Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

310 Az országgyűlés képüiselőházának 337. adóvégrehajtást a legsürgősebben, vegyék ki. Ennek a mad háborús időben is megvan, a lenetősége^, £iz állami adóvégrehajtói állások rend szeresítésével. A behajtási díjakból és a késedelmi kamatokból befolyó összegeket ugyanis erre a célra lehetne fordítani és felhasználni. A községi törvény reformja az általános nagy átfogó Közigazgatási reformmal van, öszszefüggéisben. Erre vonatkozóaai ismerjük a belügyminiszter úr álláspontját ós kivétel nélkül magunkévá is tehetjük, hogy a mai súlyos és rendkívül válságos idők ilyen korszakalkotó változtatások) keresztülvitelére nem alkalmasak. (Ügy van! Ügy nan! a jobboldalon.) . Legyen szabad ezzel kapcsolatban mégis három olyan kérdést felvetnem, amely a községi törvény reformjánál, mint közérdekű szükségesség előtérbe kerülhet Az elsiő; az. hogy a közigazgatási képesítés általános legyen, a közigazgatásnál alkalmazott minden fogalmazási tisztviselő 'képesítéssel rendelkezzék az összes közigazgatási állásokra. Min'den közigazgatási tisztviselő ismerje meg a falut, ismerje meg annak becsületes magyar népét, kezdje a pályáját falun és érdeme szerint emelkedjék fokozatosain felfelé, ha teljesen tisztában van ia falusi élet problémáival és a közigazgatás alapvető kérdéseivel. (Heresies a jobboldalon.) Ez ellen az elgondolás ellen ugyam, azt ai kifogást telhetne felhozni, mint ahogyan fel is hozták, hogy miképpen lelhetne elképzelni egyrészt, hogy a falusi jegyzőből valamikor miniszteri tanácsos is lehet, vagy hogyan képzelhető ed másrészt az, hogy ha meglesz a lehetősége a falusi jegyzőnek ^magasabb állásokra pályázni, akkor egy jegyző sokáig helyben marad, mert mindegyiknek az lesz az ambíciója;, hogy minél hamarább szabaduljon a faluból a több szórakozást és kényelmet nyújtó városba,. Az első ellenvetésre csak) azt felelhetem, hogy ha az állami közigazgatás más: ágazataiban a fogalmazási tisztviselők a hivatali ranglétra, legmagasabb fokáig juthatnak el, akkor a belügyig igazgatásinál -is elképzelhető egységes képesítés esetén ugyanez a; helyzet. A másik ellenvetésre csak azt lehet válaszolni, hogy nézzünk csak körül, hány jogvégzett és doktorátussal rendelkező községi jegyzőnk van ma is, akiki nagyon jól érzik maguklat falun, azutáni szolgaibíráiuk, főszolgahíráink nem a nagyközségek bem töltik-e szolgálati idejüknek legnagyobb részét s ha megkjérdeznők okét, a legtöbb azt felelné, hogy niem cseréli fel a csendes, jólevegőjű falusi életet a költségesebb, drágább városi élettel. A második dolog az, hogy a községi jegyzőt tegyék a közigazgatás fejévé. Ez, azt hiszem», nem szórni bővebb magyarázatra, mert a inai bonyolult közigazgatási ügymenetben a laikus bírótól netmi is lehet megkívánni a teljes tísztánlását. (Ügy vœn! jobbfelől.) A harmadik szükségesség az, hogy a, mai községi típusokat a változott viszonyokhoz képest síziatporítsák. A ma meglévő kisközség, nagyközség, megyei város és törvényhatósági város típusoki ugyanis nem látszanak elegiem<dőfenek arra, hogy alkalmasak legyenek a különböző összetételű. községek igényeinek kielégítésére^ atniélJkül, hogy költségesek ne lennének. A nagyobb községek részére szükséges volna; új községtípusok alkotása. Mégpedig a mezőgazdasági jellegű nagyobb községeket a mezővárosok, az ipari jellegű niagyohb községeket pedig az ipari városok új típuskeretébe kellen© beosztani és ezekben olyan szerveket kelleme létesíteni, aimelyelk olcsóbbak volnának a váíse 1943 november 16-án, kedden. rosi szervezetnél, de a magyoibb községek szélesebb jogkörrel mégis megtalálnák a jo'bb, gyorsabb és olcsóbb közigazgatást. Legyen szabad néhány szót szólnom ai jegyzők és egyéb községi alkalmazottak anyagi helyizetének javításáról. A jegyzőegyesületi gyűléseken állandó panasz, és kívánság az, hogy a községi alkalmazottak mai fizetési osztályba sorozása nem megfelelő. A jegyzőknek méltányos kívánságuk, hogy a vezető jegyzők és az önálló hatáskörű jegyzők a IX. fizetési osztályban kezdhessék el szolgálatukat és^ a VI. fizetési osztályba juthassanak be. A segédjegyzők a X. fizetési osztályban kezdenék és a VIÏ. fizetési osztályba juthatnának be. A 'községi irodatisztek és díjnokok a vármegyeiekhez hasonló elhírálás alá kerülnének, hasonlóképpen a községi szegődményesek és szolgák is és ugyanúgy nyugdíjat kapnának. Ha a közszolgálati alkalmazottak a hátboróa időkbem természetbeni ellátásban részesülnének, akkoir ezt a községi alkalmazottakra is kérném kiterjeszteni. A közellátásügyi miniszter úr állapította meg a; napokban a Jegyzők Országos Egyesületének közgyűlésem tartott beszédében, hogy a jegyzők kezére drága kincs van, bízva: egy-egy falu népének a gondozása, és az ő munkájuktól, működésüktől, nevelésük eredményétől függ nagyrészt országunk, jövője is. Ha pedig ez, így van, mint ahogyan egeszén kétségtelenül így is van, hogy a magyar falvakba küldött jegyzők valóságos missziót teljesítenek, akkor ennek természete» követkézímiénye az, hogy a falu jegyzőjének nagyon értékes nemzetnevelő munkáját becsüljük _ meg azzal, hogy a többi közigazgatási tisztviselőkéhez hasonlóan díjazzuk a megfelelő rangosztályba valló sorozással. A jegyzők anyagi helyzetének javításával függ ossz© a jegyzői magánmunkálatok kérdése is. Ebbe.-i a tekintetben folyó évi okóber 31-én jelent meg a belügyminiszter úr rendelete, amely a mai viszonyokhoz átalakítva állapította meg a jegyzők magánmunkálati díjait. Ez az új dr<!zabás azonban csak akkor lép életbe, ha az egyes törvényhatóságok a saját maguk szabályrendeleteit ennek figyelembevételével módosítják. Szükségesnek mutatkozik és kérem & 'belügyminiszter urat, adjon rá felhatalmazást, hogy addig is, amíg a töryényihatóságok a szabályrendeletek (módosítását keresztülviszik, a .legyzők jogosítva legyenek a belügyminiszter úr által megállapított díjak szedésére, de még helvesebbnek látszanék, ha a jegyzők magánmunkálati díjszedési jogát megszüntetnék. A jegyzők a községi lakosság érdekében ingyen is elvégezték ezeket a munkálatokat, ha a magánmubkálaü díjak helyett valamilyen^ kárpólást. esetleg egy fizetési osztállyal való előbbremenetelt lehetne számukra biztosítani. A költségvetés 4. címe alatt tárgyalt közegészségügyi részről legyetni szabad egypár szóval szólnom. Általánosan ismert és elfogadott elv, hogy a közigazgatás csak akkor szolgálja igazán & nemzet jövőjét, ha megfelelő intézkedésekkel és intézményekkel biztosítja a népszaporodás, a népjólét és a népegészségügy fejlődését. Belügyi kormányzatunk az utóbbi tíz évben tette meg az első komoly lépéseket a népegészségügy fokozatos kiépítésére s európai hírű kiváló szakembereink irányítása mellett a legkorszerűbb egészségügyi intézkedéseket tette és megkezdte a korszerű egészségügyi intézmények létesítését. Egymásután jelentek meg a korszerű törvények és rendeletek, amelyek mind a belügy-