Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

Àz országgyűlés képviselőházának 337. a lakásbérleti viszony ok, akkor még a zsidó­ság volt az, amely a megfelelő lakásokat ki tudta bérelni. 1 (Rajniss Fe r ene: Most is az!) Annikor a belügyminiszter úr etekintetben teljesen merev, elutasító álláspontra helyez­kedik, akkor nem mást, mint a mii magyar véreinket hozza súlyosabb helyzetbe a «zsidó­sággal szemben. (Szöllősi Jenő: Ügy van. — Taps a szélsőbaloldalon.) Budapesten una a keresztény tömegeknek 60%-a lakik egyszoba­konyhás lakásban. Százezernél több az albérlők száma. Ezek között sincs sok zsidó, még keve­sebb zsidó van a padlásokon, az ólszerű tolda<­lékokban, a fáska>mrákiban és a pincéikben, ahol a mi véreink laknak, ha állítólag családot ala­pítanak. Úgy van! Ügy van! a szélsőbaihlda­Ion.) Most nem beszéllek arról a bürokráciáról, amely a lakásügyek vitelét a rendőrségre, a lakásügyi 'kormány biztosságra, a belügymi­nisztériumra, a bíróságra és a fővárosra, tehát öt helyre is szétparcellázza, de egy-két dolgot mégis meg kell említenem. Ne .méltóztassék azt gondolni, hogy most kizárólag a munká­sokról van szó, hogy a munkásoknak kell csak: jobb lakás, mert jobbak a bérviszonyok. Az sem volna ugyan nagy hiba, ha a magyar munkás jobb lakásviszonyok közé kerülnei, de tessék tudomásul venni, hogy még a középosz­tálynak sincs megfelelő lakása. Két példát ho­zok ide csak az én ismeretségi körömből. Az együk egy tehetséges fiatal szobrász esete, aki most nyert első díjat egy országos pályázatom, a Gábor Ároin pályázaton. (Palló Imre: Nem a Kut.-kiállításon!) Természetesen nem a Kuk­kiállításon, mert akkor valószínűiéig volna miár lakása. Hiába igényelt lakást a kellő időiben felesége számára, nem kapott. Az asszonynak nedves pineeLalkásbani kellett megszülnie a gyermekét. Ugyanakkor a tőszomszédságban van egy kétemeletes villalakás, amelyben ösz­szesen két zsidó asszony lakik a személyzeté­vel. Vagy itt van egy másik eset. »Mindem a katonáiké!« — halljixk a jelszót. Adva van egy gyári műszaki tisztviselő, tartalékos főhad­nagy, aki jelenileig' 50 esztendős. Eddig 8 esztendőn át teljesített katonai szolgálatot és 50 éves kora ellenére most is 12 hónapot szol­gált, ebből hét hónapot a harctéren. Családjá­val most is állandóan; dohos pincéiben lakik. Ahányszor találkozom veiéi, mindig tíz méter­ről érzem már a doh-szagot, mert az egésizség­íelen, beteg lakás levegője csak úgy árad szét a ruhájáról. Kiigényelte egy zsidónak a laká­sát, aki egy év óta niem lakik Budapesten, nyilván azért, mert fél bizonyos körülmények­től, hanem elment lakni a villalakásába. A lakásban egy év óta albérlők laknak. Ez bizo­nyítást nyert. Ez a tartalékos főhadnagy há­rom hónap óta várja, hogy megtörténik-e a ki­utalás vagy semai. T. Képviselőház! Egész sorozatát lehetne még felhozni ezeknek az eseteknek. Se szeri se száma a hasonló dolgoknak, de mindez hiába­való, a belügyminisztérium álláspontja e te­kintetben szilárdan az, hogy ezen a téren csi­nálni seimmitsem lehet; legfeljebb csak arról az 500 lakásról van szó, amelyine vonatkozólag, úgylátszik, a zsidó hitközséggel megtörtént a megállapodási, azonban ezzel az 500 lakással Budapest lakásínségét, semilyen körüllmények között nem lehet megoüdani. (Zaj a szélsőbal* oldalon.) Vannak még más ^ ilyen szimptomák is, amelyek a belügyminisztérium állásfoglalását KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ülése 1943 november 16-án, kedden. 299 jellemzik és amelyek miatt ezeknek a kérdé­seknek a megoldásia megfeneklik. Hyetni pél­dául a keresztény magyar orvosok kérdése^ Incze képviselőtársam nagyon szépem beszélt erről töb'bízben. Én csak a dolog végére aka­rok rámutatni. A magyar orvos vissziajött a harctérről, itt peidig azt találta, hogy a helye el van foglalva, pacién túráját a zsidóság el­vitte, állásában zsidó ül. A magyar orvos, aki a fronton megtette a kötelességét, nem tudta... (vitéz Kereszites-Fischer Ferenc bel­ügyminiszter: Ez nemi igaz, képviselő úr! — Zaj és etienmondások a szélsőbaloldalon.) Ne mondjon ilyen miniszter úr, példákat tudok felhozni! (Zaj és el enmondások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, minden oldalon. Maró thy képviselő urát figyelmeztetem, mél­tóztassék parlamentáris hangot használni, mert a legerélyesebb eszközökkel fogom arra késztetni, hogy a házszabályok rendelkezéseit betartása! (Zaj és elíenmondások a szélsőbal­oldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! (Szol­fősi Jenő közbeszól.) Szöllősi képviselő urat kérdem, mit méltóztatott mondani? (Szöllősi Jenő: A belügyminiszter úr azt mondta, hogy nem igaz! Erre mondtam... — Zaj.) A 'belügyminiszter' úr egy ténybeli kijelen­tést tett, senkinek a személyét nem sértette. (Egy hang a szélsőbaloldwion: Csak a szónokét! — Zaj. — Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, a képviselő úr olyan hangot használt, amilyet nem lehet az ülésteremben megengedni. Méltóztassék beszédét folytatni! Maróthy Károly: Itt van egy másik kérdés (Halljuk! HuMjuk! a szelsőbatoldalon.) f a ma­gyar cselédlányok kérdése. A túloldali vezér­szónok urak is számtalan izben kérték, hogy tessék már egyszer elejét venni annak, hogy Budapesten 6O.OOO1 magyar cselédlány ki legyen téve a vérfertőzés lehetőségének. Nem! A mi­niszter úr álláspontja az, hogy ezen változtatni nem lehet, mert akkor ezek nem jutnak ál­lásiba, visszamennek vidékre és a magyar ke­resztény középosztálynak sem lesz cselédje. A miniszter urat hosszú pályáján három dolog kíséri végig. Az egyik a gyűléstilalom, a másik a zsidó beszivárgás, a harmadik pedig a kommunista beszivárgás. Hozzávetőleges adatok szerint Jugoszlávi területéről körülbelül 10—15.000 zsidó szivárgott be az utóbbi évek­ben, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Ugyan!) Lengyelországból, Horvátor­szágból, Romániából a beszivárgás egyre # tart. Itt azután keresztlevélhamisító, élelmiszer jegy­hamisító társaságok fogadják és. veszik gondo­zásukba a külföldi zsidókat. A szélsőjobboldal felé annyiszor mutatott a belügyminisztérium meglehetősen erélyes kezet, azt kérjük tehát, hogy ugyanezt az erélyt méltóztassék a kül­földről heszáirmazott zsidókkal és ezeknek ma­gyarországi siegédosapataival szemben is egy­szer már érvényesíteni. A belügyi kormány­zatból kiáradó ez a szellem a szélsőjobboldal­ban látja önmagának és a nemzetnek is a leg­nagyobb ellenségét, ezért mindent elkövetett a szélsőjobboldal meggyengítésére. A sajtóirá­nyítással, a zsidó szellemű lapok további fenn­tartásával, a városi és megyei önkormányzai­tokban a zsidóság közjogi strómanjainak visz­szatartásával elérte a belügyminiszter úr azt, hogy a baloldali törekvések számára biztosí­totta mindazokat a lehetőségeket, amelyektől a szélsőjobboldalt elütötte. A marxista front legutóbb erélyes offen­zivába kezdett; olyan bátorsággal lépett fel, 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom