Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-327

Àz országgyűlés képviselőházának 3È7 legfontosabb az, hogy a kereskedelmi és ipari üzemek megadóztatását a. magyar jogfelfogással teljesen kongruensen ojldja, meg és hogy az üzlettelepeknek, a fiókoknaik a minősítése és jogi meghatározása is annyira kedvező és anynyira megfelel a mi felfogásunknak, hogy véleményünk szerint ezzel tulajdonképpen ki is merült a szerződés lényegének méltatása. A tőkevagyon szempontjából kellett talán bizonyos engedményeket tennünk, ezek hatását is enyhíti azonban a 6. cikk (2) bekezdésében: foglalt kikötés;, amely szerint az eddigi — a forrásnál történő — megadóztatás rendszere nem változik. Legyen szabad nekem is rámutatnom arra a különleges rendelkezésre, amely » 10. cikkben foglaltatik, amely tehát a jogossági kérdésben nem a legfelsőbb alkotmányjogi bíróságot, — nálunk a közigazgatási bíróságot — hanem nyilván a svájci viszonyokból kifolyólag, ahol ilyen egységes szerv nincs, a legfőbb állami közigazgatási hatóságokat bízza meg a vitás kérdések és panaszok elbírálásával, eldöntésével. Ezt nem találom aggályosnak, bár eltérés az alkotmányjogi felfogásunktól. Nem találom aggályosnak azért, mert Svájccal, egy ilyen komolyan öntudatos néppel állunk szemben és mert úgy érzem, hogy ezt a szerződést lényegében méltányossági, megértő, korrektségre törekvő szellem, hatotta át. Ez a szellem egyenesen kizárja azt, hogy ezen a téren olyan kontroverziák támadhassanak, amelyek talán hazai adórendszerünkön nagyobb rést üthetnének. T. Ház! Ennek az egyezménynek egy hiányosságát legyen szabad talán kifejezésre juttatnom, és ezi az, hogy míg a német-svájci rendszerben az elhalálozás esetére történő adóztatás is szabályozva vau, addig ez ebből a rendszerből, a szerződésnek'szabályozásából teljesen kimaradt. Gondolom, hogy ez talán a további kapcsolatok kifejlesztése aorán juthat majd kifejezésre. Méltatnom kell a magyar-svájci egyezményt különösképpen azért, mert tudjuk azt, hogy a kantonális rendszer folytán Svájcban tulajdonképpen úgynevezett állami adók alig vannak. Mindössze három ilyen állami adó van, ez is a háborús viszonyok szüleménye, ellenben a 25 kantonban eddig 121-féle adó van érvényben, a járásokban és községekben pedig amellett, hogy kivetik ugyanazokat az adókat is, amelyek már a kantonokban kivetésre kerülnek, még sok mindenféle egyéb mellékadót is vetnek ki- Ezek összesen mintegy 85-féle adót reprezentálnak. Iyen körülmények között valóban tiszteletreméltó az a teljesítmény, amelyet ez az egyezmény fel tud mutatni, és érthető az, hogy ilyen sokládg tartott, míg végre közös nevezőire lehetett e két állam érdekeit hozni. Ezt a szerződést, amint a bevezetésben mondottam, nagyra értékelem azért is, mert Svájc nemes valutájú ország. A kapcsolatok további kifejlesztése már valutaszerzés szempontjából is nagy jelentőségű lehet. De nagy jelentőségű abból a szempontból is, hogy a háborúutáni időkre kell gondolnunk és a mostani kapcsolataink, amelyeket talán bizonyos áldozatok árán tartunk fenn, a jövő szempontjából további kedvező és kellemes gazdasági érintkezésnek és érdekközösségnek előfutárjai lehetnek. Nem véletlen, talán szimbólum, hogy Hollandia után, amely szintén szabadságra uUse Î943 április È9-ên, csütörtökön. 2l ,;; Á •.'-:--j vágyó nép hazája, éppen Svájcra került a sor, hogy bezárja a hazánkkal kötött adóügyi szerződések sorát. T. Ház! Még rá kell mutatnom arra, (hogy az a kantonális rendszer bizonyos mértékben a mi rokonszenvünket nem tudja megnyerni, hiszen pénzügyileg az az érzésünk, hogy ott igen komplikált lehet a helyzet az adóztatás szempontjából. Mégsem tagadhatom meg rokonszenvemet tőle, mivel, bár ezek a kantonok mind pénzügyileg függetlenek, mégis együttesen, egy egységes Svájcot tudtak megalkotni. így tehát egy bizonyos rokonságot vélek felfedezni a. magyar vármegyei rendszerrel, amely nemcsak közigazgatási, hanem pénzügyi szempontból is bizonyos önállóságot jelent és amelyről nemrégiben valaki olyan szépen fejtette ki azt, hogy a tartományi rendszerrel szemben olyan nagyszerűen reprezentálta mindig a szentistváni állameszme egységét, a magyar államterület egységét és akadályozta meg mindig annak szétbomlását. Tény, hogy nem volt a történelemben magyar vármegye, amely el akart volna szakadni a magyar állam összességétől. Teljes joggal állítom tehát, hogy a kettő — a svájci kantonális és a magyar vármegyei rendszer — között mégis van bizonyos lelki rokonság, két népnek egy hosszú történelmi küzdelmes életen át kitermelt két érdekes közjogi alkotása ez, amely az önálló, szabaid életnek egyik tényezője és mégis biztosítéka a nagyszerű nemzeti összefogásnak és egységnek. Ez a rokonszenv hat engemet át, amikor pénzügyi tudásom teljes meggyőződéséver is honorálom ezt a szerződést és éppen azért teljes bizalommal azt el is fogadomElnök: Kíván-e még valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nein!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Most felteszem a kérdést a határozathozatalra vonatkozólag. Kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot áltlalánossiág'ban elfogadni? (Igen!) A Ház a törvény javaslatot általánosságban elfogadja. A javaslattal részleteiben a pénzügyi és külügyi bizottság fog foglalkozni. (Taps.) Áttérünk napirendünk követkiező pontjára, a ^ rendkívüli ideiglenes házadómentességről szóló pénzügyminiszteri jelentés tárgyalására, (írom. 724, 763.) Cselényi Pál előadó urat illeti a szó. Cselényi Pál előadó: T. Ház! Az 1929:XXIX. te. 3. illetőleg 6. §-a — mint méltóztatnak tudni — felhatalmazta a pénzügyminisztert arra, hogy Budapest székesfőváros bizonyos terüle- • tein éspedig olyan területein, amelyek azt városrendezési szempontból indokolttá teszik. 30 évefs; rendkívüli házadókedvezményt engedélyezhessen, és hasonlóképpen különböző terjedelmű 'adókedvezményeket engedélyezhessen az ország többi városaiban, törvényhatósági joggal felruházott városaiban, valamint megyei városaiban is. abban az esetben, ha hasonló városfejlesztési, városrendezési kívánalmak ezt kívánatossá teszik. Az általam hivatkozott törvényhely 9. §-a szerint a pénzügyminiszter a képviselőháznak ezekről a már megadott adókedvezményekről évenként jelentést köteles tenni. Egy ilyen jelentés fekszik most előttünk, az 1941 október 23-án tett leigrutóbbi pénzügyminiszteri jelentés óta adott rendkívüli házadókedvezményekről, amelyből kitűnik, hogy Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely, Szatmárnémeti