Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1Ù43 november 17-én, szerdán. 355 az iskolán emeletráépítéssel kell és lehet is segíteni. A fiúgimnázium, szép, gyönyörű épület de ennek létesítései idején sem volt a város jobb helyzetben s így a

z iskola jelenleg is tornaterem nélkül áll, amelyet pedig szintén meg kellene építietni. A magán leánygimnázium egy — mondhatnám — ndvarnélküli kicsiny házr ba<n működik. Ez az iskola is legalább annyi növendéket utasított vissiza».. mint amennyi benne tannl. (Szöllősi Jenő: Az tény, hogy hihetetlen állapotok!) A város ezt a

z iskolát az elmu'It időkben 6000 pengővel segélyezte,, majcl most, látva a nehézségeket, a segély összegét 14.000 pengőre emelte fel- de az iskola olyan állapotban van, hogy nyáron legalább a renoválási költségek kiutalásáért a miniszter úrhoiz lesz kénytelen fordulni. Kérem a miniszter utrat, szívlelje meg ennek az iskoilánakiiérését, mert ez a város aimúgy is iskolák nélkül van. Hogy folyitíassani a dolgoknak csiakúgy kapásból való felsorolását, ennek a 85-000 lakosú városnak ugyancsak a legsürgősebbe«! volna szüksége egy kereskedelmi iskola megépítésére. Mi tudjuk-, miniszter úr, hogy háború van és tudjuk, hogy mindezt most nem lehet megcsinálni. De egyet mégis kérnem kellet mi niszter úrtól, mégpedig aat, hegy az 1927:XIJ. te. 12,.és 15. faiban foglaltak értelmében úgy adja az építési segélyt, hogy annak a városnak ez a 20.000—-25*000 tanulója at miniszter urat ezért életébein meg is emlegethesse. Amik* ezeket felhozom- kérem a miniszter urat, ne tekintse beszédemet csupán Kritikának, hanem vejgye egy egyszerű, de beesületes magyar munkásképviselő sídgíteniaikarásának. (Helyeslés a jobb- és a bálddalan és a középen. — Taps a szélsőbaloldalon.) mert ha csak kritikának venné, akkor nem lehetnék abban a helyzetiben, hogy ezt a költségvetést magam ós pártom nevében elfogadhassam. (Éljenzés es taps a széíüőbaloMa^on. — A szónokot üdvözlvk.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közüli Arvay ÁTpád jegyző: László Dezső! Elnök: László Dezső képviselő urat illeti a «zó. László Bezső: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Magától értetődő, hogy ma a nemzet egész figyelme a jelen legsúlyosabb kérdéseire tekint, minden erőt arra akar összpontosítanihogy a nenraet mai válságát a legsikeresebben tudjuk megoldani. A nemzet azonban nemcsak a jellenben, hanem a jövőben is él és minél nehezebb a jelen, annál szükségesebb a jövőre gondolni és a jövő alakításában a mull ési a jelen minden hibáját elkerülni. A politika minden területe bizonyos vonatkozásiban a jelenen túl a jövőre tekint. Ez a szempont azonban a legdöntőbben a művelődéspolitikában érvényesül. Elmondhatjuk, hogy a művelődéspolitika ténykedéseinek óriási hányadai nem á jelenben, hanem a jövőben termi meg a maga .gyümölcsét Ez a munka, nagyon hasonlít a szántó-vetőéhez: felszántjuk a földet, elvetjük a magot és az aratásig hosszasan várnunk kell. Ma, amikor anyn.yira éget a jelen, a

; jelen szempontból is döntően fontos az ország művelődéspolitikájának körvonal ozása közben előre tekinteni a jövőbe, hogy a jövőre való gondolásból a jelenre nézve is erőt tudjunk meríteni. Felszólalásomhan a magyar művelődéspolitika legfontosabb kérdéseit a magyar jövő szempontjából kívánom ,érinteni. (Haljuk!) T. Ház! Elvitathatatlan, Ihogy atz ország súlyos szellemi válságon megy keresztül. A háborús helyzet hatására az emberek világnézete megváltozik; átalakul a tények és a jelenségek értékelésére. Olyan kérdések fakadnak fel a nemzet életében, amelyeket örökre elintézettiekneik hittünk. Ebben a helyzetben a művelődéspolitikának elsőrendű feladata reámutatni azokra az állandó értékekre, amelyek sohasem: váltóénak, amelyektől egy nemzet soha el nem térhet, vagy ha eltér, azokhoz mindig visszatérni kénytelen. A magyar éppen azért nemzet, mivel a létével teljesen összeforrott szellemi kincsek birtokában az önmagával való belső azonosságot másfélezer éves történelmi léte alatt mindig fenn tudta tartani. (Ate elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja eU Úgy vélem, a Ház minden tagja megegyezik velem abb am, hogy a magyar művelődéspolitikának három, soha meg nem változó örök érték tiszteletén kell felépülnie; ez a három érték a minden nemzetköziséggel szemben álló magyar nemzeti szellem, öntudat és hivatás, másodstzor: az emberi mi voltunkból következő társadalmi felelősségünk és szolgálatunk, végül a keresztyén egyháizak által szolgált tiszta keresztyén s>zellem. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mennél kaotikusahbá válik egy kor, annál inkább szükséges ezeket a« értékeket mint irányt jelző fáklyákat magunk elé állítani, hogy el ne tévedjünk a sötétségben. Akkor tesz a ma gyár művelőnésnolitika legtöbbet a nemzet jövője é^ jelene érdekében; ha ezt a három értéket minél tisztábban állítja a nemzet elé, ha ezeknek céltudatos munkával minél nagyobb érvényt szerez és ha munkája' nyomán a nemzet legszélesebb rétegei bizonyságot tehetnek arról, hogy érdemes ennek a három értéknek a szolgálatába állni mert annál teljesebb az ember és az emberből szerveződő állam, mennél elevenebben él bennük a tiszta nemzeti öntudat, a> szociális felelősség és a keresztyén lélek. Ha a magyar jövő alakulását fürkészi szemünk, feltétlenül ésizffe kell veminünk, hogy ebben a jövendőben a mostaninál jóval nagyobb helyet és szerepet kell biztosítani a magyar nemzet két legnagyobb társadalmi rétegének: a munkásságnak és a földműveseknek. (Ügy van! Ügy van! a jobbaldolhm, és a középen,) Ennek a két társadalmi rétegnek meg kell adni azokat a kulturális ösztönző értékeket, amelyek segítségével a közösségi ési nemzeti élet minden voniatkozásiában továbbfejlődik! és az őt megillető helyre tud

1 érkezni. A művelődéspolitika sohasem öncél, mindig az emberre néz ési mindent aizi emberért tesz; az ember javát pedig nemcsak a művelődési, hanem az élet minden vonatkozásábani szolgálja. Mennél műveltebb egy ember, annál inkább *tüd élni a társadalompolitika által biztosított lehetőségekkel és előnyökkel, annál eiredlményesebb és termékenyebb a nemzet eletetnem végzett szakmunkája, annál Jobb katonája az államnak, annál boldogabb a magánt és családi élete. A magyar művelődéspolitikának óriási feladata, az egész magyar nemzet nagy munkás.- ési földművestömegeit áthatni, hogy azok a mű-