Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-338
Àz országgyűlés képviselőházának 338. vatíoiktól független jellemszilárdsásra, a közösség legkisebb tagjával szemben is a a emberi méltóság tiszteletére, a szellemi és fizikai munkának — mivel mindkettő egyformán fontoís a nemzet életében — egyformán megbecsülésére. Ha politikai, gazdasági és társadalmi életünket figyeljük, akkor a, szemlélő nemi következtethet arra, hogy (közoktatásügyi intézményeink a mindenkori tekintély tiszteletére való nevelés helyett ezeket a magasa.bbrendű célokat i» méltányolták, tekintetbe vették volna. Inkább azt tapaszaljuki — sajnos — következményeiben is, hogy az uralkodást és kormányzást természetesen rendkívül megkönynyíti a kiözoiktatás feliadatairól való ilyenforma hivatalos felfogás, amely kész világszemléletet igyekszik adni a gyermeknek, ahelyett, hogy egy emberséges világszemlélet ibielső, önálló kialakítására tenné őt képessé. Ez az egész közoktatási módszer és művelődéspolitikai rendszer hasonlít a'hhoz a húsdarálóhoz, amelybe mindenkit egyformán belegyömöszölnek, hogy egy egységes, egyforma, massza kerüljön ki belőle. JDe amikor ez kényelmessé és egyszerűvé teszi a kormányzást, ugyianaklkor veszedelmessé válik az ilyen inó don elkészült felnőtt a gazdasági válságok, politikai vihanok és. társadalmi nyugtalanságok idején, mert mean tudja megállni a maga helyét nem tud megállni a talpán és nem tud önálló véleményt kialakítani azokkal az eseniényekikel és ráhatásoklal szemben 1 , amelyek my ugtaianságok idején jeilenitkezneik. Mindennek a megváltoztatására azonban ma — úgylátszik — sem idő, sem pénz., sem szándék nincs, és én magam szintén jónak is tartom azt, ha a háború megakadályozza a mélyebb és gyökeresebb közoktatási reformoikat. Ezt az időt amúgy is átmeneti időnek tekintem és remélem, hogy a háború befejezésével' a modlern pedagógia számára adódik majd olyan munkaterület és olyan munkalehetőség, amely a közoktatás intézményeinek és intézőinek, megadja a tisztultabb levegőt, a szélesebb látókört, az elegendő megértésit arra, hogy bátor és cselekvő demokratikus szellemiét alakítsanak ki, hogy megteremtsék az ember és ember egyenlőségét, . a jogokban ési kötelességekben! való egyenlőséget, az egyenrangúságot a népoktatástól kezdve és azon keresztül; Most, amikor a tárca mai feladatairól szólok, ezeket a feladatokat elsősorban gazdasági é» szociális természetűeknek látom a rendkívüli időkre való tekintettel és ezeket a feladatokat két pontban; foglalom, össze. Az első point: elegendő és a megélhetési viszonyokkal arányosan fizetett oktató személyzet és elegendő ítlainiterem. A másiík pedig: a tárcia gondoskodására bízott gyermekeknek és ifjúságnak a védelme a háború gazdasági es szociális ártalmai ellen. Ezeik talán nem szo_ rosian vett közoktatási feladatolk, mégis úgy érzem, nein tévedeik, amikor a közoktatásügyi tárca feladatait ilyen gazdasági és szociális jellegű feladatokban jelölöm meg. Az első. pontra vonatkozólag nagy megdöbbenéssel halljuk, hogy vannak községek még aiz anyaországban is, nemcsak a, visszacsatolt terű-leteken. (László Dezső: Nem anyaországban »is«! Csak anyaország van!) Én csak a megkülönböztetés kedvéért mondom így, semmiesetre sem azért, mintha a visszacsatolt területek és a régi, trianoni Magyarország területe között különbséget akarnék tenni. (HeKÉPVTSELÖHAZI NAPJLÔ XVII. ütése 1943 november 17-én, szerdán. 359 lyeslés es tavs a közérten.) Nos tehát, azt hallom és azt tudom, hogy itt is és amott is vannak községek, — és ez talán még súlyosabb, amikor az r anyaországra vonatkozólag állapítom meg (László Dezső: Trianoni Magyarországon!) — amelyekben már hosszabb idő óta nincs tanító. Az autonómiák panaszaiból értesülünk erről. Az előadó úr egyetlen egy szóval sem érintette azt a tényt, hogy vainnak ma magyar gyermekek, akik semmiféle oktatáshoz nem jutnak hozzá ilyen körülmények közt, amikor a gyermekekkel való foglalkozás elsősorban gazdasági és_ szociális kérdés is, függetlenül a közoktatási szemponttól (Rajniss Ferenc: Rengeteg tanító volt a fronton!) Ezeknek az iskoláknak a túlzsúfoltsága "fokozódott a legutóbbi idő alatt, az oktató személyzet a legtöbb helyen még a legegyszerűbb, a legprimitívebb fegyelmező munkát sem tudja elvégezni. Egyik képviselőtársunk a túlsó oldalról azt mondta, hogy nagybain-egészében 8000, de a teljes közoktatásügyi feladatok elvégzésére 10.000 új tanterem felállítására volna szükség. Ez borzasztó vád az egész közoktatásügyi szervezet ellen, amely váddal szemben csak azzal lehetne védekezni, hogy sürgősen intézkednének ezeknek az iskolatermeknek a rendelkezésre bocsátásáról. Az oktatószemélyzet fizetése sem áll arányban munkájának fontosságával. Beszéltek arról, hogy az utolsó hónapokban az általános fizetésrendezés során az oktatószemélyzet fizetése is megfelelőképpen emelkedett. De t. képviselőtársaim, ez az emelés nem jelent relatív emelést a többiek fizetéséhez képest és ugyanaz a viszony maradt meg a tanító, iaz oktatószemélyzet fizetése és a más állami ágazatok ellátóinak fizetése között, mint azelőtt volt, i Pedig a tanítónak a faluban és a kisvárosban elsősorban a tekintélye követeli meg azt, hogy az állam más, kevésbbé fontos feladatot végző tisztviselőivel szemben abszolutszámokban is magasabb legyen a fizetése, mint amazoké. Ha a tanító rosszul ruházkodik, ha földes parasztlakásokban kénytelen meghúzni magát, ha nem .tudja családját rendesen ellátni, gyermekeit nem tudja taníttatni, ez tekintélyének olyan csökkenésével jár azok előtt a gyermekek előtt és azoknak a gyermekekinek a szülei előtt, akikkel szemben igenis szüksége volna ennek a tekintélynek a fenntartására, hogy ezt a közoktatás szelleme károsodás nélkül nem visellicti ©1* A második» pont a tárca gondoskodására bízott gyermekek és ifjúság védelmié a háború gazdasági és szociális ártalmíai ellen. Ez első; sorban arra vonatkozik és a közoktatásügyi tárcának azokat a feladatait teszi aktuálissá, amely a gyermekek fizikai ellátására vonatkoznak. A mai háborús; viszony ob között az iskolákba, tanintézeteikbe, elsősorban a népnevelő intéizetekbe, a népoktatási intézeteikbe járó gyermekek élelmezése, nulha- és. cipőellátása — egészen jelentéktelen kivétellel — olyan silány, hogy ai gyermek képtelen a.zi iskjoia nlunkájába, az Oktatás munkájába belekapcsolódni, mert azok a fizikai ártalmak, amelyek, bántják, amelyek' érik, képtelenné teszik őt arm. hogy befogadóikiépeisi legyen az alatt az idő alatt, amely idő alatt az iskolában van, vagy amely alatt .'szorgalmi feladatait^ otthon végzi. Az n egyre rosszabbodó lakásviszonyok, a tüzeílló'lanyaghiány a legtöbb iiépiskiolás gyermek számaira, lehetetlenné teszi, hogy otthon a szorgalmi fel-, adatokat elvégezze, vágy pótoljai azt. amit az 52
