Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1943 november 16-án, kedden. 303 az alsóbbfokú hatóságok hatáskörének kibővítése békés viszonyok között mennyivel inkább szükséges ai valóban húsba, ételbe és életbevágó közigazgatás egyszerűsítése, észszeríísítése. A közellátási kormánybiztosok mellié szakembereiket kell adni és hatáskörrel kell felruházni őket. Hatáskörüket két irányban is bővíteni kell: magának a beszolgáltatásnak és elosztásnak irányításában, de ezenfelül olyan felügyeleti és fegyelmi jogkör statuálásában is, amely nemcsak a közellátási hivatalnokokra terjedne ki, hanem mindazoknak a szerveknek működésére is. amelyek megbízás folytán a közellátással kapcsolatos beszolgáltatásokat és elosztásokat végzik. Tudom, hogy ez a kérdés nem tartozik a belügyminiszter úr hatáskörébe, de aizt is tudom, hogy a belügyminiszter úr viseli az ország nyugalmáért és rendjéért a felelősséget és meg vagyok róla győződve, hogy ennek a kérdésnek szerencsés renidozése a rend fenntartása szempontjából többezer csendőrrel felér. T. Ház! A. m.ásiki kérdés, amelyet e helyen fel kell vetnem,, a közigazgatás nemzetiségi vonaitfcozásadival kiapcsolatos. (Halljuk! Halljuk! a balközépen.) A miniszterelnökségi tárca költségvetésénél elvi jelentőségű beszédek hangzottak el nemzetiségi f politikiánkiról. Mivel a nemzetiségi politika végrehajtásából az oroszlánrész a belügyi kormányzatra esik. szükségesnek tartom e gondolatok egynémelyekét tovább fejleszteni. Legyünk őszinték: nemzetiségi politikánk»kal mindenki elégedetlen. Elégedetleni a viszszaitért magyarság és elégedetlenek a nemzetiségek. A visszatért magyarság azért elégedetlen, mert a másik oldalról másfajta nemzetiségi politikához szoktatták hozzá (Ügy vetít! a. balközépen.) és most — nemi minden logika nélkül — iaKt várja a magyar kormányziattól, hogy hasonló eszközök alkalmazásával állítsa vissza a megszállás előtti helyzetet. (Helyeslés a balközépen) A nemzetiségek pedig elégedetlenek azon egyszerű okból, hogy ők a többségi uralmi — 'de még milyen uralmi! — poisztbóí deposszedáltattak. Ha szellemes módon abarnám elütni a kérdést, idézhetném Szász Lajos miniszteri mondását* aki szerint az igazságosságnak az is egyik fajtája., ha mindenki elégedetlen.. Én inkább az elégedetlenség mélyebben, fekvő okait szeretném ikutatni, mert ez közelebb visz az igazsághoz. Ügy vélem* a hibát akkor követjük el, amikor összehasonlítás tárgyává tesszük Magyarország és az utódállamok nemzetiségi politikáját. Nem lehet összehasonlítani őket, mert a feltételek és adottságok másolk. Az utódállamok jogeíme a bitorolt területre számuk, illetve számbeli túlsúlyuk volt. Arra törekedtek tehát, hogy ezt a jogcímüket minél jobban megerősítsék, mert minél többem vannak és minél többet birtokollniaik, annál biztosabb az uralmuk Politikájuk tehát szükségszerűen soviniszta és mindenáron terjeszkedő volt. A mii jogcímünk a geopolitikai adottságon kívül a történelem: az, hogy mi tudtunk itt egyedül idegen, nemzetiségű népeket egységbe fogni és kormány ózni. (Ügy van!) Ez feltételez egy konszernzust a másik oldalról is, így a kormányzás ténye önmagában gátat szab a sovinizmusnak. Politikánk tehát naeioinalifta, de esry szublimáltabb, a kormányzat feladatát előtérbe helyező nacionalizmus megnyilvánulása. Az utódállamok sovinisatai, a magyarságot elnyomó és saját népüket a magyarság rovására erősítő politikája tehát teljesen azonos volt népük legközvetlenebb, legelemibb érdekeivel. Viszont a kormányzati szempontokat előtérbe helyező magyar nemzetiségi politika és a magyar nép érdekei között ellenmondás áll fenn. Ennelk az ellenmondásnak kiküszöbölése a magyar nép érdeke szempontjából legalább olyan jelentős politikai teljesítmény lenne, mint a helyes és megnyugvást teremtő nemzetiségi politika megteremtése az ország szempontjából. (Ügy vam! a bálközépen.) Látszólag két út áll csakí rendelkezésre. Vagy magunkévá tesszük az utódállamok sovén módszerét és nemzetiségeink elnyomásával, háttérbeszorításával megerősítjük a magyar népet, — ezzel visiziomt veszélyeztetjük az ország sorsát — vagy pedig kitartunk a magyar nemzetiségi politika hagyományai mellett, de — miként az elmúlt évszázadok alatt — etesettségbem hagyjuk a magyar népet. (Egy hang a baloldalon: Egyik sem helyes!) Tragikus ellenmondás: amit az egyik esetben nyerek az országon, elvesztem a magyarságom* amit a másik esetben nyerek a magyarságon, elvesztem az országon. (Úgy van! a balközépen, — Mester Miklós: Egyik sem jó!) Ezt az ellentétet feloldani sem a mai, sem bármiféle elképzelt közigazgatási rendszerben nem lehet. A közigazgatásnak, amennyiben pacifikálni, nemzetiségeiket megnyemí akar, tárgyilagosnak és igazságosnak kell lennie. (Ügy van! a balközépen.) Külön kelî választani tehát a magyarság megerősítésének, a magyar nér) érdekvédelmének a kérdésiét & "közigazgatástól. (Ügy van! Ügy van! — Taps a balközépen.) A közigazgatás maradjon' meg a maga hűvös, szentistváni tárgyilagössáerában, viszont a magyar nép felemelésének, érdekvédelmének, térhódításának megszervezését vegye kézbe egy nasry, minden magyarti magábafoglaló társadalmi szervezet. (Helyeslés a balklözéven.) Mert minél tárgyilagos abb, minél szentistvánibb a közigazgatás, ainmál eresebbnek, hatalmasabbnak kell lennie a magyar öszsízefogásnak. ha azt akarjuk, hogy necsak orszáerunk legyen, hanem légyen bentne virágzó, fejlődő hódító magyar ménünk is. (ÉléwJé taps a balközépen és a jobbközépen.) T. Ház! Beszédem hátralévő részében a kormányzati szociálpolitikának arra a részére kívánok kitérni, amely a belügyi kormányzat hatáskörébe tartozik. Itt elöljáróul meg kell említenem, hogy az utóbbi időkben nagyszámban megjelent kiadványokat, amelyek szociális intézményeinkkel és joorsz ab atyáinkká] foglalkoztak, szoröralimasan átoVastam, E kiaid^ ványok meggyőztek arról, hogy jogszabályalkotásunk' és intézményalapításunk lépést tart p.% idővel, sőt néha lígv lát«izik, mintha mesr is előznék: azt, de nemi tudtak arról meggyőzni, hogy szociális berendezkedésünk semmi kívánni valót nem hagy másra mögött. Engem pzek a kiadványok elgondolkoztattak. Valami hiányérzetet vélek'' bemnük felfedezni. Hiányérzetet, amelyet pótolni akarunk iogszabályoxkal. intézményekkel. kiadványokkal, a társadalom ruhájára rakott gyönyörű foltokkal. Túlságosan^ széles' sm a réteg nálunk, amely szociális gondozásra szorul. Az Omcsa. az 5—10 holdas sokgyermekes családokat is a megélhetésükben veszélyeztetettek közé sorolja, Nvilván okkal. De akkor itt nemi a szociálpolitikában,, hanem a gazdiasagi prosperitásban és az aztl meghatározó gazdaság- és árpolitikában van a bal. (Űgw vain! a bal^özéfoen.) Életerős, fiatal munkások — nem a mai rendkívüli helyzetet