Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-337
Àz országgyűlés képviselőházának 557. ülése 1943 november 16-án, kedderí. 301 igenis egy rövidlátó és téves belső meggyőződés, amely a zsidóság és a, baloldal védelmében könnyen katasztrófába sodorhatja ezt ai nemzetet. (Taps a széisőbaioiMon*. — Ellenmmdások jobbfelöl.) Ezért magyar lelkiismeretem tiltja, hogy .költségvetését elfogadjam, Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra köveik eízilc ? Vámos János jegyző: Albrecht Dezső! Elnök: Albrecht) Dezső képvisel» urat illeti a szó. Albrecht Dezső: T. Ház! Aki a"Ház, meginduló őszi munkáját figyelemmel kísérte, az egy olyan folyamat megindulását állapíthatta: meg (Zaj. — Elnök csenget), mely el akarja mélyíteni a. törvényhozói munkáit és alkalmassá akarjai tenni a Házat azoiknaík a feladatoknak a megoldására, melyeket az eljövendő idők ai törvényhozásinak szögeznek. Erre vallanak a bizottsági üléseken elhangzott ' kívánságok a kimerítőbb tárgyalási rend érdekében; erre vallanak vitéz Imrédy Béla és Kassay Károly javaslatai a; házszabályok! revíziójára vonatkozólag; erre vall Padányi Gulyás Jenő indítványa, aki szívesen látnia, ha al költségvetést 1 legalább egy pengő változtatással fogadná el a Ház, dokumentálva ezzel, is alkotmányos jogaival vailó élniakairását; erre vall végül, de elsősorban, a bizottsági, tárgyalások tárgyilagos hangja s a miniszterelnök úr figyelme, mely tárcájának előrevetéséiben és azon vailó megnyilatkozásában a Házi iránit megnyilvánult. Ezt, az örvendetes folyamatot' tovább teil vinni, a, Ház légkörét alkalmassá kell tenni árira» hogy az országos magy kérdések higgadtan, egymás okfejtésének meghallgatásává^ a leghelyesebb vélemény kikristályosodásának lehetőségével tárgyaltassanaki. Mind általánosabbá válik a felismerés, amelyet száz. évvel ezelőtt, 1843-ban elődeink, a t. Karok és .Rendek így fejeztek ki (olvassa): »Késztetés intézkedések az ország anyagi és szellemi kifejlődésére mena vezérelneki, sőt. inkább minden fennálló viszonyoknak csalk összezavarását következtetik mindaddig, amíg aiz ország közéletének gyökere orvosaivá nincs.« Ismétlein, mind általánosabbá válik ez a felismerés s aines a Háznak olyan oldala," ahol ne látnák és hallanák azt, hogy a, háború után olyan változások következnek be, melyek átalakítják egész életünket S ha ez így van, hiai reformukra kell felkészülnünk nagy és átfogó reformokra, akkor leghelyesebb, ha! figyeilmünk an,naki a, szervnek működése felé fordul, amely közvetlenül hatáskörünkben áR A törvényhozásit kell alkalmassá tenni arra, hogy megfontolt és átgondolt törvényeket hoízhasison. * 1848-ig a követi utasítások béklyózták meg a lelkiismereti szabad 'megnyilvánulását és akadályózták meg avitatlktozások során kialakuló leghelyesebb álláspont érvényesülését. 1861 óta a pártrendszer' teszi ugyanezt De még a mai rendszerben is, sokat lehetne segíteni, ha egyfelől a kormány jóelőre nyújtaná be javasltait, másfelől pedig különbséget tenne a, kormányzati szempontból fontos ési a nem fontos javaslatok között és csak az előbbiek megszavazásából csinálnia kabinet-, illetve •. pártkérdést, a többiekre nézve pedig engedné a leghelyesebb vélemény kialakulását és érvényelsülését. T. Ház! Ha forrnia szerint nem is, de a lényeg szempontjából indokoltan kezdettem a törvényhozási feladataival beszédeimet. Forma szerint ugyanis a, törvényhozói és a végrehajtói hatalom nálunk is szét van választva, sőlt a törvényhozói hatalmait elsőbbség illetné meg. A lényeg azonban az, hogy 1867. óta hét kormánypárt az egypártrendszer alapján, azaz a választások többségi eredményeire támaszkodva állott a kormány mögött s a mindenkori ikiormányziatnak — f őképpeia Tisza Kálmán óta,, aiki a célszerű kormányzati módszereket kikísérletezte — eluralgó befolyása volt iái törvényhozásra. Parlamentarizmusunk megmaradás ának ez a titka. A végrehajtó hatalom a legutóbbi 50 év alatt — az indusztrializálódásnak, a népesség növekedésének, az állami feladatok, megszaporodásának, a szaikiigazgatások bevezetésének és államosításának hatása • alatt — szerte a világon megnövekedett és túlsúlyra került. Aho] a törvényhozás gátolta a végrehajtó hataloimi kifejlődését, ott forradalmaik vagy belső válságok útján — mimlt Oroszországban, Olaszországban, Portugáliában, Német- és Spanyolországban — olyan új alkotmányok .jöttek létre, melyeknek» aa- erős exekutiva a lényege. Nálunk erre nem volt szükség, r — Tisza Kálmánt módszerei mindennél időtállóbbaiknak bizonyultak — s törvényhozásunk a foramák megőrzése melietit egyre több helyzetben ruházta: át hatáskörét iá végrehajtó hatalomra felhatalmazási törvény alapján. T. Ház! Teljesen tisztában : vagyok azzal, hogy egy szükségszerű fejlődés következmé^ nyével állunk szemben 1 , amelyet megállítani nemi lehet. Azt is elmerem, hogy politikai ösztön és böloseség nyilvánult meg abban, hogy a yégrehaijtó hatalom előrenyomulása észrevétlenül, különösebb ' megrázkódtatások nélküli történt. Kormányzatunk érdeme, hogy ezzel a jóformám korlátlan hatalojmlmiai mértéktartással élt és él. A közigazgatásnak azonban — min't verseny társnőik üli hatalomnak — megvan az a legbelsőbb természet ében rejlő îîibaja, hogy öncélúvá hajlamos változni és ezáltal hivatását — a közfeladatok eredményes megoldásai útján a, társadalom szolgálatát f— neun tudlia téliesen ellátni. Hai ehhezi hozzávesszük a végrehajtó hatalomnál j a törvényhozói hatalom feletti túlsúlyát és, azt egy még jobban etrősödő folyamatnak tekintjük, akkor belátható időm) belül a főbatialmak egymáshoz való viszonyának ánbóli szabályozása! válik szükségessé s újból idlézihető lesz Montesquieu, aki sízierint (olvassa): »Örökös tapasztalat az, hogy akinek hatalma van, hajlik arra, hogy azzal visszaéljen. Hogy vissza ne élhessen hatalmával, olyan elrendezésre van szükség, hogy az egyik, hatalom korlátözzia a másikat.« A reformkor magyar doktrinerjei más korban és más viszonyok között keresték azt a rendszert, amely egyfelől a népakarat érvényesülését, másfelől a közigazgatási eredményességét, de egyben jogszerűségét is biztosítani tudja. Az előbbit a népképviseleti ervb&n. az utóbbit a municipális rendszer lietö résével, egy centrialisztikus, de felelős kormányzatban vélték megtalálni. Világosan felismertéi azonban azt, hogy a felelős kormányt is korlátozni kell a törvényhozás irányító szerepéneik biztosítása útján, a centralizációt pedig korlátozni kell az önkormányzati elv fenntartásával. 44*
