Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

Àz országgyűlés képviselőházának 337. miniszter úr nagyon helyes elgondolását, a pre­ventív közegészségügyi szolgálatot voltak hi. vat va nagy lépésekkel előbbre vinni. Ezek a törvények és törvényes rendelkezések Magyar­ország: közegészségügyét az egész világon szinte az első helyre állították. Belügyi kormányza­tunk az utóbbi időben rendkívül nagy gondot fordított a néptáplálkozás kérdéseire, különösen pedig a csecsemő- és kisgyermek táplálkozást igyekezett előmozdítani intézményesen a nap­közi otthonos óvodákban, napközi otthonokban, a zöldkeresztes cukor-, zöldkeresztes tej- és zöld­keresztes anyatejakcióival. Ezek közül a rend­kívül nagy horderejű akciók közül különösen a tehéntej akció továbbfejlesztését látomi fel­tétlenül szükségesnek. A csecsemőhalálozás meggátlása szempontjából kiterjedt tejakciót azonban szerintem csak olyan inézkedésekkel liehet fejleszteni és fenntartani, amelyek a tej­termelés fokozását a tehenészetek gazdaságossá tételével biztosítják. A rendkívül bevált házas­ság előtti orvosi vizsgálat folytatásaként a,ter­hes anyák, az újszülöttek és kisgyermekek niée: kiterjedtebb gondozását elengedhetetlenül szük­ségesnek vélem. A kisgyermekes családok lakás­szükségletét az Országos Nép- és Családvédelmi Alao rendkívül erőteljes akciója a legdicsé­retreméltóibb módon biztosítja, ellenben amit lakásügyi téren más oldalról látunk, az elszo­morító és sürgős intézkedést igényel. A tuberkulózisnak ést még számtalan niás betegségnek egytemeisien mielegágyia] az ai sok egészségtelen, nedves lakás, amellyel szerte az országban találkozunk. Részben a régi, de Í<Z újabb építkezéseik között is rengeteg sok olyan vasa, amelyet tulajdonosaik szegénységükre hivatkozva, az egészségügyi követelmények fi­gyelembevétele nélkül építettek. A legutóbbi években ugyanis a tendencia a hatóságok ré­széről is az volt, hogy >ai magánépítíkeízést a lehetőség szerint elő kell mozdítani, hogy ez­zel csökkentsük a fenyegető lakásínséget Sza­porodtak is, a házakt faluhelyen nagyon szép számmal, azonban isiem a megfelelő alapozás­sal, sem ai megfelelő szigeteléssel nem látták eí és különösen a vályogból készült épületek­nél történt meg az, hogy sok család már akkor beköltözött, amikor az épületek még nem szá­radtak ki. Ez ugyan nagyresztben összefügg a háborús' helyzettel, azonban feltétlenül szük­ségesnek tartom az elavult építjésü szaibály^ rendeleteknek a mai viszonyok szerint való át­dolgozását és azt, hogy minden legkisebbj la­kóépületet is nemcsak u%lag # orvosilag, hanem előzőleg mérnökileg is íelülvizsigáltasisiuk, hogy megfelélő alapozás és szigetelés nélkül egyet­len lakóház se épülhessen fel. (Helyeslés.) A háborús viszonyokat a legki fejezet teb­ben talán a tuberkulózis esetek számának emelkedése mutatja. Éppen ezért feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a tuberkulózis el­leni védekezésre azi eddiginél is nagyobb gon­dot'fordítsunk. Itt elsősorbaaii azoknak a tüdő­beteg-otthonoknak a száma, volna szaporítandó, amelyekben a súlyos fertőző tufoerikuloitikusok nyernének elhelyezést, ezenkívül égetően szük­ségesnek tartom a közkórháziaknak, tüdőbeteg­osztállyal való kibővítését. Szükségesnek! tar­tom azt is, hogy a kórházi osztályos főorvo­sok, segéd- ési alorvosok magasabb fizetési osztályba soroztassainak, metrt szinte komiku­san hat az, ahogyan a kórházi orvosokat ma díjazzák. Méltányosnak tartanám azt is, hogy ugyanezeket az • orvosokait vasiúti félárú jegy váltására jogosító igazolvánnyal lássák el« ülése 1943 november 16-án, kedden. 311 » A törvényhatósági kórházakra vonatkozó­lag legyen szalb'ajd 1 annyit megemlítenem, hogy tudomásom steérint több vármegyei kórház pénzügyi nehézségekkel küzd. aminek egyik főoka az, hogy az ápolási díjakat a kórház szedi be s a kórház mindenkori pénzügyi hely­zete attól függ, hogy mily mértékben fizetik be az ápoltak az ápolási díjakat, Miután a tör­vényhatóságok vezetői az ápolási díjakat rész­ben vagy egészben el isi engedhetik, ezt megint csak a kórház pénzügyi helyzete érzi meg. Nézetem szerint kötelezni kellene a törvény­hatóságokat, hogy a kórház részére megszava­zott költségvetési keret mértékéig bocsássa rendelkezésre az összeget a kórháznak, amivel iszemben termléisizctesen az ápolási díjakat : ai törvényhatóság szedetné be. Ebben látom fo­okát annak is, hogy több kórház kötszer- és gyógyszterhiánnyaÍ küzd. mivel pénzhiány mtöatlt Jnem képes a gyógystzieiriszálllitó tcégek' számláit rendes időben fizetni s a szállító cé­gek azután természetesen néni szállítanak vagy pedig csak késedelmesen szállítják le a. rendelt árut. Hogy pedig kórháziban mit je­lent a kötszer- és gyógyszerhiány, azt — úgy hiszem — nem kell indokolni. Feltétlenül szük­ségesnek tartom a zöldkeresztes tanácsadó or­vosok díjazásának rendezését is. E díjak mél­tányos felemelése nagyon kívánatos és indo­kolt volna, mert ilyen körülmények között különösen a vidéken uralkodó orvoshiány miatt nem fogunk hozzájutni tanácsadó orvo­sokhoz. A zöldkeresztes védőnők — úgylátszik — az utóbbi tíz évben országszerte közismertek let­tek és méltán vívták ki a legnagyobb elisme­rést maguknak. (Úgy van! jabbfelől.) Az utóbbi időkben azonban a nők a javuló elhe­lyezkedési lehetőségekre való hivatkozással egyre kevesebben jelentkeznek a védőnői pá­lyára. Abból a célból hogy a rendkívül szépen induló és az egészségvédelem szempontjából nélkülözhetetlen közegészségügyi személyzet megfelelő száimiú kiegészítést nyerjen, szüksé­ges volna a fizetési státus további rendezése különösein ia nyugdíjba beszámítható évek megállapításával. T. Ház! A költségvetés számadataival tu­datosan ,nem foglalkoztam beszédembein, mert az előadó úr precíz alaposággal ismertette a 'költségvetés minden részét. Hogy mégis meg­említek egy számadatot, ezt azért teszem, hogy világosan kitűnjék, hogy a belügyi koonmány­zat a szociális és közegészségügyi célokirai saá 1­zalékszerűeni is csaknem ugyanannyit irányoz elő, mint amennyit a remd fenntartására szol­gáló karhatalmi célokra irányoz elő. Tudva­levő, hogy a belügyi tárca költségvetési több­lete a multévi Összeghez viszonyítva 118 mil­liót tesz ki. Ha ezt a 118 milliós többletet né­zem, akkor azt látom, hogy ebből 36 millió jut a közegészségügyi szolgálatnál és körülbelül 64 millió a közrend biztosítására. Ebből ama lehetne következtetni, hogy a belügyi kor­miányzat erre ai két főfontosságú feliadatra koncentrálja jövőévi költségvetésébeni erőfe r szátéseit és a szociálpolitikát fékezte. Ha azon­ban a 463 millió pengőbői a szociális célokra, előirányzott összeget nézem, tehát a közegész­ségügyre előirányzott 90 milliót, a gyermek­I védelemre előirányzott 12 milliót, az ember­j baráti és közjótékonysági intézményekre elő­irányzott 109 milliót, — ami összesen 211 milliót tesz ki — akkor azt látom, Ihogy a tárca költség­vetésének csaknem 50%-a szociális célokra for­díttatik. .."':. , s

Next

/
Oldalképek
Tartalom