Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

Àz országgyűlés képviselőházának 338, na lak: kereszténység. magiyair»ág és népiség. •Általában miniden karajaik két piio.gTOmimja vam: egy .romboló éisi egy építő. Miniden kor néha keveseblb, néha több hevességgel igyek szik eltávolítani az előző hpstr másirányú Pro­gramm jait és helyükön felépíteni a maga lel­kiségéből faikadó újat. Koímlbolja mindén kor igeim soikszorl netmcsupánl & helytelenít, hanem a .lót is és építi néha, nemcsak a helyeset, hanem. a károsait is. Érdekes lenne ebből a szempontból a ma­gyar kultúrpolitika, történetét áttekinteni. Vájjon nem ment-e veiszendlőbei éppen a sajá­tos! magyar értékek leltáraiból a maliiban, sok olyan,, ami pedig kár lenne, hai elveszett volna? És 1 vájjon a neon mindig előnyünkre átvett hatásoknak nem a legmeddőbb maradványait hurcoljuk-e: teher tételképpen;. még mindig ma­gunkkal? Feladatunk azonban nem. az* hogy ezt a vizsgálatot elvégezzük, hanemi csupán az, hogy szelleimtiséigün'k és kultúrpolitikánk nagy irányvonalainak vezetésével vizsgáljuk, ha nem is' szellemi életünk egészét, d© néhány fon­tos parcelláját. (HaiLjttikJ Hátijuk!) Őszinte bizalommal nézünk a közioktatási tanács működése 1 elé. Kérjük; esi vfárjnk tőle ? hoigy oldjon meg sok fontosi kultúrpolitikai kérdést. Hogy nevén isi nevezzünk ezek közül egynéhányat: oldja meg aiz egyre eilkerülhetO'l­lenebb tanterv- és tankönyvrevíziót és szün­tesse meg a teljesen üzleti alapon álló tan­könyvkiadást. A nevelők mind népiskolai, mind közép­iskolai fokon! sűrűn panaszolják, hoigy a, fel­ügyelet nemi elsősorban tanácsadást, útmuta­tást és ösztönzést jelent, hanem ellenőrzést, sőt, sajnálatos; de. meig kell említenem.', hogy épp a tanítókból lett körzeti iskolafelügyelőkkel kap­csolatban hangzik' el a panasz, hoigy az ő munr kájuk merőiben csak hibalkeresés 1 . Jól tudijuk, hogy nem ez a modern iskolafelügyelet köz­ponti célja,. Hadd essék a központi tanfelügye­lői értekezleteken erre a szempontra még erő­sebb hangsúly, hogy a, tanító, a nevelő, a fel­ügyelet szempontjából ne csupán: munkás;, ha­nem munkatárs leigyen. (Helyeslés.) Ha a 'kul­tuszminiszter úr vállalta rnunkatársnafk az egyszerű falusi magyar tanítót, akkor a kör­zeti is'kolafelügyelő és a tanfelügyelő, aki nem tud erre az; elvi magiaslatrai f elemelkedni, meg­érett a mielőbbi lecserélésre. A miniszter úrtól azt kérjük, hogy azt a 100.COO pengő többletet, amely a II. cími 3. rovatában emelkedésként jelentkezik, fordítsa a körzeti felügyelők úti­átalányának emelésére, hiszem el látogatásaik során: végzett önfeláldozó munkájukért ma igazán; csak filléreket kapnak. Elvi síkon azt tesszük tisztelettel szóvá, nem lehetniene újra megkísérelni — ami, úgy tudomt, már kísérlet tárgya volt — az egész tanári, státus összeolvasztását, vagy talán még. inkáibbi az egész nevelői rendnekl ugyanolyan különi státussá emelését, mint amilyen a bírói és a katonatiszti hivatás külön státusa. IdŐ hiányában' itt teszem röviden szóvá azt az egész magyar iifjúsági nevelés szempontjából nagyon jelentős kérdési, amely a leány leventei­ínozgalioninak' egyelőre' önkéntes szervezet for­májában való megindulásával függ össze. Eddig is sokat -panaszkodtunk arról, hogy hiábavaló ifjúsági nevelőimiunka, amely bizonyos módszereik és* korok tekintetében' csaki a fiú ifjúságra alapozódikl Olyan ez, mintha az egyik szárnyat lekötve akarnók tartani és félszárnínyal akarnánk repülni. Ezért tekint­jük nagyjelentőségűnek e munka megindulását ülése 1943 november 17-én, szerdán. 3Ö'l és ezért osztozunk azon kiívánalomiban, hogy ez a nagyjelentőségű munka is megkapja a maga külön státusát. |A III. címmel nemcsak annak az óhajnak adunk kifejezést, hogy az egyetemi ifjúság ne csupán anyagi, értelmi, de lelki oldalról is hangsúlyozottabb nevelést kapjon, hanem an­nak a konkrétumnak is, hogy az egyetemi ifjú­ság lelki gondozására minél nagyobb számú egyetemi lelkészi kar szerveztessék.- A szakkép­. zés a lelki egyensúlyában higgadt, jellemében szilárd ifjúságnál a leghatásosabb és leggyü­mölcsözőbb. A misszió- és szórványlelkészség további szaporítása és e lelkészségnek kongruával, kor­pótlékkal és családi pótlékkal való ellátása olyan fontos érdek, amely nem szorul bővebb magyarázatra vagy indokolásra. A t. vallásügyi miniszter úrtól bizalommal kérjük a felekezeti béke feletti fokozott őrkö- . dést. A magyar életnek a felekezeti béke épp­olyan drága, kiemelkedő értéke, mint a nemze­tiségekkel való megértés. (Úgy van! Ügy van!) Az egyik —• ez utóbbi — azért nagy érték, mert kialakult s történetivé lett adottság az, hogy itt, a Kárpátmedencében harmonikusan éljünk együtt nemzetiségeinkkel. A másik fointos ér­dek a felekezeti béke, mert ugyancsak kiala­kult és történetivé lett adottság az, hogy bé­kés együttműködésben éljünk együtt mi, ke­resztyén felekezetek. Sőt, ha végzetes hiba a inemzetiségi megneimértés, mert magyart és nemzetiséget állít egymással szembe, talán egy fokkal még végzetesebb hiba a felekezeti ellen­tét, amely magyart és magyart állít szembe egymással. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Magasállású vezetők nagyjelentőségű megnyi­latkozásai ebben a tekintetben nagyon meg­nyugtatók, dicsérendők, azonban ezzel szemben — ritkán és szórványosan — alárendelt közegek túlkapásai ellentétben állanak e (nyilatkozatok­kal. Ez alárendelt közegek működésének helyes mederbe terelését és ilyenben való megtartá­sát kérem. A művészeti célok támogatásával kapcso­latban a következőket szeretiném szóvátenni. Az öncélú, Tart pour l'art felfogású művészetnek örvendetes átfogalmazása és átalakulása tör­tént, és ebben művészeti kultúránk szerencsés fejlődését látjuk. Művészetpolitikának csak egy jelszava lehet: nemzetinek maradni és a nem­zetben maradni. Örömimel hallottuk a minisz­ter úrnak ezt a tételt kidomborító elvi meg­' nyilatkozásait és örömmei láttuk, amikor meg­jelent a magyar művészeti és tudományos kul­túra őrhelyein, szinte mindig ott, ahol a leg­nagyobb szükség volt reá, ahol a magyar kul­túra egy-egy pillérét kellett erősíteni, vagy ép­pen új onnan alapozni. > Itt említjük meg azt, hogy szükségesnek tartanánk, hogy a miniszter úrnak különböző alkalmakkor elmondott beszédei köinyvalakban is megjelenjenek. (Helyeslés.) Nemcsak azért, mert megkaptuk ezt nagynevű elődjétől is és sokszor jó ezt a könyvet fellapozni és/ egy-egy axiomatikus igazságú tételnek beinne utánaol­vasni, hanem azért is, mert éppen a miniszter úrnak az elmúlt esztendő folyamán elhangzott beszédeit sok tekintetben alapvető jelantŐ­ségűeknek tartjuk. - . •> A magyar szellemi életnek bizonyos, tekin­, teliben szerencsés, talájni néha kritizálható ter­52*

Next

/
Oldalképek
Tartalom