Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

302 Az örszággyűíés képviselőházának 337. T. Ház! A feladat, amely előtt állunk, semmivel serm kisebb e téren sem annál, mint amely előtt a reformnemzedék állott, sőt súlyosbodott eigy azóta felismert dialektikus ellentétellel. Az ellentét lényege az, hogy a közigazgatás eredményessége, — amelyet a XX. század mint a legnagyobb követelményt állít a közigazgatás ©lé — minél 'kevesebb megkötöttséget: törvényhozási vagy önkormányzati megkötöttséget bír el. A közigazgatás hatásfoka annál nagyobb, mondják, annál gyorsabb és eredményesebb a működése, minél kisebb a megkötöttsége^. Viszont minél kisebb a megkötöttsége, annál nagyobb a; veszélye annak, hogy az élettől eltávolodjék, öncélúvá és zsarnoksággá fajulnom. Ennek az ellentétnek kiküszöbölése^ a régi módszerekkel leihe tétlen. A törvényhozói hatalomnak, — hogy ai közigazgatás eredményességiét, főleg a szakigazgatási vonalom ne veszélyeztess©, meg kell elégednie azi irányítással és a főirányelvek leszegezésével. A területi önkormányzatok pedig éppen azokkal a nehézségekkel küszködnek, mint a tör vény hozás ; a közigazgatás olyan szakszerűséget kíván meg, amivel ők már nem rendelkeznek. A megoldást tehát más síkomi kell keresni, nem a törvényhozás és a területi önkormányzatok vonalán., hanem magának a végrehajtásnak vonalán. Itt újtból vissza kell kanyarodnom a múltba. A XIX. század liberális állama megszüntette az addig viruló társadalmi közösségeket, a területi alapon szervezett tizedeket, a hivatásrendi alapom szervezett céheket és testületeket, és ezáltal egyedeire bomtiotta a társadalmat; ez megfelelt a liberális kor felfogásának, amely a társadalomból csak az egyént látta és az egyén jogait akarta biztosítani. A XX. század állama azonban kénytelen volt szakítani ezekkel az elvekkel s minid több és több gazdasági, kulturális és szociális viszonylatot vont korlátozása alá. Amikor azonban ez a folyamat bekövetkezeítt, akkor már az állaim és az egyed közlött nem voltak kisebb társadalmi közösségek, amelyekre a feladatok rábízhatok lettek volna, így a közfeladatok megoldását az állam vette át. Ilyenformán az állam túlterhelődött. A helyes út a társadalmi közösségek megszervezésében és az állami feladatok egy részének átruházásában mutatkozik. A régi tizedek felújítása, a hivatásrendek kiépítése, mint a területi és> a testületi önkormán yzatoknak korszerű felújítása, a magyar alkotmány biztosítékát képező onikOirmijányzati gondolatnak megerősítését is jelentené. Az említett testületek a maguk körében nagy segítségére lehetnek a közigazgatásnak. A tizedeik szociális, közellátási, népművelési és mindazokban az ügyekben vehetik át a közigazgatás feladatainak egy részét, alhol a családok területi alapon való szervezése lehet a legegyszerűbb eszköz egyes kérdések megoldására és e mellett elláthatják) ai közvetítő 'szerepet a hatóság és a társadalomi között A hivatásrendek pedig a gazdasági éltetnek ma már mind kevésbbé nélkülözhető irányítását vehetnék megnyugtató módon kezükbe és az állam által rájuk bízott feladatok megoldásával közreműködhetnek a szociális feszültség enyhítésében. T. Ház! Ha most már a belügyi kormányzat működését ama két nagy követelmény szempontjából vizsgáljuk meg. amelyet a XIX. és XX. század a közigazgatás elé állított, a legalitás elve és a közigazgatás eredményesvtêse 1943 november Í6-án, kedden. !^ séige szempontjából, azt állapíthatjuk meg, hogy míg a legalitás elve töretlenül érvényesül, addig a közigazgatás eredményessége terén hiányok mutatkoznak. Ez természetes. A közigazgatás eredményességét szolgálta volna az a kétízben is bejelentett és elkészített közr igazgatási reform, amelynek beterjesztéséről a háború miatt a kormányzat lemondott. Ennek elhalasztása a legnagyobb fájdalmat bizonyára a belügyminiszter úrnak okozta, aki reformtervei elkészítésébei annyi gondot, fáradságot és munkát fektetett A magunk részéről belátjuk, hogy a közigazgatás megterhelt gépezetét a megakadás veszélye nélkül nem tehet kitenni egy átfogó reform tehelrpróbájának. Sőt ezen túlmenően is, — mivel nem ismerjük a területek a népességet és annak Öszszetétlét, az alkotmány iránt támasztott kívánalmakat, amelyekkel a megreformált közigazgatásnak a háború után dolgoznia kell — nem is tartunk elképzelhetőnek egy olyan í**formet, amelyet rövid időn belül nem kellene újhól reformálni. Itt csnpán azokkal a kérdésekkel kívánunk foglalkozni, amelyeiknek rendezése a háborús közigazgatás hatásfokát fokozza. Elsősorban a közellátási közigazgatás kérdését kell felvetnem. Közismert dolog; hogy a közel látás végrehajtó közegeinek, de még a közellátási kormánybiztosoknak sincs semmi hatáskörük a rendeletek alkalmazásában. A rende leteket betű szerint végre kell hajtaniok. Ezek a rendeletek pedig, — mint Szász Lajos nfiniszter úr a bizottsági tárgyaláson mcndoitta — természetük szerint, csak elnagyoltak; nyersek lelhetnek, mert kifinomításukat, minden eshetőségre való alkalmazhatóságukat nem bírja el a közigazgatási apparátus. Ebből az következik, hogy amelyik rendelkezés jó Somogyban, az rossz KolozsJban. amelyik jó Baranyában, annak fordított hatása jelentkezik Udvarhelyen. .Jegyző, főbíró, alispán, főispán egyaránt látják, hogy az általános rendelkezésnek helyi alkalmazása ellentétes a józan ésszel és látják a végrehajtás katasztrofális következményeit. Hiába. A rendeletek Krisztus ketesztjére vannak feszítve, végre kell azokat hajtaniok. Illusztrálásképpen csupán egy példát hozok fel. A nyomásban használt szántóföld után a főispán, mint közellátási kormánybizos, elengedte a gabonabeszolgáltatást, mert erre rendelete volt, a nyomásba került rétek után viszont a szomszéd szobában ülő alispán: aki a szénabeszolgáitatás keresztülviteilévei volt meghízva, nem engedhette el a szenabeszolgáltatást, mert erre rendelete nem volt. T. Ház! A közigazgatás addig jó, míg vezetőihez a nép bizalommal fordul, (Ü9y van! Úgy van!) bizalom pedig csaki akkor'lehet, haï a közigazgatás igazságos és a józan ésszel nem ellentétes. Ha a közigazgatás keze közellátási vonatkozásban továbbra is kötve marad, ha kénytelen a józan esze ellen cselekedni, hai nincs meg a módja ahhoz, hogy a rendelkezéseket' ne betű szerint, hanem szellemük szerint alkalmazza, akkor a közigazgatásban megrendül a nép bizalma s a szép szóra és belátásra épített igazgatás helyett' egyetlen megoldásként a csendőrszurony marad. (Igaz! Ügy van!) ' Ha szükségesnek mutatkozott gyakorlati {szempontokéból a közigazgatás egyssserts|t|se,