ifjúságunk vfatn. Légoltalmi pincékben, nyilvános óvóhelyeken lappangtak tudomásom szerint sokan, míg onnan el nem távolították őket és akkor nem egy esetben kénytelenek voltak hazamenni, mert egy ágyrajárási helyet sem tudtak a fővárosban kapni. Felvetjük, hogy komoly vendégforgalmat nem szolgáló, dicsekvésünkre egyébként sem való, utcákat és városnegyedekét is rosszhírűvé tevő egynéhány garniszállót kellene legalább átalakítani diákotthonná. (Selyesiés.) T. Ház! Időnk lejáróban van (Palló Imre: ülése 1943 november 17-én, szerdán. 363 LejártÜ), de gereblyénk alól legalább még egykét dolgot szeretnénk előadni. Az egyik az, hogy nagyon hasznosnak tartjuk, hogy megjelent a 8500-as rendelet, amely a diákegeyesületeknek legalább bizonyos szabályozását jelenti. Megért ez ai helyzet a jótékony belenyúlásra. De ne essélk zokon, hia, felemlítem, hogy összefér-e ezzel a rendelettel, vagy ha forma sízerimt nem is ütköznék ebbe a retndeletlbe, összefér-e egy magas kultúrát jelentő egyetemi város nevével, annak főiskolásaival, hogy az »öregdiák« nevet ezek az egyébként nagyon rokonszenves, tehetséges. — mondjuk — ifjak a szórakoztató ipariban, a bár- és dzsesszkultura szomszédságában vagy éppen területén szerepeltetik» (Felkiáltások: Pécsi öreg diákok!) Nem kívánjuk kedvderítő, sok tetszéssel fogadott és kísért munkájukat korlátozni, csak kérdezzük, nem csinálhatnák-e ezt is más néven? • (Hehieslés Jobbfeő},) Nekünk is vannak éneklő és muzsikáló diákjiaink, de azok a falut járják a magyar dal és a.magyar kultúra szolgálatában. T. Ház! Kiindulási gondoltunkhoz térünk vissza. A legbőkezűbb költségvetés is mindig kicsiny (Ügy vem! jébbfelo.) és ennél a tárcánál különösen kicsiny, sohasem fér bele a mindenkori magyar kultúrpolitika. Nem is szabad, hogy beleférjen. Üj meig új célkitűzéseivel, eszr menyeivel mindig nagyobb kell. hogy legyen a kultúrpolitika a tárcánál, de tudni kell a szűk költségvetés keretei 'között is dolgozni. Ha rövid a költségvetésed, toldd! meg egy lélekkel, egy felelős, hívő lélekkel. Ennek jóleső biztosítékát látom a miniszter úrban és egész kultuszkormányzatunkban, ezért a tárca költségvetését magam és pártom nevében elfogadom. (Elénk éljei.zés és taps jobbfelől és a közéven. A szóno^ kot számosan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Vámos János! Elnök: Vámos János képviselő urat illeti a szó. Vámos János: T. Ház! A honvédelmi tárcán kívül a kultuszminiszteri tárca költségvetése az, amelynek tárgyalásakor a komoly bírálat szempontjából a Ház minden pártja kivétel nélkül, pártokon felül állónak tartja a kultusztárca költségvetését és rendszerint más lélekkel — politikamentesen — szól hozzá mindenki ennek a tárcának a költségvetéséhez. A kultusztárca költségvetésének tárgyalása alkalmával mintha- hallanók ebben a "nagy, hatalmas, sok vihart látott teremben Horatius ajkáról a »Fayete unguis, procul este profani« nemes intelmét és mindenki igyekszik a legnemesebb szellembemj szólni ehhez a tárcához, amikor a magyar ifjúság, a magyar kultúra, a magyar oktatói kar, a vallási béke és a vallásos intézmények nagy ügyét kívánja szolgálni és bírálni. T. Ház ! 1914 előtt a középiskolákat nálunk kizárólag ta, gimnáziumojk képviselték- A világháború tapasztalatai alapján; egyrészt a keresztény kurzus, másrészt az elszegényedett ország meggazdagodási vágya azt a szükségességet vetette fel, hogy gazdaságilag erősödnünk kell, ipari és kereskedelmi pályákra kell vinni ifjainkat. A politikai pártok agitációja mind oda hatott, hogy gazdasági, ipari és mezőgazdasági intézeteket kell állí tárná a középiskolák mellé. (Mozgás. — Az elnök csenget.) Ez a gondolat elég széles körben elterjedt.. A kultusztárca és az érdekelt tárcák költségvetése mindig többet és többet fordított a szakiskolákra (Mozgás.
