Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-337
Az országgyűlés képviselőházának 337, ülése 1943 november 16-án, kedden. 305 tovább kell folynia, rengeteg fiatal], serdületlieirii fiút és lányt fogadnak bo ai munkába, akik bizony már'koruknál és f ejletlenségüknél fogva seanbírják . sokáig azt a rettenetes munkát, amelyet rájuk rónak. A hiányos táplálkozás, — modern műszóval; élve — a vitaminhiány, a zsírnélküli táplálkozás, főleg azonban) a nagyvárosokban gomhainódra kitermelt idény üzemek azok, amelyek enneki á fiatal .munkásgenerációnak a tüdejét pusztítják. Az urak imindenütt megfigyelhetitek az egész országban, hogy most például a szappanihiány következtében lényegesen több a vegyipari üzemek sfzáma, mint az;ellőtt vol'tL Budapesten a város kültelkein, fabódékban, pincehelyiségekben egymásután nyílnak meg eaefc ai vegyipari műhelyek, amelyek f őként a nátron szóidat; és annak ve^yüléfceit dolgozzák fel. Ezekben a műhelyekben maidnem kizárólag fiatal leányok dolgoznak. Méltóztassék elképzelni azt a sötét, nedves. piszkos műhelyt azzal ' a sok bűzzel telítve amellyel &s miuukla' jár. Azokban -a műhelyekben napi 8—10 órát, sőt némelykor, ha sok a munka, 12 órát is el kell tölteni. E mellett a hiányos táplálkozás mellett ez igen nehéz feladat. Bizony itt! ettek a fiatal- zsenge emberpalánták a legnagyobb miértekben ki vannak telve a tüdőbaj pusztításainak. Nemkevésbbé terhes és nehéz a hadiipari üzemekben! foglalkoztatott rnunkásoh helyzete sem. Ott is azt tapasztaljuk, hogy nagyon összezsúfolják a munkásokat. Az iparügyi miuisztériuVn hónapok óta nem engedélyez, új ipartelepekét, helyesebben: nem engedélyezi »*i meglévő ipartelepek kibővítését- Az üzemek bővítésére anyás: nincs*, minthogy azonban a miunka szaporodik, egy és ugyanazon műhelyben ennélfogva ma kétszerannyi munkás dolgozik, mint azelőtt. A szellőztetés hiánya, a megfelelő világítás hiánya miatt ezekl az, ott dolgozó mnnkásoík valóban a legnagyobb mértékben ki vannak téve a fertőzésnek. Van azután mésr egy ilyen fertőző góö, amelyről említést kell tennem és ezt a gócot a túlzsúfolt fogházak és internálótáboroik alkotják. A katonai fogházak» már iái háború előtt isi zsúfoltak voltak, már a háború előtt is igen. klevés hely volt azokban, a háború alatfjt 1 pedig sok minden olyan ténykedés és cselekedet, amelyet a háború előtt figyelembe sem vettek, letartózta társai és börtönben való 'elhelyezéssel jár. Ennek most az ai következiménye, hogy a túlzsúfolt börtönök még zsúfoltabbak, levegőtleneki ésl minthogy ma a polgári lakosság táplálkozásai is hiányos és a múlthoz képest gyenge, természetesnek találják ai vezetőkörök, hogy azoknak a raboknak és letartóztatottaknak a táplálkozása, akik ezekben a fogházakban össze vannak zsúfolva., szintén hiányos. Ezek testi ellenállóképessége' azonban csakúgy, mint az ipari munkásoké nagymértékben gyengült és így késa prédái a tüdőbajnjak. Ugyanez a helyzet az internálótáborokban is. A nagykanizsai, topolyai, kiistaro-mi kisegítő toloncház nagyon zsúfolt éis ott is a hiányo® tápl&Jkozás és a rengeteg ember ösisZezsúfolásla! miatt érthető, hogy ezek a legsúlyosa'bb ferftőzásnek vannak kitéve. A túlzsúfolt le'tta>rtóz<íatási intézeteik és internálótáborok azonkívül, hogy túl vannak zsúfolva, az ellátás, élelniezés,, tisztálkodás, végül a bánásimód tekintetében ist igen jogos panaszra adnak okot és ezek a'z intézetek', bár orvosi felügyelet alatt állanak, mégis a maguk természeténé! fogva mindanmyian telephelyei a tuberkulótikua fertőzéseknek. Én elismerem, hogy a belügyminiszter úr vezetése aliutt áltó minisztérium, közegészségügyi oisztályai dicsérendő módon, igyekszik harcolni a meglévő szerény eszközök igénybevételével* a tüdőbaj további terjedés© ellen. Ebiben a tekintetbemi atei egészségügyi osztály minden egye® tagját csak a legteljesebb elismerés! illeti meg. Azonban sok évtizedes mulasztást kell nekiti behozniok és< éppem a szerény anyagi eszközök mellett, amelyek mellett dolgozni kénytelenek, tekintve! a hosszú évekig 1 tartló pangást, munkájuk nem mindig olyan eredményes, mint amilyennek lennie kellene. Már az első. világháború előtt igen sok cikket liözöltek a lapok a tuberkulózis ellen. Rámutattak arra,, hogy ez a betegség, a tüdővész éppen a legmagyarabb népet, az Alföld magyarságát! pusztítja rohamosan és a riasztó híreik hatása alatt azutáni nagy nehezen a kormány is kényszerítve érezte miaigát a tüdőbaj ellen küzdeni. Az! első ilyen küzdelmi akció — én élénken ennlékszemi rá •— az 1890-es években volt. amikor a belügyminisztérium - akkori vezetője — nemt orvosi jogász, volt. az illető — iömidott egy falragaszt, amely falragaszon e^éersré népszeírű módom felhívja az ország lakosságát, hogy hogyan és miként védekezzék 1 a tüdőbaj 1 , a hektika ellen. Ennek sí falragasznak kibocsátása ós kiragasztása után isu tüdőbaj elleni küzdelem terén hosszú idei a* alig történt valami. Az első különleges, 'tüdőbeteívffyógyintézetet a szórtáldemokratáit áltál alapított Általános Munká'betegseírélyző Pénztár állította; fel 1893-ban Szentendrén. Ez volt az első intézmény, amely a tüdőbaj gyógyításával foglalkozott,. Csak hosszú idő múlva eiszniélt rá az állam és a kormányzat airra, hogy ai tüdőbaj nemzeti beteg-ég. egyike a legsúlyosabb betegségeknek, mert neimzet.eraizdaságilag is ai legsiilyosabb kárt okozza. EzléVt! azutáni a kottfmányok igyekeztek- ezen az állapoton valamihénoen ^segíteni, azonban aiz első világháború kitöréséig ezen ai téren alig történt valianvi, a világháború lalatit sem történt sok. úgyhosry bizony ai tüdő vész ier^n nagy mértékben terjedt éppen a; magyarság körében, ösak a- világháború után változott meg valiar mennyire a helyzet w, a, világháború után a mindenkori belügyminiszter az egészségüp-yi osztállyal karöltve- igyekezett a tüdővész ellen gi küzdelmet felvenni. Rátérve a költségvetés adataira!, .megállapítom, hogy a belüsryminiszter úr a:. tárgyalás alatt álló kiöltségyedbe a népbetegségek elleni védekezés céljaira 8,876,000 pengőt vett fel. Az emelkedés a mo«t érvényben lévő költségvetésseti éttermiben 2.184.830 oeroigő. (Kabók Laios: Nagyon kevés!) Ez a pénzösszeg igen tekintélyes, de a célt tekintve, rendkívül kevés. Ahhoz, hogy csak.az említett három népbetegség, tehát a. tüdőbaj, a vérbaj és az, alkoholizmus el'íen .sikeresen felvehessük a, harcot, ennél az összegnél lényegesen nagyobb összeg kellene. T. Képviselőház! H a figyelmesen áttanulíoánvoizizuit a költségvetés füzetéit, akkor rendkívül sok olyan összeget, találunk;, amíelyelti a. iTülaigyar-niép károsodá~a t nélkül bátran, ki lehetne, hagyni a költségvetésből. Semmiféle kár nem származnék az országra abból, ha egy sereg iilyen költséget kihagynánk és ezeket a költségeket arra szánnánk, hogy ez eitlen a három szörnyűség ellen eredményesen fok vegyük a harcot,
