Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

364 Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1943 november 17-én, szerdán. -~ Az elnök csenget.), ezzel szemben közvéle­ményünkben bizonyos animozitás, vagy egye­sek részéről bizonyos előítélet fejlődött ki a klasszikus gimnáziumokkal szemben, pedig éz a két iskolatípus nagyon jól megfér egymás­sal. Nekünk kultúrmagyaroknak, kultúr-Ma­gyar országnak, nem szabad lemondanunk ar­ról a klasszikus szellemről, amelyet a közép­iskolák biztosítanak számunkra, viszont nem szabad életérdekünk veszélyeztetésével elha­nyagolnunk a szakiskolák továbbfejlesztéséről való gondoskodást sem. Tudni kell, hogy a klasszikus gimnáziu­mokra továbbra is szükségünk van. Szüksé­günk van arra a ; szellemre, amelyet a közép­iskolák a nemzeti elit kitermelésével nálunk biztosítanak. Amikor le voltunk tiporva, ami­kor Magyarország a legszűkebb határok közé szorítva alig tudott élni, egyetlen fegyverünk a szellemi fegyver volt. A miniket körülvevő kisantantállamokkal szemben kultúrfölényünk­re hivatkoztunk és ennek a kultúrfölényünk­nek elsősorban az a szellem a biztosítéka, amely a klasszikus gimnáziumokból kerül ki. (Ügy van! jobb felől.) A klasszikus' gimniáziumiofk tanterv© zárt egység, amely ha anyagi haszonra való tekin­tet nélkül nemesebb embertípust kíván kiter­melni erkölcsi alapon, a legtisztább hazafiság, a legtisztább keresztény szellem érdekében^ Er­ről az előnyről nem mondhatunk le. Amikor tehát egyrésizt szakiskoláink révem küzdünk gazdasági felemelkedésünkért és azokat a he­lyeikelt, amelyeiket a zsidóságtól elvettünk, és el akarunk továbbra is venni, be akarjuk töl­teni megfellő magyar ipari és más, mezőgaz­dasági saakembereikkel, ugyanakkoir a klasszi­kus gimnázium eszménye mellett kell álla­nunk és arra, kell törekednünk, hiogy ®m a ne­mes klasszikus 1 szieilüiem, arneíy őseinket neme­sekké, emelkedettekké tettei és Európához csa­tolta, nemzetünket pedig Kelet-Európáiban! a kultúrai hordozójává telit?, továbbira is meg­maradjon a társadalomban. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobbaidaion.) Ha a, klasszikus gimnázium túlteng, akkor ez műveltté, de kol­dussá tesz bennünket, ha viszont csak szőlőis­kolák lennének, kiveszne belőlünk a klasz­sziikus szellem; akkor gazdagok, die kal­már szelleműek lennénk. Amiklot a világnéze­tek harca folyik s amikor a jövőt kell biztosí­tainunk. iskoláink által kell biztosítani helyün­ket ós végleg el kell helyezlkednlink világnéze­tileg, hogy vájjon lemondtimlkHei árteól a kultúr­jogumkról. a nenresebb klasszikus sízellemről, amely egyúttal, a tis'zltultabíb keresztény szel; lemet jelenti;, vaigy csatlakozunk alz amerikai business-szellemheiz, amely mindent a pénzen és a materián keresztül néz, avagy kialakí­tunk egy olyan jövő r táreaidalimat, amely • a bolsevizmus gépemberét vesizi típusul, aki ál­talános műveltséggel >meim bír. cisak egyes sza­kokban képzett, egyébként: r lelketlen^ ffépember. Amikor kultúr fölényről beszélünk,, ezt esaik úgy tudjuk biziíoisítani. !hla megfelelő intéziméaiyekiík mellett megfelelő tanári, ok­tatói karunk van. Ennek lélté % illetőleg emel­kedettsége, szellemi felkészültségei, kedve, len­dülete csak akkor van' biztosítva. ha kellő anyaieri támogatásban részelsül és életét, egész családjániafc jövőjét anyagilag biztosítja az állam. » Tavalyi beszédembeui is felhívtam a t. Ház és a kultuszminiszter úr figyelmét atr% hogy a taniári kair, általában véve az oktatói kar" nem kapja rosg a magyar államtól, általában a közületektől azt a (segítséget és anyagi el­lenszolgáltatást, amelyet hasonló képzettségű diplomás pályák tisztviselői kapnak. (Palló Imre: Hzt -már tíz éve mondjuíki!) Gendötoik itt elsőso-rban a bírói karra, a katonatisztii karra, de gondolok még a más diplomás ál­lami, sőt önkormányzat; tisztviselőkre is, akik ugyan a tanárokkal, a tanátókkal egyenlőikép­pen érzik < mat ebben a: korlátozott, anyag­hiányos világban az élet terhét, de nem ará­nyosan. Amíg 1914 >előtt a magyar tanári fcair mint okleveles és egyetemet végzett tisztviselői kar a legelőkelőbb helyen álldfct és meg tudott élni. a társadalom elitje, krémje, vezető rétege volt, addig ma a magyar tanári kar 1 a vidéken, és a fővárosban egyaránt hátra szorult, mert nines kellő ruházaita, kellő megélhetése, már Pedig ahol nincs pénz, ott nincs tisztelet és tekintély. A tanári kar tehát neim különleges elbán ásít. hanem arányosítást kíváni. Tudja, hogy a magyar állam a mai nehéz helyzetben, amikor állami költségvetésünk legnagyobb ré­szét a. katonaságra, és más, szociális intézmé­nyekre kell fordítani, nem adthat annyit, hogy gondtalanul élhessen mindenki, azft várja azon­ban, hogy mais, rendezett státusú tisztviselői karok fizetésével arányoisíttassék; az ő fizeítése is és amikor a jobb világ ^eljön, anyagilag egyenranigú legyen velük és visszanyerje a régi tekintélyét', (Taps a jobbolda on.) 1943 március folyanári) a magyar' közép­iskolai tanári kjar, mind az állami, mind a kü­lönböző felekezeti iskolák tanári kara. memo­randumot nyújtott át a, miniszter úrnak. Ebben szomorú sorsukat feltárják és kérik istátuisuk rendezését. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Eninek a memorandumnak fő tételei a kö­vetkezők: 1. A mai sszéniumos előléptetési rend­szer mellett két évi helyettes tanári szolgálat után, — közben a miniszter" úr nagyon bölcsen már egy évre szállította le a helyettes tanári szolgálat idejét — mindén, tanár 1 azonnal a IX. fizetési osztály 2. fokozatába lépjen. Ez felelne­meg a századunk elején fennállott rendszernek. 2. A várakozási idő miniden fizetési fokozat­iját két esztendő legyen, tehát a kinevezett ren­des tanár a IX. fizetési osztályban * négy, a VIII—VII. és VI. fizetés osztályban pedig hat­hat évet töltsön­3. .A tanároknak tíz százaléka jusson az V. fizetési osztályba, de további jövedelem­emelkedés, korpótlék folyósításával a többi ta­nárniak is biztoiííttassék. Végül 4.: A középiskio­lai iga:zgaók külön rangsor alapján felerészben a VI., felerészben pedig az V. fizetési osztályba jussanak. Ha a kiultusziQiiuiszteir úr, — amint emnek jele látszik — nem is éppen! ebben a költségve­tésben, de a háborús viszonyok hamarosan be­következendő megszűnése alkalmával gondos­kodni fog arról,, hogy a középiskolai tanárok­nak ezt a kérelmét teljesítsék, akkor vissza­állítja azt a régi igazságosabb rendszert, amelyben 1914-ig élt a. magyar középiskolai ta­nári kar és alkkor, számithatunk arra- hogy a magyar tanári kar újra azzal a lendülettel és lélekkel dolgozik, mint eddig, mert anyagi gon'djai.nem lévén, módja van önmagát ié­pezni, van ideje, kedv© és lelke tökéletesen el­végezni a nagy munkát.,. Mert annak, hogy a tanári pálya ma elnéptelenedik, annak, hogy a jövő tanári kar igen szomorú képet mutat, mert a fiatalság nem lép. a ..tanári pályára olyaln, tömegben, mint régen, az az első okai,

Next

/
Oldalképek
Tartalom